Ma már nehezen lehet elképzelni az életet elektromos áram nélkül. A digitalizáció rohamos terjedése, a világháló, és a világot meghódító okoseszközök működése is mind-mind villanyáramot feltételez. Ha valamilyen oknál fogva nem lesz trendforduló, a szárazföldi közlekedés is rohamos tempóban elektrifikálódik. Az elektromos energia előállítása, szállítása, a fogyasztók stabil és minőséges kiszolgálása a modern társadalmi rend alapfeltétele ma már.
Egyre több áramot fogyasztunk, ugyanakkor egy másik trend is megfigyelhető: egyre takarékosabb eszközöket használunk, de az energiahatékonyság további növelése terén nagyon sok még a tennivaló.
Az áramellátás stratégiai fontosságú úgy a lakosság, mint a gazdaság szempontjából, illetve a két dolgot nem is lehet igazán szétválasztani. Az elektromos áram előállítása, szállítása, szétosztása terén nagyon fontos az előrelátás, a hosszú távú tervezés és a folyamatos karbantartás mellett a modernizáció. Sokat lehetne azon vitatkozni, hogy ezeknek a tevékenységeknek az állami kézben tartása, vagy a magánosítása milyen következményekkel, esetenként milyen kockázatokkal jár. Az sem mellékes szempont, hogy ez környezetvédelmi és környezetgazdálkodási szempontból is összetett feladatnak számít.
A Fiskális Tanács becslése szerint a következő évtizedben 5,6 milliárd eurót kell a szerbiai áramszolgáltató fejlesztésébe fektetni. A Szerbiai Villanygazdaság magánosítását a Nemzetközi Valutaalap szorgalmazza, vezető politikusaink pedig ezt támogató és a magánosítást ellenző kijelentéseket is tettek a közelebbi és távolabbi múltban.
Szakértők szerint ahhoz, hogy a vállalatot el lehessen adni, az áram árának el kellene érnie a piaci árat. Csak becslésekre hagyatkozhatunk, de ezek szerint ez minimum 30 százalékos áremelkedést jelent. Miközben nyilvánvaló, hogy országunk jelenlegi gazdasági állapotában az áram ára még mindig szociális kategóriának számít. Egy átlagos szerbiai család a bevételeinek mintegy 5 százalékát költi az áramellátás költségeinek fedezésére. Ez alapján megállapítható, hogy az áramellátáshoz köthető kiadások nálunk magasabbak, mint az európai uniós országok átlaga.
OLCSÓ, VAGY MÉGSEM?
Gyakran olvashatjuk a sajtó hasábjain, hogy régiós viszonylatban Szerbiában a legolcsóbb az áram. Az összehasonlítás azonban nem könnyű. Nem intézhetjük el annyival, hogy összevetjük, mennyibe kerül egy egységnyi áram nálunk és máshol. Egyrészt azért, mert különféle tarifák vannak, fogyasztási sávok, olcsó és drága áram. Másrészt a villanyszámlán nem csak a fogyasztás szerepel tételként, hanem illeték, járulék, még az úgynevezett TV-előfizetés is, amivel kapcsolatban korábban azt ígérték, hogy nem fogják újra a villanyszámlához „csapni”. Nem biztos, hogy mindig minden rossz megoldás, de sokat lehetne vitatkozni, bogozgatni az érveket és ellenérveket. Mindez ugyanakkor azt eredményezi, hogy nehéz az összehasonlítás. Abszolút értékben viszonylag tényleg olcsó nálunk az áram. Másrészt a jövedelmekhez mérten lehet, hogy túl drága is, talán ennyit lehetne röviden megállapítani.
Ha mégis próbálunk az alapárakból kiindulva viszonyítani, akkor nálunk mintegy 20 százalékkal olcsóbb az áram, mint például Észak-Macedóniában vagy Albániában. 30 százalékkal olcsóbb, mint Bosznia-Hercegovinában, és körülbelül fele annyiba kerül, mint Montenegróban egy átlagos fogyasztónak. A németek és dánok pedig ötször annyit fizetnek a villanyáramért. Európában talán csak Ukrajnában kedvezőbb az áram ára a miénknél.
HALADNI A KORRAL
A trendek előrevetítése azt mutatja, hogy a következő évtizedben legkevesebb 15 százalékkal kellene növelni a meglevő áramtermelő kapacitásokat. Ez több százmilliós beruházásokat feltételez, amit várhatóan az áram árának emelésével szeretnének majd előteremteni. Pedig vannak úgynevezett „rejtett tartalékaink” is.
Az energiahatékonyság általános megnövelése önmagában egyfajta „energiaforrásként” fogható fel. Amit ugyanis nem használunk fel, nem pazarolunk el, az megmarad, illetve mások használhatják fel, vagy másra lehet felhasználni. Ha például az üzemekben és a háztartásokban a már meglévő, rossz energiahatékonyságú gépeket új és korszerű berendezésekre cseréljük, akkor kevesebb áram fogy és a megtakarítás arányaival körülbelül azonos mértékű drágulás könnyebben elviselhető. Megfontolandó más országok gyakorlata is, mi szerint államilag támogatják a régi, rossz hatékonyságú eszközök lecserélését.
Egy másik kínálkozó „forrás” a kinnlevőségek megfizettetése. Elsősorban a nagyvállalatok, közöttük állami vállalatok halmoztak fel nagy adósságokat a villanygazdaság felé. Az év vége előtt közzétett adatok szerint csak az adósok között a legnagyobb húsz vállalat mintegy 166 millió euróval tartozik az elfogyasztott áramért. Egy évvel korábban körülbelül ugyanaz volt a helyzet. Az adósok is körülbelül ugyanazok, mindössze a rangsorban tapasztalható némi változás. Sokan elintézik azzal, hogy nem lenne szabad lehetővé tenni ilyen adósságok felhalmozását. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, hiszen, ha stratégiailag fontos nagyvállalatok működését így lehetetlenítenék el, az a károk halmozódását eredményezi. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a kivételezést támogatni kell, de a dolgok nem mindig olyan egyszerűek, mint ahogyan azt egyesek magyarázzák.
ÖSZTÖNZIK A MEGÚJULÓKAT
Február 1-jétől 3,4 százalékkal drágul az áram Szerbiában. Ez majd csak a márciusban kikézbesített számlákon látszik, de a megújuló forrásokból származó energia termelésének ösztönzési díja már a januári számlákon több mint négyszer magasabb lesz. Emiatt átlagosan mintegy 150 dinárral lesz több a villanyszámla. A megújuló energiaforrások utáni díj ugyanis az elfogyasztott kilowattonkénti 0,093 dinárról 0,437 dinárra emelkedett újévtől. A legutóbbi ilyen emelés 2015-ben volt. A kormány szerint szükség van a drágításra, és időközben hét szélparkot üzemeltek be. A bányászati és energetikai miniszter szerint nincs környezetvédelem, nincs energetikai szempontból sem előrelépés, ha nem fektetünk be többet a villamos energia megújuló forrásokból történő előállításába. Ez sem vitatható, ugyanakkor ebben az esetben alaposan át kell tekinteni a szempontokat.
