A koronavírus-járvány és az aktuális intézkedések lassan már egy esztendeje Damoklész kardjaként lebegnek a fejünk felett. Miközben izolációban a fél világ, hétfőn ismét becsengetnek a szerbiai általános és középiskolákban. A szeptemberi tanévkezdés óta a színes maszkok fölött kukucskáló szempárok, a kézfertőtlenítő susogó vagy locsogó hangja, a lázmérés, a folyosó klórszaga, a nyílászárók tompa recsegése és a textilek mögé rejtett gondolatok a mindennapok részévé váltak. Az ügyeletes tanárok és tanítók feladatai is bővültek. A váltások kezdetén digitális lázmérővel a kezükben várják a tanulókat, hiszen a járványügyi intézkedések értelmében szeptember óta ez is a munkájuk része.
Igen sokáig tart, amíg a pedagógusok megmérik a gyerekek testhőmérsékletét.
Pittyeg a lázmérő, a diákok sorban állnak, nagy a zsivaj. Eközben az egyik tanár idegesen tekint a kijelzőre. Reménykedik, hogy egyik diáknál sem mutat többet a hőmérő a megengedett értéknél.
Később a folyosót járva arra gondol, hogy vajon meddig járhat be még a munkahelyére. Vajon mikor fogja viszont látni a gyerekek mosolygó arcát? Vajon mikor mehetnek ismét kirándulni? Vajon mikor fognak újra önfeledten játszani az udvaron? Most azt sem bánná, ha a diákok elevenek lennének, vagy ha rohangálnának a folyosón. Bárcsak minden olyan lenne, mint régen volt. Szeretné, ha többet nem kellene maszkokkal fedett arcoknak magyaráznia az anyagot. Ha többé nem kellene attól rettegnie, hogy valamelyik diákja vagy kollégája megfertőződött a vírussal.
A második félév is ugyanúgy kezdődik, mint az első. A köztársasági válságstáb és az oktatásügyi minisztérium döntésének értelmében január 18-án a diákok visszatérhetnek az iskolapadba. Branko Ružić oktatásügyi miniszter a minap azt nyilatkozta, hogy a válságstáb egészségügyi szakemberei szerint járványügyi szempontból semmi sem indokolja, hogy meghosszabbítsák a téli szünetet. Az általános és középiskolások december 21-étől január 15-éig élvezhették a szabadságot. Hétfőtől ugyanazok a járványügyi intézkedések és előírások vonatkoznak az oktatási intézményekre, mint a szeptemberi tanévkezdéskor. Az iskolaigazgatók a héten megkapták az oktatás megszervezésére vonatkozó útmutatót. Ezt a válságstáb augusztus 11-ei ülésén hagyta jóvá.
Nem volt ismeretlen a dokumentum az iskolaigazgatók számára. A héten biztosan sokkal könnyebb dolguk volt, mint amikor augusztusban először olvasták az útmutató által felkínált oktatási modelleket és almodelleket. A szeptemberi tanévkezdésre mindegyik iskolának ki kellett dolgoznia a saját operatív munkatervét az intézmény térbeli adottságainak és a technikai lehetőségeinek megfelelően. Valószínűleg a legtöbb igazgató nem fog változtatni az első félévben bevált stratégián.
Annyi biztos, hogy a második félév kezdetén a tanórák harminc percig fognak tartani. A minisztérium által kiküldött útmutató az alsósok esetében a mindennapos tantermi oktatást javasolja. Ha az osztálylétszám meghaladja a 15 főt, két csoportban kell megszervezni a tanítást. A két csoport két különböző időpontban érkezik az iskolába. Ha az osztálynak 15 vagy kevesebb tanulója van, egy időpontban és ugyanabban a teremben vehetnek részt az órán.
A felsősök tantermi vagy a kombinált modell szerint fogják követni az órákat. Azokban az intézményekben járhatnak be rendszeresen az iskolába, amelyekben adottak az ehhez szükséges feltételek, tehát a megfelelő számú tanterem és tanár. Lehetőség szerint a felsősök ugyanabban az időpontban, vagy ellentétes váltásban is érkezhetnek, mint az alsós tanulók. A választott tantárgyakat a tanárok az iskolában is előadhatják, de dönthetnek a távoktatás mellett is. Az ellenőrzők, dolgozatok írását és a feleltetést továbbra is tantermi körülmények között kell majd lebonyolítani. A középiskolások is a kombinált modell szerint fogják követni a tanítást, hiszen egyik héten az iskolapadban, a másik héten pedig otthonról vesznek részt az órákon.
Továbbra is fontos a járványügyi intézkedések betartása az oktatási intézményekben, hiszen a diákoknak maszkot vagy arcpajzsot kell viselniük az órákon. Ezenkívül az iskolába való belépéskor minden tanulónak megmérik a testhőmérsékletét. A kézfertőtlenítés és a rendszeres szellőztetés sem maradhat el. A takarítóknak továbbra is embert próbáló módon kell dolgozniuk, hiszen a szünetekben és a váltások között fertőtleníteniük kell az iskola helyiségeit.
Érdekességként megemlíteném, hogy augusztusban az oktatásügyi minisztérium javasolta az iskoláknak, hogy az órák egy részét a szabadban is megtarthatják. Az hiszem, mindannyiunknak világos, hogy az időjárás miatt mindez most nehezen kivitelezhető. Egyébként pedig vannak olyan belvárosi iskolák, amelyeknek nincs saját udvaruk sem, így ezekben az intézményekben óriási kihívást jelent az oktatás megszervezése. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb iskolának nincs kinti tanterme vagy egy másik helyisége az udvarban, ahol megfelelő körülmények között tudnának órákat tartani.
Amikor tavaly márciusban bevezették a rendkívüli állapotot, és bezártak az iskolák, egyik pillanatról a másikra át kellett állni a távoktatásra. A pedagógusoknak a krétától vagy az alkoholos filctől nyikorgó tábla helyett más felületekre kellett váltaniuk. Ez a digitális világ volt. A tanagyag és a házi feladat a virtuális térben, a Facebook- és a Viber-csoportok, a Google Tanterem, a Zoom, a Skype, az e-mailek, illetve más internetes platformok és weboldalak világából jutottak el a pedagógustól a diákokhoz. A tanárok, a tanítók, a diákok és a szülők akaratukon kívül „beengedték” egymást az otthonaikba. A távoktatásban nemcsak a tanórák megtartása jelent kihívást, hanem az anyag és a tudás számonkérése is, hiszen rengeteg lehetőség van a puskázásra és a csalásra. Úgy gondolom, hogy a diákok ezt ki is használták, kivéve a példás, becsületes tanulókat, és azokat, akik még erre is lusták voltak.
Újságíróként csak azt remélem, hogy hamarosan jó hírekről számolhatok be. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy végre leírhassam: Szerbiában minden általános és középiskolás diák, egyetemi és főiskolai hallgató visszaülhetett a padokba.
