Zerbiában megkezdődött a tömeges immunizáció a koronavírus ellen. A héten a zősök is megbeszélték a védőoltással kapcsolatos benyomásaikat.
– El kell ismerned, Tegyula – állapítá meg amama –, hogy kiváltságos helyzetben vagyunk: sehol máshol nem válogathatnak az emberek háromféle vakcina közül, csak nálunk, és hamarosan tovább bővül majd a kínálat.
– Ahogy mondod, Tematild – érte egyet a muterral atata –, néha már úgy érzem magam, mint valami gyári vagy egyetemista menzán: a nagy kínálatból nem tudom eldönteni, mit is válasszak!
– Akkor iparkodjon gyorsan dönteni, zomzéd – toppana be a Zacsek –, mert emlékszik, ugye, hogy a zocialista menzán is káo volt választási lehetőség, de általában csak annak jutott rántott hús vagy tyufté u szószu, aki időben érkezett, a többiek már legfeljebb aközött választhattak, hogy kevesebb vagy több rizzsel szeretnék a rizibizit.
A menzakosztról pedig a faternak hirtelen egy vicc jutott az eszébe.
Két régi barát sok év után összetalálkozik egymással.
– Hallom, megnősültél!
– Igen, megnősültem.
– Hogyhogy?! Az egyetemen megesküdtél rá, hogy sohasem fogsz megházasodni.
– Hát, tudod, elegem lett a menzai kosztból, egyszerre csak nem ízlett már többé.
– Na és most mi a helyzet?
– Most már újra ízlik!
– Azt mondják, hogy mindenki, aki igényli, nyárig megkapja a védőoltást – jegyzé meg az öreglány, fittyet hányva atata viccére. – A zakemberek szerint a vakcina közül ugyan válogathatunk, de a védőoltás és a betegség között nem szabadna.
– Igen ám, zomzédasszony, csakhogy felénk sokan továbbra is jobban félnek a vakcinától, mint a koronavírus-fertőzéstől – világíta rá a helyzetre a Zacsek –, elegendő, ha szétnéz a közösségi oldalakon, hogy meggyőződjön efelől.
– Szerintem a választási lehetőség az oltóanyagok között is csak még inkább összezavarja az embereket – töprenge az öreg.
– Mond valamit, zomzéd – érte egyet a Zacsek –, az óriási többségnek halvány lila gőze sincs a vakcináról, úgyhogy, aki választ, többnyire bizonyos nemzet iránti szimpátia alapján teszi azt, attól függően, hogy jenkibarát, ruszofil vagy éppen a kínaiakat komálja.
– És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy sokan mindenféle összeesküvéseket vélnek felfedezni a védőoltás mögött – fűzé hozzá a muter.
– Ahogyan a jó öreg Shaw mondta vala: Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés – kuncoga atata.
– Láttam egy érdekes rajzot erre a témára – mesélé a Zacsek. – A bácsit hordágyon teszik be a mentőautóba, és ő kétségbeesetten megkérdi: Ugye a kórházba visznek? Mire az egyik ápoló azt feleli neki: Nem, uram, magát a legnagyobb szakértőkhöz, a kommentelőkhöz visszük!
– Száz zerencse, hogy ’72-ben még nem volt Facebook, különben még mindig a verával küzdenénk – jegyzé meg a fater.
– Miféle Verával?! – kérdé gyanakvóan amama.
– Hát a variola verával, zomzédasszony – válaszola atata helyett a Zacsek. – Épp a napokban olvastam a zújságban, hogy az átkos Jugóban majd’ fél évszázaddal ezelőtt tíz nap alatt 18 millió embert oltottak be fekete himlő ellen. Ott nem volt ’otyés-nétyés, menni kellett! Akárcsak a hadseregben. Felsorakoztattak bennünket a tűző napon, sorban belénk döfték a cuccot, aztán még a húszéves, rozsdás konzerv tartalmát is simán megehettük, kutya bajunk se lett tőle!
– Zó mi zó, csuda dolog ez a fészbuk – állapítá meg bólogatva a fater. – Ott aztán mindennel lehet találkozni: többek között férfidivat-tippekkel is. Végig néztem a napokban egyet az idei kínálatból, és bizisten meghökkentem, pedig hát nem vagyok az a meghökkenős típus. A neccharisnyát, szűk miniszoknyát és magas sarkú cipellőt viselő, kanadai favágóra hajazó dús szakállat hordó krapekra szinte fel sem figyeltem, a megjelenése már totál elfogadott, no de a többiek! Az egyiken csak egy totyogós gatya volt, meg sok tetkó, nyilván így akar spórolni az öltözködésen. A másik egy embernagyságú ikebanát húzott maga után, néhány virág a feje fölött behajolt az arcába, egy alternatív színielőadásban akár egy komplett virágoskertet is eljátszhatna. A harmadik egy szabályosan összetákolt léckerítést viselt az arca előtt, biztos nem akar költeni védőmaszkra, s így szeretne védekezni a koronavírus ellen. A negyediken egy hat számmal nagyobb susis kezeslábas volt, kiegészítőként pedig egy úszószemüveg hozzá. Az ötödik egy térdig érő rózsaszín esőkabátszerűséget viselt, a lábán meg egy gumicsizma volt, pontosan olyan, amilyenben anno otthon a disznóólat takarítottuk. Gyöngyökkel teleaggatott szájak, Miki egér-fülekkel ellátott satyak, a kartól fél méterrel hosszabb kézelő, nyilván, hogy a viselője hatékonyan tudja legyezni magát… És így tovább! Lehet, hogy én vagyok már öreg és konzervatív, de ezen a divatbemutatón nem sok olyat láttam, amit hagyományos értelemben férfiasnak lehetne nevezni!
– Vigyázzon, zomzéd, mit beszél – figyelmezteté a fatert a Zacsek –, nehogy meghallja még valaki, és előítéletesnek nevezze!
– Felőlem aztán mindenki úgy öltözik ahogy akar – legyinte az öreg –, csak hát egyik-másik itt látott szerkóhoz ki kellene venni az ajtófélfát, hogy az ipse beférjen.
– Ezeket a ruhákat nem viselik utcán meg odahaza, Tegyula – világosítá fel a fatert az öreglány –, az ilyen jellegű divatbemutató inkább egy performance-nak számít. A divattervező ilyen öltözékek megtervezésében fejezi ki a kreativitását!
– Rendben, Tematild, de mi célból teszi ezt?! – értetlenkede atata. – És ki finanszírozza ezt a karneválra hasonlító csudaságot?! Azt meg pláne nem értem, hogy azért lesz valaki modell, hogy bohócot csináljanak belőle?!
De mielőtt még az öreg totál belemelegedett volna a témába, a Zacsek elmesélt egy divatról szóló viccet.
Két sztárléta beszélget.
– Tudtad, hogy idén az egyrészes fürdőruha lesz a divat?
– Tényleg?! És melyik részt kell majd hordani?
A héten azonban egy nagyon fontos világpolitikai esemény is történt: beiktatták Joe Bident, az Egyesült Államok 46. elnökét.
– Képzeljétek, már nem a Trump az amcsi főseriff, hanem a tapasztalt Biden – mondá a muter –, pedig anno, emlékeztek, ugye, azzal riogattak, hogy ha a jónép a Trump mellett adja le a voksát, akkor Ámerikának befellegzett, merthogy a Donalddal az élen biztos eljön a világvége, s őutána másik elnöke már nem is lesz a zországnak.
– Hát így vedd komolyan a riogatókat, Tematild – nyugtáza a fater. – Viszont most, hogy véget ért Trump valóságshow-ja és az illető elhagyta a Fehér házat, komolyan aggódni kezdtem a washingtoni egyezmény sorsán: vajon a zerbek és a kozovói albánok továbbra is barátok maradnak, ahogyan azt a Donald nagy erőfeszítések árán elintézte, vagy majd újra összekülönböznek?
– Attól tartok, hogy most nincs kapacitás ezzel foglalkozni, mert az államvezetést sokkal fontosabb kérdések foglalják le – mondá a Zacsek –, például a társadalmi perbeszéd… akarom mondani párbeszéd előmozdítása, a zinterneten dolgozó szabadúszók megadóztatása évekre visszamenőleg, felszámolt kamatokkal, és persze, a sok-sok védőoltás beszerzése: Ámerikából, Oroszországból, Kínából…
És ahogyan a Zacsekot hallgatá, atatának egy újabb vicc jutott az eszébe.
Az orosz és az amerikai elnök elmennek egy jóshoz. Megkérdezi az amerikai, hogy mi lesz az USA sorsa húsz év múlva. A jós azt mondja:
– Pontosan nem látom, de egy vörös zászló lebeg a Fehér ház tetején.
Az orosz elnök is megkérdi, hogy mi lesz Oroszországgal.
– Azt sem láthatom pontosan, de egy vörös zászló lebeg a Kreml tetején is, és van alatta egy szöveg – feleli a jós.
– És mi az a szöveg? – kérdezi az orosz.
– Azt sajnos nem tudom kibetűzni, mert kínaiul van.
Pistike, válogatós szabadúszó farmernadrágban
