A szlengszótár szerint a szlalomozás a nem kizárólag a törvények betartásával tevékenykedők ügyeskedéseit, azaz azokat a módszereket is jelenti, amelyekkel „kerülgetni" lehet a felelősségre vonást. Ha a dolgok rosszabbra fordulnak, akkor jön a „sítábor", ami általában a bíróságot jelenti.
A völgyek és folyók határolta, páratlan szépségű Kopaonikon jelenleg több mint hétezren szlalomoznak, az üdülőhely kapacitásai beteltek. Akik itt elenyésző korlátozások között töltődnek föl, miközben „lent" a hétvégén csak két óráig lehetett kávézgatni nyilvános helyen, nem is rejtik véka alá, milyen jól megy soruk. Ők azok, akik úgy érzik, ha nincs napszemüveges, sídzsekis szelfi róluk a neten, mások számára nem is léteznek. Nekik az sem számít, hogy halált hozhatnak haza másoknak. Lelkiismeretről, szolidaritásról, szabálykövetésről szó sincs, és furcsamód a hatalom is vak ezekkel a közegészségügyet veszélyeztető telelőkkel és szálloda- meg klubtulajdonosokkal szemben – a politikai és gazdasági érdekek most is felülírják a szakmai érveket.
Szlalomozni nem csak a hegyi lejtőkön lehet koronás időkben. A nagyvárosi tinédzserek is gyorsan feltalálták magukat: házakat bérelnek ki úgy havi 200 euróért, amelyek napközben kávéházakként, éjjel klubokként működnek. Ezek a koronabulik nemcsak szórakoztatóak, hanem jövedelmezőek is a szervezők számára. A felügyelőség a napokban több tömeges koronapartit is feloszlatott Szerbiában. Az ingatlan tulajdonosa vagy a szervező minimum 50 ezer dináros pénz-, de akár három évig terjedő börtönbüntetésre is számíthat. Hogy mennyi vírust hintettek szét a bulizó fiatalok, sosem fogjuk megtudni.
És miközben a szerbiai elit napközben bukósisakot öltve gondtalanul gondolázik, éjszaka pedig fergetes bulit csap a népszerű síparadicsomban vagy valamelyik titkos partihelyen, addig a Covid-kórházak orvosai és ápolói éjt nappallá téve, maszkban, pajzsban és tetőtől talpig védőfelszerelésben, hosszú heteken át a családjukat nélkülözve, a végkimerülés határán próbálnak életeket menteni a frontvonalakon. Közülük több mint százan haltak bele a fertőzésbe, ami jóval több, mint a régió többi országában.
Portugália, Csehország és Szlovákia már rendkívül nehéz helyzetbe került a járvány harmadik hulláma, illetve a különböző vírusmutációk miatt, és hazánkban is emelkednek a járványügyi adatok. Magyarországi járványmatematikusok is arra figyelmeztettek a múlt héten, hogy a pandémia legnehezebb két hete következik, és a kórházakra eddig még nem tapasztalt terhelés vár, pedig Magyarországon szigorúbbak az intézkedések, mint Szerbiában. Tatjana Adžić Vukićević, a batajnicai Covid-kórház igazgatója ugyancsak a múlt héten beszélt arról: szerinte hamarosan megismétlődik a tavaly decemberi forgatókönyv. Nem a gazdaságot, hanem az emberéleteket kell megmenteni – így lehetne tömören összefoglalni kétségbeesett segélykiáltását.
Az emberek belefáradtak a korlátozásokba, a fiatalok élni, szórakozni akarnak. Egy friss magyarországi kimutatás szerint az országban továbbra is magas a maszkviselés és a gyakori kézmosás aránya, de a további személyes védekezési formák tekintetében jelentős visszaesés mérhető az elmúlt hónapban: a magyarok jóval bátrabban találkoznak a barátaikkal és gyakrabban utaznak belföldön, és az általános fegyelem lazulását a kézfogások növekvő gyakorisága is jelzi. Szerbiában is hasonló lehet a helyzet. A szakemberek arra figyelmeztetnek: ha meg akarjuk élni a várva várt „felszabadulást", egyelőre nem szabad lazítani a fegyelmezettségen. Minél többször szegjük meg a szabályokat, annál tovább tart majd a járvány, és minél többen oltatjuk be magunkat, annál gyorsabban térhet vissza az életünk a régi kerékvágásba. Az átoltottság még nem jelenti ugyan a járványveszély végét, de a vég kezdetét igen.
