Szegények reggelije

Nem. Még el sem olvastam az internetes körkérdésünk eredményeit, már azt mondtam, hogy nem. Nem, nem elég. S mint látom, online olvasóink válasza is a véleményemet tükrözi.

Kommentáromat itt be is tudnám fejezni, de…

A sajtó szalagcímekkel tarkította oldalait, jövőre 143 dinár helyett 155 lesz a minimális órabér (havi 24 800 dinár helyett 27 ezret keresünk). A szakszervezetek többet akartak – 10 százalékot, míg a jelenlegi csak 8 – a kormány nem, végül ennyi lett. A hír jó, mert kemény 12 dinárral keresünk többet egy óra alatt. Vehetünk érte 6 műanyagzacskót a boltban, amikor bevásárlunk. Ha valaki 8 órát dolgozik egy nap, akkor 96 dinárral többet tehet zsebre! Ennyiért egy burekot sem kaphatunk, joghurtot álmodni sem merjünk hozzá, ám vehetünk 4 kiadós kiflit! Ezzel már jól lehet lakni, ha pedig 2 kifli és néhány szelet szalámival kiegyezünk, már ehetünk is egy jót. Vagy vehetünk két kenyeret. Egy hét alatt ez 480 dinár (két pljeskavica, vagy 20 deka szalámi, 1 kenyér, 1 liter tej, 12 db tojás és a zacskó). Ezért már tehetünk is valamit – igaz nem sokat – abba a kétdináros zacskóba a boltban – a sajtot felejtsük el, kérem, nem vagyunk mi egerek. Ha beosztjuk, ez 5 napi reggeli! Számoljunk tovább. Négy hét alatt – ha 5 napot dolgozunk – 1920 dinárral vagyunk gazdagabbak. Tizenhat euró! Szépen hangzik, csak egy bökkenő van vele. Míg 10 évvel ezelőtt 3 tömött zacskóval jöttünk haza a boltból, ma jó, ha eggyel. Jobb lett? Jobb, hiszen mégiscsak növekedik a bér. Na de mennyi az infláció, és mekkora a drágulás? Na meg azt se felejtsük, hogy a minimális órabér-növekedés csak 2019-től van érvényben. Addig ugyan mi minden drágul?

Újvidéken 150 euróért már csak 25 négyzetméteres garzonlakást tudunk kibérelni (ugyanezt tavaly 130 euróért vesztegették), persze, ha szerencsénk van. Ehhez jön egy átlagban 50 eurós rezsiköltség, ami télen akár a duplája is lehet. Szóval nyáron 200, télen 250 euró csak a lakásra és még nem ettünk. A lakásra tehát durván havi 200 eurót költünk, mi meg a plusz 16 eurónak hála 229 eurót keresünk. Persze kibérelhetünk egy lakást idegennel is, de ha már erre kényszerülünk, akkor jobb, ha északabbra vesszük az irányt. Ha párunkkal tesszük ezt, akkor már enni is tudunk, és nyaralás helyett ruházkodásra – szigorúan second handre – is félretehetünk!

Néhány szakszervezet nem 10 százalékos béremelést követelt, hanem 50 százalékost, amivel 209 dináros lenne az órabér, ennek köszönhetően pedig a fizetés megegyezne a fogyasztói kosárral (ez már havi 36 ezer dinárt jelentene!), vagyis egy hazánkfia 308 eurót keresne havonta. Egy kisebb család tagjai már a jelenlegi árak mellett épphogy megélnének, szűkösen de bizakodva. Reggeli is lenne és ebéd is, sőt 25 négyzetméteres lakás bérlésére is futná. Nyaralás? Felejtsük el. Viszont nem nyomorognánk.

Panaszkodhatok napestig, ekkora jelenleg az ország ereje. Ezen nem javíthatunk – vagyis igen, a rendszeres adófizetés csodákra képes, de ez megint nem a kisember hibája, hanem legfeljebb nyomora. Sajnos, akik a minimális órabérről döntenek, régen elfelejtették – ha egyáltalán tudták – mit is jelent ennyi pénzből megélni. Matematikailag könnyen meg lehet magyarázni, hogy mennyire jól járunk. Könnyű annak filozofálnia, akinek futja többre.

Mit lehet tenni? Lehet élni tovább és elmenni. Lehet nyomorogni és jól élni. Lehet pályázni is. Hogy a megpályázott pénz segít? Ha bölcsen döntünk, akkor igen. Nem gazdagodunk meg, de tisztességes reggelire futhatja, miközben itthon maradunk.

El lehet menni oda, ahol többet lehet keresni és nyaralásra is félre lehet tenni. Ám a több pénz nem feltétlenül jelent nagyobb boldogságot, hiszen idegenben mindig idegen maradsz, s végül valami olyant kell feladnod magadból, ami mélyen benned gyökeredzik. Ezen pedig se pénz, se isten nem segít. Kedves Olvasóm, saját magadnak kell megtalálnod a választ. Te tudod, mire van szükséged. Otthonra, vagy ott honra.