Fellélegezhetnek a szerbiai nyugdíjasok:
– Végre vége!
Vége, mármint a nyugdíjasokat nyomorgató nyugdíjlevonásos korszaknak. Négy éven át kurtította meg az állam a nyugdíjasok jogos járandóságát. A nyugdíjalapból, a dolgozók által befizetett nyugdíjjárulékból nem tudta – ma sem tudja – az állam fizetni a nyugdíjasokat. Napjainkban sem folyik be, nincs annyi járulékfizető kereső polgár az országban, akik el tudnák tartani a nyugdíjasok népes táborát. Az államkasszából továbbra is jelentős pénzátömlesztésre van szükség, hogy havonta ki tudják fizetni a nyugdíjakat, de talán az ország gazdasági lábadozása, a mély válságból való kezdeti kilábalása lehetővé tette a nyugdíjlevonások eltörlését, a megérdemelt nyugdíjak teljes összegű havi kétszeri kifizetését.
A kormány javaslatára a képviselőház eltörölte, hatályon kívül helyezte a nyugdíjak megnyirbálására négy évvel ezelőtt meghozott törvényt. A döntés értelmében a novemberben kifizetésre kerülő októberi nyugdíjakból már nem vonnak le. Az éveken át levont tetemes összeg esetleges visszaszármaztatása természetesen szóba sem kerül. A nyugdíjakból lefaragott pénzt „jó helyre” fektették be. A nyugdíjasok zöme azonban egyáltalán nem volt elragadtatva, hogy az állam bácsi keze mélyen a zsebükbe nyúlt. Gyakran hallhattuk a nyugdíjasoktól, hogy igen nagy bajban lehet az ország, amelyikben a nyugdíjasoknak kell kihúzni a gazdaság szekerét a kátyúból.
Hogy a levonások visszavonása kapcsán a nyugdíjasok öröme ne legyen teljesen felhőtlen, arról gondoskodott a kormányunk. Nem veszik el a továbbiakban a nyugdíjak negyedét-ötödét, de ne is álmodjon senki a nyugdíjaknak a megélhetési költségek növekedésével való összehangolásáról. Nem lesz könnyű nyugdíjat emelni. Az országot irányító hatalom az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. A szerb kormány diszkréciós jogot adott magának, amely megteremti a jogalapot ahhoz, hogy a kormány a gazdasági mutatók alakulásának és a köztársasági költségvetés lehetőségeinek a függvényében növelje a nyugdíjakat. Ez azt jelenti, hogy hatályon kívül helyezték a formulát, amelynek alapján a nyugdíjakat automatikusan összehangolták az árak, vagy a GDP növekedésével, ehelyett a jövőben a kormány dönt arról, hogy mikor és mekkora mértékben növelik a nyugdíjakat.
Lapunk internetes kiadásának legutóbbi körkérdésére: Hisz abban, hogy a jövőben a nyugdíjak az eddigieknél sokkal nagyobb arányban emelkednek? a válaszadók kis híján 90 százaléka nemmel válaszolt. E vélemény egyértelműen tükrözi a polgárok, elsősorban a nyugdíjasok szkepticizmusát az esetleges nyugdíjemeléssel kapcsolatban. Elméleti esélyt azért hagytak arra vonatkozóan, hogy miként képzelhető el esetleg a nyugdíjak feltornázása, bizonyos százaléktöredékekkel. A kormány dönthet, ha úgy tartja a kedve, az ország pénzügyi helyzetének, azaz az államkassza telítettségét figyelembe véve a nyugdíjak bizonyos szintű korrekciójáról. Az esetleges nyugdíjkorrekcióra vonatkozó kormánydöntést azután még meg kell rágnia a képviselőháznak. A parlament iktatja majd be a nyugdíjemelésre vonatkozó esetleges pozitív döntést az ország költségvetéséről szóló törvénybe. A folyamat meglehetősen hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű.
Alig, hogy eltörölte a nyugdíjelvonásról szóló törvényt, a hatalmi struktúra máris azon munkálkodik, hogyan lehetne burkoltan, a nyugdíjak kiszámítására vonatkozó matematikai művelet tovább bonyolításával elérni, hogy az elkövetkező hónapokban, jövőre és azután nyugdíjba vonulók minél kevesebb nyugdíjat kapjanak. Hol van az már, amikor a nyugdíjba vonuló dolgozó legjobb tíz munkaévében kapott fizetése alapján számították ki a nyugdíját.
A minap hosszú idő elmúltával Újvidéken összefutottam egyik nyugdíjas újságíró kollégával, aki kereken 25 évvel ezelőtt vonult nyugdíjba 55 éves korában. A nyugdíja kiszámításakor a legjobb tíz évét vették alapul. Mivel cirka másfél év hiányzott a nyugdíjba vonuláshoz szükséges 35 munkaévből, a Magyar Szó a hiperinflációs 1993-ban potom 7 dinár ellenében megvásárolta a hiányzó hónapokat és a kollégám azóta is éli a gondtalan nyugdíjas hétköznapjait. Még maszekol is, bedolgozik a lapba, 80 évesen keresztrejtvényeket készít, ami a szellemi frissességének karbantartásához kiváló foglalatosság. A nyugdíja jóval magasabb annál, amit a lapnál ma munkaviszonyban lévő 35 munkaévet már lehúzott kollégái hazavihetnek fizetés címén.
Még ki tudja milyen fondorlatos megszigorítások várhatók az elkövetkező öt évben, amennyit még a 35 munkaévvel rendelkezőknek le kell dolgozniuk, ahhoz, hogy 65 évesen nyugdíjba vonulhassanak büntető levonások nélkül. A nyugdíj kiszámításának képlete Szerbiában már most is felér egy bonyolult sokismeretlenes egyenlettel, amelynek megoldása igen sok fejtörést okoz a hétköznapi nyugdíjba készülő halandó számára. Szakértő bevonása nélkül senki ne is próbálkozzon a várható nyugdíj kiszámításával. A nyugdíjkiszámításban újabb „svédcsavart” épít be az állam, a nyugdíjba vonulást megelőző évek kereseti átlagát – amikor a dolgozó általában már a legmagasabb bérkategóriába jutott – már nem vagy csökkentett százalékkal veszik alapul a várható nyugdíj kiszámításához. Ez nem más, mint újabb játék a nyugdíjra jogosult dolgozókkal, amelynek egyedüli célja, a várható nyugdíj megnyirbálása?
