Vajdaságban, sőt az egész országban szinte mindig több élelem kerül az asztalra, mint amennyire szükség lenne. És nemcsak otthon, hanem a vendéglőkben is. Gondoljunk csak az igazi balkáni éttermekre vagy a jó nevű halászcsárdákra. Nem emlékszem olyanra, hogy amit kihoztak, mind megettük volna. Ünnepekkor ez a bőség hatványozódik.
A háziasszony attól való félelmében, hogy netán valamiből nem lesz elegendő, jóval az elfogyasztható mennyiségen felül készít. És valljuk be, az ünnep tartozéka, illetve az ünnep egy kicsit attól is ünnep, hogy az asztal roskadozik, hogy nem egy, hanem három-négy fajta főétel és ugyanennyi fajta sütemény készül. Mégpedig mindegyikből annyi, hogy ha a vendégsereg minden tagja éppen azt az egyfajtát szeretné fogyasztani, még véletlenül se maradjon éhen.
Az ünnepi asztal bősége a vendégszeretet jele, a háziasszony büszkesége és a ház gazdagságának jele. Van tehát ilyenkor mindenből bőségesen. Fülemben cseng Đorđe Balašević Al se nekad dobro jelo című dala, amin jobbára csak derülünk, ám ha végignézünk a saját ünnepi asztalunkon, sok családban a féktelen hedonizmus kellékeit találjuk.
Túl vagyunk az ünnepeken, s a legtöbb otthonban már vagy mélyhűtőbe csomagolták a maradékot vagy kidobták, esetleg odaajándékozták a rászorulóknak. Egy szerbiai kutatás szerint évente fejenként 35 kilogramm élelmet dobunk ki, ami megközelítőleg 20 000 dinárt tesz ki. Legtöbb kenyér kerül a szemétbe és nemcsak ünnepekkor, hanem egész évben. A becslések szerint minden szerbiai polgár évente egy negyed kenyeret a szemétbe dob.
Az ünnepi asztalokon rengeteg a hús. A pecsenyékből másnap még eszik a család, de a harmadik napon már nem kell senkinek a maradék, pedig ott van még a megmaradt főtt hús, mártásos húsok és a szárma is. A majonézes saláták legtöbbje is ilyenkor a szemétben végzi. Ezeket még lefagyasztani sem lehet. S ha csak nem a klasszikus karácsonyi süteményeket készítjük, amelyek napokig elállnak, a tejszínes torták is vagy a mélyhűtőbe kerülnek vagy a szemeteskannába.
Az ENSZ 2017-es kutatása szerint a Föld 815 millió lakosa éhezik, s számuk folyamatosan nő. A népesség 11 százalékának nem jut elegendő élelmiszer. A keleti és konfliktusokkal terhelt országokban az éhezők száma milliókban mérhető, miközben a világon megtermelt élelmiszer egyötödét kidobjuk.
Az Európai Unióban az élelmiszer-pazarlás ellen több ajánlás és jogszabály is készült. A kimutatások szerint az EU országaiban az előállított élelmiszer 20 százalékát dobják ki, ami 143 milliárd eurót tesz ki. Vagyis: évi 88 millió tonna élelemhulladékot termelnek, azaz fejenként 174 kilogrammot. Az EU célja, hogy 2030-ra ez a mennyiség 20 százalékkal csökkenjen.
Az otthonokban sok élelmet kidobunk, de rengeteg élelmiszer kerül a konténerekbe a bevásárlóközpontokból meg a boltokból is, mert lejárt a szavatossága s nem biztonságos a fogyasztása. Éppen ezért Franciaország kötelezte a nagy élelmiszerláncokat, hogy a még meg nem romlott, de lejárt határidejű élelmiszercikkeket adományozzák oda olyan alapítványoknak, szervezeteknek, amelyek a rászorulók élelmezésével foglalkoznak. Hatalmas büntetéseket róttak ki azokra a cégekre, amelyek ezt nem tartják be.
Szerbiában is létezik élelmiszerbank, mint ahogyan a legtöbb európai ország is tagja az élelmiszerbankok világszövetségének. Céljuk meggátolni a pazarlást és eljuttatni a felesleget a rászorulóknak. Az élelmiszerbank nem közvetlenül a rászorulóknak gyűjt adományokat a nagyvállalatoktól, hanem a szociális intézmények segítségével juttatják ezeket célba. Általában tartós élelmiszerekről van ebben az esetben szó.
Magyarországon néhány évvel ezelőtt ételosztó kis ládákat helyeztek ki, hogy a rászorulók ne a kukákból kotorásszák ki a maradékot, hanem tisztességes csomagolásban hazavihessék és elfogyaszthassák. Szinte országos akcióvá terebélyesedett a Tedd a maradékot a dobozba! akció. Nem tudom, ma is ott vannak-e még Szegeden, Székesfehérváron, Pécsett…, de nagyon szívesen támogatnám, ha errefelé is lennének ilyen házikók, ládikók, polcok. Szerintem egy műanyag dobozba két szármát is megérné bele tenni, ha otthon már nem fogy el.
2016-ban futótűzként terjedt el A jóság fogasa elnevezésű akció. Szerbia legtömegesebb humanitárius akciójának mondták akkor ezt a kezdeményezést. A településeken fogasokat szereltek házfalakra, kerítésekre, kötöztek vagy szögeltek (!) fára és a jó szándékú emberek erre akasztották fel a műanyag zacskókat, amelyben élelmiszer, tiszta ruha várta a rászorulókat. Szabadkán több helyen is volt ilyen fogas, néhány hónapig elvétve láttam is rajta adományt, de aztán kifulladt az akció. Már a fogasok sincsenek a helyükön, nem hogy az adomány.
Az év vége nemcsak a családokban, hanem a vállalatokban is ünnep, ünnepi összejövetelekkel, ahol nem maradhat el az eszem-iszom sem. Akárcsak az otthonokban, a fogadásokon is roskadoznak az asztalok. Ugyan mi történik a rengeteg maradékkal? Nagyon sok olyan család van, amely szívesen elfogyasztaná azt, amit a vendégek nem ettek meg. Csakhogy ezt valakinek be kellene csomagolni, el kellene szállítani, vagy legalábbis a fent említett kicsi házikóba kihelyezni. Persze, lehetne ez a megrendelő a cég, amelyik a fogadást tartotta, s akkor a pazarlás helyett jót cselekedne. Minden csak szerevezés és jóindulat kérdése. S ha lenne ennek médiavisszhangja, ha ez bejáródott szokássá válna, sok olyan családnak szerezhetnének örömet, amelyikről nem is tudjuk, hogy nélkülöznek, akik nem turkálnak a kukában, de attól még mélyszegénységben élnek. Csak a szociális központtól kellene kérni egy listát, néhány család lakcímével, és a fogadást követően elvinni nekik az ünnepi menü maradékát. Biztos vagyok benne, hogy ez működhetne.
Tavaly Dániában egy követendő akciót tartottak: a nagy karácsonyi bevásárlást követően a karácsonyi vásárok zárásakor az önkéntesek egy nap alatt 200 tonna élelmiszert mentettek meg a kidobástól és fordítottak jótékony célra. Civil szervezetek és önkéntesek gyűjtötték be majd osztották szét azokat az élelmiszereket, amelyeket a karácsonyi vásárokra halmoztak fel az árusok, de a boltok ünnepi nyitva tartása miatt azok megromlottak volna a következő munkanapig. Az ötlet kiváló, meg is oldható, csak kezdeményezni kell.
Az élelmiszer-pazarlás nem pusztán etikai kérdés, hanem a gazdaságin túl környezeti kérdés is. A hulladékba került élelmiszer feldolgozása energiát igényel. Többszörösen is magunk ellen, az emberiség ellen dolgozunk, ha a maradékot a szemétbe dobjuk.
