Zavar a fejekben

Tavaly megszigorodtak a műszaki vizsga feltételei. Ezt mára már olvasóink nagy része saját bőrén, vagyis inkább autóján meg is tapasztalta. A szigorítást temérdek találgatás és félinformáció előzte meg, a polgárok egy része fel is háborodott, kiváltképp akkor, amikor szárnyra kelt a hír, hogy a 15 évnél idősebb járműveket évi kétszer kell majd levizsgáztatni. A felháborodás jogos volt, a hír kacsa. A szigorítás viszont minden nemtetszés ellenére megtörtént: elvégre jogharmonizáció van.

Az élet megy tovább. Kicsit leegyszerűsítve a dolgokat azt mondhatom, csupán annyi történt, hogy megdrágult a műszaki vizsga, hosszabb is lett, meg is kell jelenni a műszaki vizsgán, és kollégám korábbi szavaival élve, megszabadultunk az útjainkon furikázó roncsautók egy részétől.

Személy szerint még jóval a műszaki vizsgák megszigorítása előtt megszabadultam a 30 éves autómtól. Folyton toldoztam-foltoztam, emiatt szívemhez is nőtt, azonban beláttam, hogy minden igyekezetem ellenére műszakilag egyre kifogásolhatóbb. Amikor leültem és átszámoltam, hogy évente mennyit költök rá, valamint kiszámoltam, hogy mennyit kellene még ráfordítanom, rájöttem, nem érdemes megtartanom. Kicsit jobban utánajártam és beigazolódott a gyanúm: havi szinten egy öreg autó fenntartása ugyanannyiba kerül, mint egy olcsó, de vadonatúj – és sokkalta biztonságosabb – gépkocsi lízingelése. Egyébként is minek autó, ha nem használom ki? Tömegközlekedéssel is megoldhatom az igényeimet, és amikor összevetettem a kiadásokat, fájó szívvel láttam, lehetőségeimhez képest az öreg és az új autó is luxuskiadás. Ha a kormány a szigorítással azt szeretné elérni, hogy új autókat vegyünk, hát akkor bakot lőtt.

Ettől függetlenül lépten-nyomon azt hallani, hogy túl szigorú a műszaki vizsga. Van aki azzal érvel, hogy évekkel korábban rozsdás autókban közlekedtünk és senkit sem zavart. Nem tudok egyetérteni ezzel a hozzáállással. A szakemberek több olyan kísérletet is elvégeztek már, ahol azt vizsgálták, hogy az idős rozsdamarta autók hogyan szerepelnek ma a törésteszteken, valamint, hogy a kifogástalan állapotú járművek hogy szerepelnek a mai, korszerű, különféle gyűrődészónákkal megtervezett kisautók ellenében. Az eredmények meghökkentőek voltak. A szakemberek szerint egy 15 éves picit rozsdás autóban 20 százalékkal kevesebb esélyünk van túlélni egy balesetet, mint ugyanazzal az autóval újkorában. Abba már bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet az, ha már nagyon rozsdás az autó, vagyis ha már a kedvencünk szerkezeti elemeit is kikezdte az idő és az időjárás.

A másik törésteszten egy új kompakt méretű Renaultot ütköztettek szemből össze egy régebbi Volvóval, úgy hogy mindketten óránkénti 60 kilométerrel haladtak. Az eredmény itt is elgondolkodtató volt. A francia autónál kétszer nagyobb svéd jármú motortere teljesen összeroncsolódott, a motor pedig nagyrészt az utastérbe nyomódott, összemorzsolva a bent ülő bábuk lábait. A franciák kicsi autója bár szemre csúnyábban járt – szinte teljesen eltűnt a motortér – a motor mégsem került be az utastérbe, a bábuk pedig kisebb zúzódásokkal megúszták az ütközést. Ha most belegondolok, hogy hány olyan szükségből tartott járgány járja az utakat, amelyeknek nemcsak a karosszériája, hanem a szerkezeti tartóelemei is már korrodálódtak, a fékeik puhák, rossz a kormányművük és ezer oldalról szivárog belőlük az olaj, akkor nem kérdéses a válaszom: nem szigorú a műszaki vizsga. Az, hogy a régi autók jobban meg voltak csinálva és több anyag, vas van bennük, valamint, hogy éjjel-nappal garázsban tartották, bizony csak hamis biztonságérzetet ad. És ez nagy baj.

Ha jobban belegondolok: a szabályzat, a törvény jó, a baj leginkább az értelmezésével van. Költői túlzással élve: zavar a fejekben van. Egyes műszaki vizsgák elvégzésére jogosult műhelyek annyira félnek, hogy elveszítik a licencüket, hogy a ló túloldalára esnek: már azért is visszaküldik az autókat, ha kicsi felszíni rozsda van a sárhányónál, ha kicsit mélyebb karc van az autón, ha piszkos (!), vagy ha fém kerekek helyett alufelnik vannak az autón. Néha a rendőrök is sziporkáznak, annak idején egy hódsági közlekedési „poszt” azzal idegesített, hogy kiállít a forgalomból mert a kocsimra csak 13 colos kerekeket szabad felrakni, nekem meg 15-im vannak. Hazaérve persze interneten megkerestem a katalógust: nekem volt igazam. Na de ki hordozza 15–30 éves járműjének katalógusát? Senki.

Bármennyire rosszul hangzik a szigorítás, nem tudok egyet nem érteni vele, hiszen műszakilag kifogásolható autóban közlekedni életveszélyes. Nekünk, a szembejövőnek, és az utasainknak is. Ugyan ki ülne fel egy olyan repülőgépre, amiről tudja, hogy valami baja van? Senki. Egyszerű a képlet: műszakilag kifogásolható autónak nincs helye a forgalomban, a fejekben lévő zavart pedig mielőbb meg kell szüntetni.