Két hét múlva – elvileg – megkezdi munkáját a délkelet-európai elektromosenergia-börze, amelynek a Szerbiai Villanygazdaság a szereplője lesz. Az elképzelések szerint ugyanúgy kellene működnie, mint mindegyik tőzsdének: az érdekeltek adják-veszik a villanyáramot.
Mint általában lenni szokott, a honi szakemberek és „hozzáértők” máris megkezdték a különféle kalkulációk felállítását, amelyeknek az egyenlege minden esetben az, hogy a Szerbiai Villanygazdaság hatalmasat fog kaszálni ezen a börzén. Lehetősége lesz a többlet elektromos energia eladására, és most (egyelőre) mindenki azt hiszi – de legalábbis reméli –, hogy nagy lesz a kereslet a szerb villanyáram iránt. Akik valóban, vagy csak önmagukról azt hiszik, hogy ismerik ezen a téren a nemzetközi helyzetet, máris azt bizonygatják, hogy a szerbiai villanygazdaság egyetlen év alatt akár négyszázmillió eurót is bezsebelhet a külföldön értékesített villanyáramból. Okkal hihetjük, hogy a számításaik pontosak, hiszen nem kell túlságosan beavatottnak lenni ahhoz, hogy az ember ismerje az ország áramtermelő egységeinek kapacitását, valamint azt, hogy egy átlagos esztendőben mennyi áramra van szükség Szerbiában. Azt is el kell ismerni, hogy a tizenhat és fél évvel ezelőtti bombázások óta nem volt komolyabb fennakadás az ipar és a lakosság elektromos energiával való ellátásában, s olykor az is elhangzott az illetékesek részéről, hogy jelentős mennyiséget exportálhatnánk.
Bizonyos szempontból azonban – látszólag – ellentmond ennek a helyzetnek a tény, hogy a villanygazdaság folyamatosan veszteséges, és csak külföldön felvett igen komoly hitelekből képes fejlesztéseket eszközölni.
Pénzügyi szempontból azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az egyáltalán nem mellékes körülményt, hogy manapság a villanygazdaságban dolgozni több mint privilégium. Felér egy öttalálatos lottónyereménnyel. Ebben az ágazatban ugyanis a keresetek jóval a szerbiai átlag felett vannak. Másrészt –állítólag – Koszovón a második világháború óta nem fizetnek az elfogyasztott elektromos energiáért. Nehéz lenne azt is cáfolni, hogy az ott élő nemzettársak családi költségvetését napjainkban sem terheli ilyen jellegű kiadás.
Egyébként a börze létrejöttével a villanygazdaságnak egy esetleges biztosítékot jelentene, hogy nem maradunk áram nélkül. Mivel több országtól is vehetnénk áramot, tehát létezne konkurencia, mégis félő, hogy rajtunk, fogyasztókon ez sem segít. Ugyanis tapasztalatból tudjuk, hogy hiába vásárol az ország olcsóbban, nekünk az nem kerül kevesebbe. Legfrissebb példa a nyersolaj árának zuhanása a világpiacon. Ezt nem nagyon érezzük meg.
Semmivel sem jobb a helyzet az elektromos energia terén. A szolgáltatást nyújtó, természetesen a kormány engedélyével, igyekszik még akkor is kizsebelni a polgárt, amikor a pénzünkért semmit sem ad. Hiszen napjainkban egyetlen kilowattóra áramot sem kell elfogyasztani, de a számla alapján kötelesek vagyunk havonta leszurkolni az 540 dinárt.
Éppen ezért a börze nyújtotta kedvező lehetőség a lakosságnak csak elméletben kedvező. A gyakorlat ettől merőben eltér.
