A közelmúltban hatályba lépett új lakásügyi törvény szinte észrevétlenül került a Tisztelt Ház elé, s ott egyetlen (ellenzéki!) képviselő sem vette magának a fáradságot, hogy kérdéseket tegyen fel az előterjesztőnek. Ennek egyrészt valószínűleg az az oka, hogy viszonylag kis horderejű előírásról van szó, másrészt alkalmazását lényegében csak az érintett polgárok zsebe bánja.
Arról van szó ugyanis, hogy ha a lakás tulajdonosa tatarozná a családi otthonát, engedélyt kell kérnie rá.
Szerencsére csak az úgynevezett beruházásjellegű befektetés esetében van erre szükség. Vagyis, ha valaki jóváhagyás nélkül festet vagy csempéztet, ezzel nem sért törvényt, ha azonban közfalat mozdít, vagy ahogyan sok helyen fogalmaznak, „összeszakít” két szobát, esetleg kettéválaszt egyet, bizonyítania kell a tulajdonjogot, és köteles elkészíttetni a kivitelezés eszmei tervét. Az előbbi nagyjából 2000, az utóbbi pedig – kétszobás lakás esetében – legalább 5000 dinárba kerül. A tervet megfelelő működési engedéllyel rendelkező tervezőnek kell elkészítenie, aki akár 10 eurót is elkérhet négyzetméterenként.
A törvény azt is rögzíti, hogy a „beruházónak” elektronikus úton kell az illetékes hatósághoz fordulnia, s ehhez mellékelni az említett két papírt.
Nos, már ezen a ponton felmerülnek bizonyos kérdések. Hogyan lehet ugyanis kötelezni a 80 éves János bácsit az elektronikus ügykezelésre, amikor talán még tévékészüléke sincs? Hogy számítógépről és internet-csatlakozásról ne is beszéljünk.
Kissé felháborító, hogy az állam a lakás megvásárlásához egyetlen parával sem járult hozzá, mi több, igyekezett inkasszálni a forgalmi adót, ugyanakkor beleszól olyan pitiáner dolgokba is, mint egy szimpla tatarozás vagy komfortnövelés.
Pedig sok pénz lehet a köztársasági büdzsében, ha már a miniszterelnök valahol Boszniában a kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében széles mosollyal vágja át az újonnan, a szerbiai adófizetők pénzéből épített iskolát, s ezután is újakat, emellett tornatermeket is ígér. Arról tán ne is beszéljünk, hogy még mindig mennyibe kerül nekünk Koszovó.
Ugyanakkor ama grandiózus tervből, amelynek megvalósításával – ahogyan egyes fővárosi lapok írták – mindegyik szerbiai egészségügyi létesítményt belátható időn belül korszerűsíteni fognak, „valahogy” az egész Vajdaság kimaradt. Ugyanígy kimaradt az idei évre vonatkozó pénzosztásból is, hiszen a tavalyinál jóval kevesebb pénz jut Újvidéknek.
A parasztok is megérzik a központi hatalom igen furcsa viszonyulását. A területalapú támogatás végösszege a megművelhető négyzetméterenként 40 parát, vagyis hektáronként 4000 dinárt jelent.
Kissé elkalandoztunk az eredeti témánktól, de csupán azt próbáljuk érzékeltetni, hogy egy családi otthon szinte mindennaposnak számító tatarozásával kapcsolatban (is) tartja a markát az állam. Aligha kétséges ugyanis, hogy az építésügyi minisztériumot egyáltalán nem érdekli, hogy mi melyik falat toljuk egy-két méterrel odébb. Fontos, hogy megfizessük a papírmunkával járó előkészületeket.
Vagyis számukra az engedély megszerzéséért járó pénz a lényeg(?)
