Hónapokig ígérgette elsősorban a miniszterelnök, hogy „hamarosan” a nyugdíjasok jobban fognak élni. Mi több, a közelmúltban volt képe még azt is kijelenteni, hogy „A nyugdíjasok tisztességesen, nem gazdagon, élhetnek. Segíthetik gyermekeiket, unokáikat.”
Az utóbbi mondatnál nyilván nem vette észre, hogy kiállította az ország (és vezetése) számára a szegénységi bizonyítványt, hiszen aligha dicsekvésre méltó, ha a nyugdíjasoknak kell segíteniük munkaképes (de munkanélküli) gyerekeiket, sőt unokáikat is!
A téma – természetesen – felcsigázta az érintettek érdeklődését és sokan már nagyon várták január 10-ét, hogy végre készpénz formájában is bizonyságot nyerjenek az ígéret teljesülésében.
A famózus dátumot megelőzően közölték az illetékesek, hogy 1,25 százalékkal növelik a nyugdíjakat. Mindenkinek! Tehát azoknak is, akik eddig 25 ezer dinárnál kevesebbet kaptak, s azoknak is, akiknek a járandósága ennél magasabb.
Kézhez véve a félhavi nyugdíjat és esetleg a csekket is, aligha jutott túl sok embernek eszébe, hogy megnyálazza a tintaceruzát és utánaszámoljon. Akik ezt megtették, ha nem is túl könnyen, de megállapíthatták, hogy nem 1,25, hanem csak 1,04 százalékkal emelkedett a nyugdíj.
Arról van szó ugyanis, hogy a sokat emlegetett 1,25 százalékot a nyugdíjalap, nyilván nem a saját ötletétől, hanem a kormány utasításától vezérelve arra a nyugdíjösszegre számolta, amely még a nagy levonás előtt járt a polgároknak. Igen ám, de azóta a 25 és 40 ezer dinár közötti különbségből elvettek 22, a 40 ezer dinár felettiből pedig 25 százalékot. A mostani emelés tehát növelte a régi összeget, tehát a „plusz pénzre” is vonatkozik a csökkentés.
Talán érthetőbb lesz egy konkrét példán érzékeltetni ezt a statisztikai trükköt.
A nyugdíjasnak a nagy levonás előtt 44.412,06 dinár volt a járandósága, amelyből 4403,01 dinárt levontak. A szóban forgó összeget most növelték 1,25 százalékkal, így – matematikailag – 44.967,21 dinár illetné meg a nyugdíjast. Igen ám, de ebből már, a hatályos törvény rendelkezése értelmében, 138,80 dinárral többet vontak le, mint korábban.
Akinek sikerült a nyugdíjkiigazítás elszámolásának labirintusából kijutnia, félreérthetetlenül megállapíthatta, hogy az utóbbi időben kapott járandósága, az ígért 1,25 helyett csak 1,04 százalékkal növekedett.
Okkal tehető fel a kérdés: mi szüksége volt a kormánynak erre az ámításra? Mert lényegében a magatartása sértő az érintett nyugdíjasokra nézve, hiszen azt feltételezi róluk (sok esetben sajnos jogosan), hogy egyszerűen megörülnek a plusz néhány dinárnak, és nem veszik a fáradságot, hogy órákig számolgassanak.
Az időzítés sem lehet véletlen, mivel tavaszra előrehozott választások lesznek, s ezzel egyfajta mézesmadzagot húztak el a nyugdíjasok orra előtt, mintegy bizonygatva, hogy milyen nagylelkű a jelenlegi hatalom, tehát érdemes lesz rájuk szavazni.
Másrészt abban is bízik, hogy viszonylag rövid az emberek emlékezete, s már elfelejtették, hogy – a példában említett polgártól – annak idején a jogos járandóságának nem kevesebb mint tíz(!) százalékát egyszerűen elvették.
Sajnos igazuk van.
