Napokig nem hagyott nyugodni a tartományi ifjúsági és sportügyi titkárnak az egyik országos napilapnak adott nyilatkozata, miszerint Vajdaságban 10 olyan iskola működik, amelybe mindössze 2, 3, 4, 5 esetleg 6 diák jár, s amely oktatási intézményeket a megszűnés, elhalás veszélye fenyegeti, hisz egyik-másik településen óvodáskorú gyerek sincs. Az említett írás apropója valószínűleg az volt, hogy az egyik bánáti faluban lakat került az iskolaajtóra, mert az egyetlen diák családjával a szomszédos, nagyobb faluba költözött át. Milyen érzés lehet egy gyereknek olyan iskolába járni, ahol az egyetlen használatban levő tanteremben egyedül vagy másodmagával tanul? Mi számára a jobb megoldás: már elsőtől utazni a városi iskolába, ahol több iskolatárssal van körülvéve, vagy legalább alsó tagozaton maradni az ismerős környezetben, ezzel megőrizve a falusi iskolát a bezárástól?
Az aprófalvak fogyatkozó diáklétszáma nem vajdasági magyar „sajátosság”, hisz az említett cikkben felsorolt kisiskolák kevesebb mint egyharmadában folyik magyar nyelven a tanítás. A 300 vajdasági iskola közül jelenleg 1-ben tanul mindössze 1 diák, 2 falusi iskola működik 2 tanulóval. Sokkal jobb a helyzet, mint Szerbia más vidékein, ugyanis az országos adatok szerint 109 iskolában folyik egyetlen kisdiák számára a tanítás, 121-ben van 2 tanuló.
Sok kérdés/dilemma merül fel: életképesek-e az aprófalvak iskola nélkül? Az ilyen, egy-két, esetleg három tanulóval működő iskolában hogyan alakul ki az egészséges versenyszellem mint motivációs tényező, felmerül a kérdés, elég tág szocializációs színtér-e egy ilyen kis iskola. Képes-e mindezt ellensúlyozni az, hogy a gyerek alsó tagozaton mégiscsak lakóhelyén – tehát otthonos környezetben – jár iskolába? Vannak, akik amellett voksolnak, hogy a gyerek szempontjából sokkal jobb, ha már első osztálytól az iskolabusszal a közeli városi iskolába jár, ahol 15–20 osztálytársa, számos iskolatársa van, ahol pezsgő, ingergazdag közegbe kerül. Mások viszont a kis települések népességmegtartó erejét féltik, ha lakat kerül az elnéptelenedő iskola kapujára, ezért azt mondják, egy diák esetén is meg kell őrizni a falusi iskolát. Előbb-utóbb az oktatási minisztérium és más, iskolafenntartó és egyéb testületek dönteni kényszerülnek. Létezik egyáltalán jó válasz(tás), jó döntés? Igen, létezik: az, amelyiket a saját hús-vér gyereküknek választanának, az, amikor úgy állnak e kérdéshez, mintha a saját gyermekük sorsáról lenne szó.
