Az, hogy egy választó mi alapján hozza meg a döntését arról, hogy kire adja a voksát, változó. Egyes szakemberek elemzése szerint például Németországban a választók egyre kevésbé kötődnek politikai pártokhoz, az ideológiai megfontolások helyett egyre gyakrabban gyakorlatias szempontok alapján döntenek, Amerikában azonban hagyományosan támogatják egyik vagy a másik politikai tábort, mégis a döntő szavazáskor a választó a gazdasági szempontokat veszi alapul. A régiónkban pedig egyre inkább kimutatható, hogy a szavazók gyakran nem valaki mellett, hanem valaki ellen szavaznak. Szerbiában is. Ezeket az elemzéseket használják ki a kampányidőszakban a politikusok. Ma is a kampány egyik legfontosabb része az ígéret, a pártprogram bemutatása, mégis egyre nagyobb hangsúlyt kap a polgárok „félelemérzetének” a táplálása, vagyis különböző felszólalások során annak hangoztatása, hogy egy bizonyos ügyért csak az adott párt tud kiállni, mindenki más csak a szakadékba vezetheti az országot, tartományt, várost... Így ma már, alig húsz nappal a választások előtt, szinte időzítetten érkeznek a hírek, és jelennek meg furcsa népszerűségi kimutatások, amelyek még ha nem is szeretnénk, hogy hassanak az érzelmeinkre, hétköznapjainkat közvetlenül vagy közvetetten befolyásolják. Mert egyik-másik hír beszédtémává válik, s mert újabb és újabb emlékeket ébreszt bennünk egyegy mondat...
A Korrupcióellenes Ügynökség a 2014-es választások eredményeit taglaló jelentésében kiemelte, a politikai szubjektumok (pártok és koalíciók) megközelítőleg 25,7 millió eurót költöttek az akkori választásokra. A rendelkezésükre álló összeg csupán 13 százalékát költötték reklámanyagokra: szórólapokra, plakátokra, óriásplakátokra és különböző nyomtatott politikai kiadványokra. Ennél valamennyivel több pénzt fordítottak arra, hogy személyesen is találkozhassanak a polgárokkal, vagyis különböző nyilvános rendezvényekre a rendelkezésre álló összeg 15 százalékát költötték. Mégis a legtöbb pénzt, az összeg mintegy 46 százalékát az úgynevezett kísérő költségek tették ki. Idetartoznak a pártok kampányidőszakra felvett hitelének törlesztési részletei, a postaköltség és természetesen a politikai hirdetések költsége is, valamint a kampányidőszakban szerződtetett ügynökségek költsége. Nem véletlenül.
A kampányidőszakban a pártemberek funkciójuk miatt a média középpontjában vannak. Ezek a személyek a munkakörüket a pártjuk népszerűsítésére használják ki. A Transparentnost Srbija civil szervezet 2014-es felmérései szerint az akkori kampányidőszakban a miniszterek 140 százalékkal aktívabban végezték a munkájukat, mint a mandátumuk idején. Ezúttal sincs máshogy...
Van még egy jelenség, amelyről nem feledkezhetünk meg. A modern kor vívmányáról, az internetes közösségi oldalakon ápolt kapcsolatokon és információszerzésen keresztül folytatott nyomásgyakorlásról. Külföldön már évekkel ezelőtt felismerték a közösségi oldalak jelentőségét a kampányidőszakban. Erre érzett rá Donald Trump is, aki az amerikai elnökválasztás kapcsán folytat kampányt. Felismerte, hogy a kampány költségeit lefaraghatja, ha a közösségi oldalakon nyilvánít véleményt a világban történő eseményekről, aktuális témákról. Így ma több mint 7,4 millióan követik megnyilatkozásait a világ egyik legnépszerűbb közösségi oldalán, a Twitteren, és 6,8 millió rajongót számol a Facebookon. A népszerűsége pedig nő. Itt azonban nemcsak népszerűsítő beszédek, vélemények jelennek meg, hanem gyakran gúnyolódó fotók is. Az alapgondolata ezeknek a közösségi oldalaknak ugyanis az, hogy a név beíródjon az emlékezetekben, és ezáltal a választásokkor is könnyebb legyen leadni a szavazatot.
Nálunk még csak most kezdik el kihasználni a közösségi oldalak lehetőségeit. Egyrészt azért, mert a lakosság nagyobb hányada nem használ számítógépet, és nem is hozzáférhető mindenki számára az internetkapcsolat. Másrészt pedig a politikai pártok még nem vállalják olyan nyíltan nézeteiket, véleményüket, mint ahogy azt a közösségi oldalak megkívánják, és persze még mindig idegenkednek a hozzászólók kemény véleményétől is.
És hogy melyik a leghatékonyabb módszer, amellyel a politikusok célt érnek? Talán éppen az, amellyel az érzelmeinkre hatnak, és amelynek köszönhetően hétköznapjaink részeseivé válnak.
