Jó ötletnek bizonyult a néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat által megszervezett állásbörze, hiszen azóta sem vesztett (sőt!) a varázsából. Ezeken a találkozásokon „egy tető alatt” egymásra találhatnak a munkaadók és a munkavállalók.
A börzék népszerűségét támasztja alá az a tény is, hogy tavaly hatvannyolcat szerveztek és összesen tizenkétezer ember jutott munkahelyhez. Tanulságos azonban áttekinteni a kínálkozók szakképzettségének összetételét és a munkaadók igényeit.
Leginkább megdöbbentő, hogy alig van kereslet az egyetemi végzettségűek iránt. A vállalkozók legnagyobb része ugyanis szakképzett kétkezi munkásoknak kínált elhelyezkedési lehetőséget, de belőlük még hozzávetőleg sincs annyi, amennyire szükség volna. Ma már – némi túlzással mondva – viharlámpával sem lehet találni kellő tudással és tapasztalattal rendelkező gépjárművezetőt, péket, hentest, lakatost, hegesztőt, karosszériafényezőt, targoncakezelőt, kertészt, varrónőt, autószerelőt, pincért, szakácsot, betonvasszerelőt, ácsot, kőművest…Sorolhatnánk még egy ideig a hiányszakmákat, de minek?
Felmerül azonban a jogos kérdés: mindennek mi az oka? Nos, kétségtelen, hogy az iskolarendszerünk a legnagyobb „hunyó”. Ma már sehol nincs inasiskola, mivel évtizedekkel ezelőtt megszüntették őket. A régi, de az új rendszer is tulajdonképpen szégyellte ezeknek az oktatási intézményeknek a létezését, s igyekezett mindegyik fiatalból akadémiai felkészültségű egyént faragni. Legtöbb esetben azonban nem sikerült. Arról nem is szólva, hogy annyi mérnökre, számítógép-szakemberre, amennyi a főiskoláinkról és egyetemeinkről kikerül, nincs szükség egy jóval nagyobb és gazdaságilag fejlettebb országban sem.
Az is tény, hogy a szülők túlnyomó többsége azzal a jelszóval, hogy „legyen a gyerek élete könnyebb, mint az enyém”, ha anyagilag megengedheti magának, igyekszik egyetemre küldeni utódját, nem törődve azzal, hogy diplomázás után milyen elhelyezkedési lehetőségek várnak rá.
Másrészt, a vérgőzös kilencvenes évek elején – egyes adatok szerint – száznyolcvanezer fiatal hagyta el az országot. Akik értettek valamihez, tőlünk nyugatabbra alapozták meg a jövőjüket. Ők már nem jönnek vissza, hogy háromszáz euróért gürizzenek, amikor valamelyik nyugat-európai országban ennek a tízszeresét is megkereshetik. Persze csak azok, akik valóban a szakmájuk mesterei.
Az üres munkahelyek harmadik problémája az ország lakosságának rohamos elöregedése, ami tulajdonképpen szoros összefüggésben áll a fiatalok évtizedek óta tartó elvándorlásával.
A szakemberek szerint ezt a problémát aligha lehet egyik napról a másikra megoldani, de az oktatási rendszer alapos és észszerű átalakítása már néhány esztendő múlva eredményt hozna.
Vannak ugyan szégyellős kezdeményezések ezen a téren, de sajnálatosan sokan már az ötletet is visszalépésnek tartják. Pedig igenis nagy szükség van az elméleti tudás mellett a gyakorlati jártasság megszerzésére is. Ezt pedig csak tanműhelyekben vagy megfelelő vállalatokban, szakértő mesterek mellett lehet elérni.
