Ma van a dohányzásmentes világnap. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének kezdeményezésére ezen a napon rendezvényekkel próbálják meg felhívni a figyelmet arra, hogy a dohányosoknak nincs joguk ártani nemdohányzó társaiknak. Legalábbis ez az elképzelés, ami szépen hangzik, de mondjuk a környezetemben egy ilyen előadásról sem tudok. Lehet, hogy rosszul informált vagyok, de ha lenne is, tartok tőle, hogy főként nem dohányosok mennének el rá. Az ember már csak olyan, hogy nem szereti, ha hibáit az orra alá dörgölik, már pedig a dohányzás hiba; évente 5,4 millió ember halálát okozza.
Ha világviszonylatban nézzük, akkor a fejlett országokban stagnál, vagy csökken a dohányosok száma, viszont a fejlődő országokban növekszik. Ennél az információnál érdemes egy picit leragadni, ugyanis a nagy cigarettagyártók épp a fejlett országok kezében vannak, s az otthoni vesztességeket a fejletlenekben pótolják. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a dohánygyárak milyen nehezen ismerték el, hogy a dohányzás káros, valószínűleg mindent megtesznek azért, hogy a fejletlenek egy ideig még ne húzzák ki a fejüket a dohányfüstből. A haszon az haszon, és nemcsak a dohánygyártók, hanem a gyógyszergyártók számára is.
S hogy nálunk mi a helyzet? A közelmúltban elmentem egy szabadkai szórakozóhelyre, ahová főleg fiatalok járnak. Az első benyomásom az volt, hogy nem kapok levegőt a füsttől. Az ott lévő fiatalok túlnyomó többsége bagózott. Elgondolkoztam, hogy hogyan dohányozhatnak nyilvános helyen, ami ugyebár tilos, de úgy tűnik, hogy van ahol mégiscsak lehetséges. Az is biztos, hogy azok a fiatalok nem kaptak kellő felvilágosítást a dohányzás káros hatásairól. Vagy csak nem érdekli őket. És most bocsánat minden fiataltól, mert ez nem csak rájuk vonatkozik.
Ha a mostani dohányhelyzetet összehasonlítom a húsz évvel ezelőttivel, akkor azt kell mondanom, történt némi előrelépés. Törvénnyel tiltották meg a nyilvános helyeken való dohányzást, amit azért a szórakozóhelyek többsége többnyire tiszteletben tart. A dohányosok persze mindent megtesznek, hogy ott is bagózhassanak, mert ugye alkohol mellé kell a cigi. Igaz, a kávé mellé is kell a cigi, meg ha az ember ideges, akkor is muszáj rágyújtani. Szóval ok van elég, az nem számít, hogy egyik sem észszerű. A dohányzás nyilvános helyekről való kitiltása mellett más lépések is történtek: a cigi ára igencsak fölment, és további drágulások várhatók. Emellett különböző feliratok jelentek meg a dobozokon, amelyek a cigaretta által okozott szörnyűségekre hívják fel a figyelmet. Az állam tehát megtette, amit megtehet, de azt tényleg nem teheti meg, hogy teljesen betiltja a cigaretta árusítását. Elvégre a különböző illetékeken keresztül neki is busás haszna van. De legyünk őszinték, nem is az állam feladata, hogy leszoktassa az embereket a dohányzásról. Az információ korát éljük, mindenki átfogóan tájékozódhat a dohányzás okozta károkról. De amint írtam, az információ korát éljük, nem pedig a gondolkodókét. Ami nem illik be a füstös kis világképünkbe, azt figyelmen kívül hagyjuk.
Leginkább az dühít, amikor a mellettünk ülő kérdezés nélkül előveszi a cigit és rágyújt. A passzív dohányzás ugyanannyira káros, mint az aktív, igaz, aki nem törődik a saját életével, az miért törődne máséval. Talán azért is ezt ítélem el leginkább, mert egy nagyon szomorú családi tragédia is a passzív dohányzáshoz köthető. Édesapám sohasem dohányzott, viszont társasági ember volt és szeretett kocsmázni. A passzív dohányzás következtében 54 évesen tüdőrákban hunyt el.
A végére egy furcsa és ellentmondásos tény: a dohányzás elleni küzdelem pionírja a világtörténelem egyik legvéresebb rendszere, a náci Németország volt. Adolf Hitler amellett, hogy őrült diktátor volt, a dohányzásmentes, egészséges élet mellett kötelezte el magát. Őszintén remélem, hogy nem kell nácivá válnunk ahhoz, hogy cigifüstmentes világban éljünk.
