Az egykor méltán népszerű montenegrói Bečići nyaralóhelyen a környező országok és országocskák pénzügyminiszterei találkoztak nemrégen, hogy véleményt cseréljenek a fejlődési lehetőségekről. Ebből az alkalomból Dušan Vujović szerbiai pénzügyminiszter olyan távlatokat nyitott meg a honi polgárok számára, amelyek potom néhány év múlva elvezetnek bennünket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Attól eltekintve ugyanis, hogy az idei év végén a közadósság eléri a nemzeti össztermék értékének 79 százalékát – szerinte –, nincs semmi ok az aggodalomra. Már január elsejétől fogva ugyanis szinte szemmel láthatóan javul a helyzet, ami akár arra is okot, pontosabban lehetőséget ad, hogy növekedjenek az állami foglalkoztatottak bére és a nyugdíjak. Mi több, ez a folyamat még jó néhány évig fog tartani, s könnyen megeshet, hogy Szerbia számára ez problémát okoz. A külföldi befektetők elkerülik Balkán e részét, mivel a fizetések akkorák lesznek, hogy a tőkések máshol, az olcsóbb munkaerő reményében fogják felütni sátrukat.
Lehangoló, hogy tavalyelőttig folyamatosan csökkent a gazdaság ereje, viszont minden jel szerint az idei esztendő első negyedében már 3,5 százalékos volt a növekedés. Ez a tény egymagában igencsak biztató, hiszen szinte az egész Európában senki sem dicsekedhet hasonlóval. Persze, ez az adat is meglehetősen csalóka, mert –például– tíz egység 3,5 százaléka, abszolút értékben, összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint kétszáz egység hasonló százalékarányú növekedésének az értéke. Márpedig Szerbia gazdasága nem igazán dicsekedhet csúcsra járatással.
Ezzel az „aprósággal” azonban egy ízig-vérig politikus szakminiszter vajmi keveset törődik. Neki az a feladata, hogy minél színesebb képet fessen az emberek elé, már ami a várható életszínvonalat illeti.
Az is elgondolkoztató, hogy a miniszter már a jövő évre fizetés- és nyugdíjemelést vizionált, s ezt nem elsősorban a gazdaság majdani lehetőségeivel indokolta, hanem azzal, hogy a polgároknak be kell bizonyítani, nem volt hiábavaló a már néhány éve tartó takarékoskodás (értsd: nyomor), mert íme itt az eredménye. Pontosabban, a jutalma.
A meglebegtetett nyugdíjemelésnek azonban van egy furcsa háttere. Nemrégen a kormány ugyanis 1,25 százalékkal növelte a legidősebbek járandóságát, amelyről kiderült, hogy szó sincs ekkora nettó növekedésről, mivel ennek az összegnek a (25 és 40 ezer dináros járandóság esetében) 22, illetve (a 40 ezren felüli összeg) 25 százalékát még a kifizetés előtt egyszerűen levonta.
Már magában véve az 1,25 százalék is szégyenletes. Pláne, ha tudjuk, hogy ennél sokkal többet előzőleg törvénytelenül és alkotmányellenes voluntarizmussal elvett. Ha, tehát, valami csoda folytán jövőre sor kerülnek a járandóságok növelésére, számolni kell azzal, hogy a különféle statisztikai trükkök „eredményeként” a beígértnél lényegesen kevesebb pénz üti az érintettek markát.
Még ennek is azonban meg kell teremteni az anyagi hátterét. Ha a közadósság megreked a 80 százalék körül, aligha remélhető bármiféle juttatás. Ez ugyanis akkora terhet jelent, amely semmiképpen sem teszi lehetővé a kormány ilyen vonatkozású „nagylelkűségét”. Hogyisne, hiszen Bosznia és Hercegovina három pénzügyminisztere a tengerparti tanácskozáson azt hangoztatta, hogy az ő 41 százalékuk is gondot jelent. Márpedig ilyen méretű eladósodottságáról Vujovićnak csak álmodni szabad.
S mintha a kormánynak nem okozna elég fejtőrést a saját maga által felhalmozott adósság, tavaly, szilveszter napján átvállalta a NIS és a Srbijagas újabb 200 millió euró adósságát, ami 1,1 százaléka a GDP-nek.
Szem előtt tartva a fentebb elmondottakat, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a pénzügyminiszternek a majdani fizetés- és nyugdíjemelésre vonatkozó derűlátása egy újabb légvárnak tekinthető.
