Mintha az országnak nem volna elég gondja a pénzhiány miatt, ilyenkor, az idegenforgalmi idényben minden évben, így az idén is megjelentek az országúti „haramiák”. Nem kétséges, hogy meglehetősen jól tájékozottak és tudják, hogy elsősorban a bajba jutott külföldi autósokat lehet megkopasztani.
Ismeretes ugyanis, hogy a Szerbiai Motorosszövetség már huzamosabb ideje szerződéses viszonyt tart fenn a német Motorosszövetséggel (ADAC), s elsősorban a német rendszámú kocsik tulajdonosai hozzájuk fordulnak legszívesebben segítségért.
Nem lennénk a bármi áron könnyű pénzre ácsingozó balkániak, ha nem használnánk ki ezt az esélyt is.
Már tavaly, sőt tavalyelőtt is nem egyszer megesett, hogy hívatlanul megjelentek a sárga járművek, oldalukon az ADAC-jellel, és felajánlották segítségüket a vontatásban, majd a szolgáltatás közben, jobbik esetben a végén akkora díjat számoltak fel, hogy a kárvallottnak leesett az álla. Aki pedig kétségbe vonta az összeg jogosságát, nem ritkán „meggyőzték” álláspontjuk helyességéről.
Talán éppen ezért nem érte meglepetés a honi szervezetet, amikor a német ADAC honlapján elolvasta a felhívást, miszerint arra figyelmeztetik a „saját” autósaikat, hogy lehetőség szerint kerüljék el a szerbiai 10-es közúti folyosót.
Tudni kell, hogy a Horgos–Dimitrovgrad vonal elsősorban a Nyugat-Európában dolgozó török vendégmunkások között népszerű, hiszen ezen az úton juthatnak leggyorsabban haza, vagy vissza a munkahelyükre. Vagyis az országúti haramiák itt „kaszálhatnak” a legnagyobbat.
Ez a probléma első látásra inkább a rendőrségre tartozik, mintsem a Szerbia gazdaságáért aggódókra. Pedig nem így van, hiszen a Szerbián áthaladók nem kevés pénzt hagynak nálunk úthasználati díj címén, és leginkább egyszer tankolniuk is kell, s az ebből eredő jövedéki adó érzékeny tételt képez az ország költségvetésében. Arról nem is szólva, hogy az étel, ital, kávé... sincs ingyen. Vagyis a szóban forgó útvonal mentén található éttermek számára nagyon nem mindegy, hogy elkerülnek-e bennünket az átutazók.
A Szerbiai Motorosszövetség illetékesei szerint ezt a problémát akár az államvezetésnek is meg kellene vitatnia, és megfelelő megoldás találnia, hiszen ha a (jórészt) török átutazók elkerülik Szerbiát, az ország több százmillió euró bevételtől eshet el. Arról nem is szólva, hogy az autóúton történő kalózkodás alaposan megtépázhatja az ország hírnevét.
Persze a gondok megszüntetésének „receptje” meglehetősen kézenfekvő, s az ebből eredő feladatok elsősorban a rendőrségre hárulnak. Ha ugyanis a belügyminisztérium illetékes munkatársai megengedik maguknak azt a „luxust”, hogy civil rendszámtáblás kocsikból vadásszák a gyorshajtókat, ugyanezzel a módszerrel könnyedén leleplezhetnék az ordító sárga színre festett és hamis ADAC vagy AMSS öntapadós jelzést viselő útonállókat is.
Mindez elsősorban akarat és némi szervezés kérdése.
