Ámuldozva olvassuk magyarországi színészinterjúkban, amikor a közkedvelt művészek a pályán való elindulásukról vallanak, hogy a színművészeti egyetemre 1000 jelentkező közül kerültek be többfordulós, nehéz megmérettetésen a kiválasztott 10-be. Szerbiában is közkedveltek a művészeti szakok, Újvidéken a Művészeti Akadémia zene-, képző- és színművészeti szakára is óriási volt a túljelentkezés, a 208 férőhelyre 460-an pályáztak, ami, könnyű kiszámítani, 221 százalékot tesz ki. Ez megszokott, a művészpálya világszerte mindenütt vonzza a fiatalokat.
Ám más egyetemi karok, szakok esetében is van okunk ámuldozni. Belgrádban a Villamossági Karra 1320 frissen érettségizett fiatal adta át a jelentkezési lapját, s a dékán legnagyobb csodálkozására szinte csupa-csupa kitűnő tanuló, precízen azt is kiszámoltatták a karon, hogy a bejutni szándékozók középiskolai átlageredménye 4,67 volt. Az óriási konkurenciaharc meghozta az eredményét. A legnagyobb érdeklődés a szoftverfejlesztő mérnököket képző szak iránt volt, ahova – a felvételi eredmények alapján – a legjobbak között is a legkiválóbbak jutottak be: az állami költségvetés terhére, tehát tandíjmentes kategóriába az kerülhetett be, aki a lehetséges 100 pontból 98,78 pontot ért el. Az ő neve alatt húzták meg a névsorban azt a bűvös piros vonalat: ez színkitűnő középiskolai eredményt és szinte hibátlan felvételi tesztet jelent.
Sajnos az újvidéki Műszaki Tudományok Kara – amely egyes szakait tekintve a belgrádi Villamossági Kar rokonintézményének számít – nem tette közzé nyilvánosan a felvételi eredményeket, ponthatárokat. Ám például a jogi kar igen. – Hűha! – mondhatjuk joggal, az újvidéki Jogtudományi Karra az állami költségvetés terhére bejutottak ponthatárai láttán. Az általános szakirányon a lehetséges 100 pontból idén 96,84 pontot ért el az, akinek joga van az állami költségvetés terhére tanulni, míg a belügyi szakon a 97,44-es pontszámot elért felvételiző neve alatt húzták meg a vonalat. A bölcsészkaron a nagy népszerűségnek örvendő angol tanszékre legkevesebb 83,34 ponttal lehetett a tandíjmentes kategóriába beiratkozni, pszichológián a 81,26 pontot elért pályázó még jogot szerzett arra, hogy az állami költségvetés terhére tanuljon, aki egy kicsit gyengébben teljesített, az már nem. Ugyanitt, a magyar tanszéken 55,70 pont kellett ehhez, a nagybecskereki Villamossági Karon 51,14, a szabadkai Közgazdasági Karon a legnépszerűbb szakon, amelyen a leendő bankárok, pénzügyi szakemberek képzése folyik, a 71,84 pont volt az, amely felmenti a jelöltet a tandíjfizetés kötelezettsége alól. Nem mindegy, hogy valaki melyik kategóriába kerül, hisz aki nem jut be az állami költségvetés terhére tanulók bűvös körébe, az nem csak borsos tandíjat fizet, hanem számos előnytől – például különféle ösztöndíjtól – is elesik. Ezért nem mellékes, hogy a már említett jogi karra a húsz egynéhány magyar ajkú felvételiző közül mindössze 6-an jutottak be a tandíjmentes kategóriába. Ha a fakultás magyar nyelven is lehetővé tette volna számukra a felvételizés lehetőségét, tehát esélyegyenlőséget teremt, valószínűleg e magyar ajkú jelöltek közül is ennél többen kezdhetnék meg itt tanulmányaikat az állami költségvetés terhére.
Hűha! – mondhattuk őszinte keserűséggel, felháborodással a hangunkban, amikor kiderült, hogy az érvényes tartományi határozat ellenére ezen a karon nem tették lehetővé a nemzeti kisebbségek tagjainak, hogy anyanyelvükön felvételizzenek. Ez már eleve azt jelenti, hogy akár van magyarul szándékozó felvételiző, akár nincs, a karnak akkor is biztosítania kellene a kisebbségek számára az anyanyelvükön való felvételizés jogát. Emellett, a VaMaDisz pert nyert az újvidéki Felső Bíróságon, ez az ideiglenes, ám kötelező érvényű határozat kimondta, a Vajdaságban érvényes kötelező nyelvhasználattal összhangban a karnak lehetővé kell tennie a kisebbségek nyelvén is a felvételi vizsgát. A VaMaDiszesek számára is sajnos csak későn, a felvételi vizsgák után derült ki, hogy a Fellebbviteli Bíróság megsemmisítette a Felső Bíróság határozatát. Ez az ügy még nincs lezárva, a történet folytatódik.
Az említett belgrádi villamossági kar dékánja a karuk és elsősorban a szoftverfejlesztő szak iránti érdeklődést a következőképp magyarázta: – Nem kell ezen csodálkozni, biztos munkahely várja a friss diplomásokat, felmérések szerint több mint 10 ezer IT szakember hiányzik Szerbiában, és az sem mellékes körülmény, hogy az átlagosnál lényegesen magasabb fizetéssel tudnak elhelyezkedni itthon és külföldön is – fejtette ki a véleményét. A fiatalok maguk vagy szüleikkel egyetemben sok mindent mérlegelnek az egyetemi kar, egyetemi szak kiválasztásánál. Van, akit kizárólag az érdekel, hogy azt tanuljon, ami igazán érdekli, függetlenül attól, hogy később milyenek lesznek az elhelyezkedési esélyek. Van olyan is, akinek a tényleges körülményei, de sajnos van olyan is, akinek a kishitűsége határolja be, szabja szűkebbre a továbbtanulási lehetőségeket is. Ám a fiatalok egy része nagyon pragmatikusan a pályaválasztásnál mérlegeli azt is, hogy viszonylag könnyen el lehessen helyezkedni a szerzett oklevéllel, és a fizetés se a létminimum határát súrolja, hanem igenis minél több pénzt lehessen keresni vele. És ha ez az álmaikkal is találkozik, az a lehető legjobb kombináció. Amikor ilyen sikertörténetet hallunk, erre is azt mondjuk, hogy hűha!
