Kormányunk még nincsen, de ez a nem létező kabinet máris emberközeli. Az persze enyhe csúsztatás, hogy Szerbiának nincsen köztársasági kormánya, az április végén megtartott választásokat követően azonban továbbra sem alakult meg a vadonatúj összetételű kabinet – ami az utóbbi napokban elhangzó nyilatkozatok alapján nem is biztos, hogy annyira új lesz az aktuálisan ügyvezetői státuszban lévőhöz képest. Ha van új kormány, ha nincs, a jelenlegi/majdani miniszterelnök, Aleksandar Vučić, beváltotta korábbi ígéretét – amelyet akkor tett, amikor bejelentette, hogy a köztársasági kormány új összetétele június 15-ig biztosan megalakul –, „leereszkedett” a polgárokhoz, és múlt héten megtartotta első fogadónapját. Több mint 5 ezer polgár jelentkezett az ország területéről, közülük nagyjából kilencvenen járulhattak Vučić elé, és panaszolhatták el ügyes-bajos dolgaikat. A kormányalakító reggeli fél hat és este hat között állt az emberek rendelkezésére – mert hát egyedül annak a munkája ér valamit, aki pirkadat előtt elkezd gürcölni és egész nap nem pihen meg. A legkitartóbbak már hajnali négykor megérkeztek a kormány épülete elé, legtöbben kempingszékekkel, szendvicsekkel, itallal szerelkeztek fel, és türelmesen vártak, hogy szólítsák őket. Volt ott minden, ami egyébként is megszokott a Nemanjina 11. előtt: könny, siránkozás, a meleg miatt félájult állapotban szédelgő emberek, de őszinte lelkesedés is. Sokan valódi transzba estek, mintha legalábbis kedvenc rocksztárjukkal találkozhatnának, vagy mint azt annak idején őseink tették, bálványaik előtt. Telt házas performance Vučić rendezésében.
A legtöbben arra panaszkodtak, hogy nincsen munkájuk, vagy munkaadójuk nem fizeti ki becsületesen megkeresett bérüket, de sokan méltatlankodtak a bíróságok munkája kapcsán, kifogásolva, hogy Szerbiában Isten – vagy az igazságügy – malmai továbbra is lassan őrölnek. Sokan állították azt Vučić hivatali helyiségeinek elhagyását követően, hogy a kormányalakító ígéretet tett arra, utánajár a vitás ügyeknek, és segíteni fogja azok megoldását. Egy ilyen jellegű ígéret különösen az igazságügyet érintő kérdésekben lenne „elismerésre méltó”, hiszen arról tanúskodna, hogy a végrehajtó hatalom első emberét annyira elárasztotta a felebaráti szeretet érzése és az őt megválasztó polgárok lelki épségéért való aggódás, hogy még a hatalom harmadik ágának a munkájába való beavatkozás bűnét sem restellette magára vállalni. Ez nem lenne meglepő, elvégre kormányfőként Vučić az utóbbi két évben több bírósági ügyet is kommentált már, hol az ítélet meghozatala előtt, hol azt követően. Azt mindenki döntse el maga, hogy a jogász végzettségű kormányfőből a szakmai érdeklődés beszélt, vagy így üzent – hadd ne használjuk a nyomásgyakorlás szót – nyilvánosan az igazságügyi szervek képviselőinek. A belgrádi Fellebbviteli Bíróság egyik bírája szerint vitathatatlanul kamerák által rögzített nyílt nyomásgyakorlás tanúi lehettünk az utóbbi években több alkalommal is.
A legtöbb, magát politikai elemzőnek nevező szakértő elismerően nyilatkozott Vučić kezdeményezéséről. Hiszik, hogy az intézményekben csalódott embereknek gyógyírül szolgál, hogy a hatalom első embere és megtestesítője meghallgatja panaszukat. Így csinálták ezt valamikor a királyok is – nem Mátyásra gondolok, aki csak a mesékben járta álruhában az országot –, de a hűbérurak is. Arról egyik elemző sem ejtett szót, hogy mi lesz akkor, ha ez a polgárokkal szemben határtalanul nyitott államférfiú egyszer nem lesz. Ki oldja meg akkor az emberek vitás ügyeit? Talán ésszerűbb és a jövő szempontjából hatékonyabb lenne, ha a majdani kormányfő és majdani csapata az intézmények erősítésével foglalkozna. Ennek persze alapfeltétele, hogy a kormány üléstermében az asztalt ne szolgalelkű bábok üljék körbe, akiket két dolog irányít, a hatalom imádata és javaik gyarapítása. Azt láthattuk, hogy Aleksandar Vučić nem fél a munkától, egy jó vezető azonban olyan rendszert próbál felépíteni, amely nélküle és sok-sok évvel őt követően is zavartalanul működik, és nem dönti le az első nehézség, mint ahogyan azt egy lágy hullám teszi a homokvárakkal.
