Nem nézik át újból 70 ezer kisérettségiző úgynevezett kombinált tesztjét, hogy kiderüljön, kit illet meg a fél pont azért, mert a nyolcadikosok záróvizsgájának tesztjén a kérdéses fizikapéldánál azt a választ jelölték be helyesnek, amely a felkészítést segítő feladatgyűjtemény egyik példájánál hibásan jóként szerepelt. Nem teszik lehetővé, hogy az így nyert fél pont alapján ezek a diákok egy számukra vonzóbb szakra iratkozhassanak át, ha épp ez a fél pont választotta el őket a kívánt középiskolától, szaktól. Ez a lényege annak a nyilatkozatnak, amelyet Srđan Verbić a minap még oktatási miniszterként adott, miután tárgyalt Saša Janković köztársasági jogvédővel.
Komoly nyilatkozatháború dúlt ez ügyben az elmúlt napokban, holott azt a feladatgyűjteményt, amelybe a kérdéses feladatnál nyomdahiba csúszott, még az év elején jelentette meg az Oktatási és Nevelési Minőségellenőrző Intézet. Nem tudunk róla, hogy azon frissiben hivatalos átiratban, körlevélben hívták volna fel a nyolcadikosokat a kisérettségire felkészítő tanárok figyelmét a hibákra. A záróvizsga még június 15-én, 16-án és 17-én lezajlott. A vizsga harmadik napján, a kombinált tesztben – amely fizikából, kémiából, történelemből, földrajzból és fizikából tartalmaz feladványokat – jelent meg a kérdéses fizikapélda. Ezzel azonos vagy a megtévesztésig hasonló példa szerepelt a feladatgyűjteményben, ahol az adott feladványnál a 3-as és a 4-es válasz is helyes volt, míg a teszten csak a 4-es válasz hozott fél pontot a diáknak. Ez utóbbi egyébként a helyes válasz. Június 20-án az oktatási minisztérium kirendeltségeit elárasztották a panaszos szülők. Akkor is, azóta is a minisztérium azzal hárított, hogy a tényleges tudás számít, nem az, hogy ki hogyan készült fel a záróvizsgára. Vagyis: az a diák járt rosszul, akinek megmaradt az emlékezetében a helytelen megoldás, és nem gondolkodott, csak karikázott. Július 5-én lezajlott az iratkozás, mindenki oda iratkozhatott, ahova az általános iskolai tanulmányi eredménye és az anyanyelvi, matematikai és kombinált tesztre kapott pontszáma, valamint a kívánságlistán felsorolt szakok alapján beosztotta a minisztériumi komputer. Egy hónapra rá, augusztus 5-én jelent meg a sajtóban Saša Janković köztársasági jogvédő – aki valószínűleg már júniusban a sajtóból értesült a történtekről – ajánlása, amelynek sarkalatos pontja volt, hogy aki az említett példán veszített fél pontot, annak tegyék lehetővé az átiratkozást a kívánságlistáján előkelőbb helyen szereplő – magyarán a diák számára – vonzóbb szakra, ha épp emiatt maradt le onnan. Persze, úgy, hogy akik már beiratkoztak, azok jogai ne sérüljenek, maradjanak az említett szakon. Tehát, ha a minisztérium elfogadta volna az ajánlást, esetleg 31., 32-ként juthattak volna be az érintett diákok egy-egy szakra, osztályba.
Az említett Verbić–Janković-találkozó előtti napon fordultunk a minisztériumhoz, nyilatkozatot kértünk, hogy most mi lesz az érintett diákokkal, és írásban azt a választ kaptuk, hogy a minisztérium a törvényes határidőn belül válaszolni fog a köztársasági jogvédőnek. Az új oktatási miniszter még nem nyilatkozott ez ügyben (bár az is lehet, nem akar beleavatkozni abba, ami elődje felelőssége).
A minisztérium, amikor még tehetett volna valamit, hallgatott, a köztársasági jogvédő is csak az új tanév kezdete előtt szűk egy hónappal tette meg ajánlását. Kétség nem fér hozzá, a legnagyobb vesztesei a történetnek az érintett diákok, akik közül sokaknak a felkészítő feladatgyűjtemény 400 példája közül megmaradt az emlékezetében a nagy vihart kiváltott feladat ábrája és a kulcsban szereplő helyes válasz(ok) sorszáma (hogy a káosz még nagyobb legyen, tudomásunk szerint idén már teljesen ismeretlen feladatokat kaptak a kisérettségiző diákok). Nem csak a fél pont miatt, hanem elsősorban amiatt, mert szégyenpadra kerültek, mint biflázók, magolók, holott ők csak hittek a felnőtteknek, elhitték, hogy pontos és hibátlan az, ami a felkészítésüket segítő hivatalos feladatgyűjteményben szerepel. Ők készültek, s annak is, aki tényleg érti a fizikát, annak is, aki memorizált, rengeteg munkája, ideje, energiája van a kisérettségire való felkészülésben. És azt se feledjük, hányszor kérték tőlük a lecke szinte szóról szóra való felmondását a nyolc év alatt. Nem őket illeti a szégyenpad!
