– Minden elismerésem az olimpikonoknak! Gratulálok a sportolóinknak, hogy Brazíliában a lehető legjobb fényben tüntették fel Szerbiát. De ez az ő munkájuknak az eredménye, ezért nem is leszek ott a fogadásukon, hiszen nem szeretnék más tollával ékeskedni, ez az ő sikerük – hangsúlyozta Aleksandar Vučić kormányfő minapi sajtótájékoztatóján, amikor az állami költségvetésből a sportra fordított pénzösszegösszegekről beszélt. És bár nem kívánt az érmet nyert olimpikonok tollával ékeskedni, saját jövőbe látó képességeit emelte ki: – Bizonyára emlékeznek arra, hogy pont ennél a szószéknél véletlenül eltaláltam, hogy olimpikonjaink nyolc éremmel térnek haza. Tudtuk mire számíthatunk! – hangsúlyozta. És miután a sajtótájékoztatón jelen levő újságírók közül senki sem emlékezett erre a mozzanatra, többször is szóbeli bizonyítékot adott ennek a „jóslatnak”, majd „jegyzőkönyvbe vetette”, négy év múlva szerinte Tokióból 15 éremmel térnek majd haza sportolóink.
A kormányfő ezúttal sem mulasztotta el annak a lehetőségét, hogy kioktassa, majd megossza az újságírókat és a médiumokat. Miközben nem nevezte meg, hogy kire gondol: újságíróra, közéleti személyre, politikusra, rongyembernek nevezett mindenkit, aki a sportolók ellen szólal fel. Aki Davor Štefanek birkózót gyalázza, vagy azt feszegeti, hogy Ivana Španović távolugró kinek a szeretője, vagy aki nem tudja elviselni, hogy egy sportolónak, mint Andrija Prlainović vízilabdázónak saját véleménye lehet. Mint mondta, ezek hazug csalók, gyűlölködéssel megfertőzött emberek.
– Minden elismerésem nektek, olimpikonjaink! Jogotok van ahhoz, hogy azt mondjátok ki, amit gondoltok, és hogy a saját fejetekkel gondolkodjatok – mondta a kormányfő.
Ehhez fűzte hozzá, hogy már huzamosabb ideje nem járt az SZRTV (Szerbiai Rádió és Televízió) stúdiójában, és nem is kíván odamenni, nem tesz eleget a közszolgálat televízió meghívásának. Vajon miért? – merül fel az emberben a kérdés, amire a kormányfő nem válaszolt. A rongyember megnevezés kapcsán azonban pontosított, mondván, hogy nem az újságírókra gondolt, hanem azokra, akik a közösségi oldalakon (!) negatív hozzászólásokkal becsmérelték olimpikonjainkat. De továbbra sem nevezte meg, kiről is beszél. Emellett vitába szállt az Istinomer újságírónőjével a rongyember megfogalmazás helyességén, mert ugye helyén való-e, hogy a kormányfő ilyen megnevezéssel illessen bárkit is. Ráadásul jogos-e a felháborodása? Egy közösségi oldalon megjelent kommentár kit jellemez? És ami a legfontosabb, kormányfői feladat-e, hogy kioktassa a közösségi oldalon véleményt formáló személyeket a jó modorról, a sportszeretetről, vagy az emberszeretetről, a kulturált véleményformálásról? Végül az újságírónő javaslatára a rongyember kifejezést becstelen emberre módosította, majd az ezt követő percekben már ezzel minősített valakiket. Ismeretleneket, névtelen személyeket, akik valahol, valamikor becsmérlő megjegyzéseket tettek.
Azok, akik a politikai beszédeket elemzik, azt állítják, hogy minden kimondott szónak, minden mondatnak, minden arckifejezésnek és minden mozdulatnak jelentése van. A politikusok minden megnyilvánulásának, legyen az egy egyszerű sajtótájékoztató, amit élőben közvetít legalább két televízió, üzenete van. Aleksandar Vučić legutóbbi sajtótájékoztatójának is volt üzenete. De hogy mi? Csak találgatni lehet. Talán az, hogy nem szereti azokat, akik az SZRTV-ben dolgoznak, továbbra is a Pink televíziót preferálja, oda szívesebben jár vendégszerepelni. Vagy csak éppen a közszolgálati televízió tudtára akarta adni, hogy miután a választások óta nem hívták, ideje lenne már, hiszen megalakult a kormány is.
