A teljesen tájékozatlan polgárok minden bizonnyal szájtátva hallgatták Vulin miniszter nem régi nyilatkozatát, amelyben arról számolt be, hogy újévtől október végéig nem kevesebb mint 222 ezerrel csökkent a munkanélküliek száma Szerbiában. Hiszen ez óriási eredmény! Ezzel kapcsolatban azonban a baj ott kezdődik, hogy mások is tudnak számolni, s főleg a témában jártas szakemberek – talán kínjukban – úgyszólván nevetőgörcsöt kaptak Slobodan Milošević egykori ígéretes, ma már „újrahasznosított” káderének szavai kapcsán. A szavahihető hozzáértők ugyanis úgy tudják, hogy az említett időszakban nem 222.000, hanem 39.000 új munkahely nyílt, tehát ennyivel csökkent a munkanélküliek száma.
Honnan vette a miniszter a horribilis nagyságú adatot? Nos, a statisztika meglehetősen faramuci dolog, de igen sok esetben nem sok köze van a valósághoz. Az ugyanis tény, hogy a munkaközvetítő nyilvántartása szerint a miniszter által említett embertömeg állt munkába, de arról senki sem beszél, hogy időközben hányan maradtak munka nélkül.
Az is szembeszökő adat, hogy négy évvel ezelőtt 1,8 millió embernek volt munkája, ma pedig kétszázezerrel kevesebben dicsekedhetnek ugyanezzel. Persze nagyon nehéz volna egyértelműen megállapítani, hogy ez a lakosság számához viszonyítva mit jelent, mivel éppen a napokban látott napvilágot a megállapítás, miszerint Szerbia lakosainak száma évente harmincezerrel csökken. Vagyis ennyivel többen halnak meg, mint ahányan születnek. Azt végképpen senki nem tudja pontosan, hogy az elmúlt négy év alatt hányan hagyták el az országot, s ők már csak a népszámlálási adatokban találhatók meg. Egykori városukban, falujukban aligha.
A tények azonban kérlelhetetlenek, s azt mutatják, hogy a miniszter által hangoztatott foglalkoztatási bumm lényegében egy szappanbuborék, és csupán a politikai propaganda szintjén kezelhető. A féligazságok szajkózásával lényegében semmit sem ér el, hiszen – aligha véletlenül – teljesen szem elől téveszti azokat a százezreket, akik nincsenek a foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásában, de valójában ők is a munkanélküliek táborát „erősítik”. Ha őket is számoljuk, akkor jelenleg Szerbiában hozzávetőlegesen 35 százalékos a munkanélküliség, ami úgyszólván fényévvel van lemaradva az európai átlagtól.
Azt is szakemberek állítják, hogy ha Szerbiában a Vulin által hangoztatott ütemben növekedett volna a foglalkoztatás, akkor négy év alatt a nemzeti össztermék értéke 12 százalékkal emelkedett volna. Márpedig erről – sajnos – szó sincs.
Egyébként is jellemző, és nemcsak Szerbiára, hanem minden országra érvényes, hogy a politikum a statisztikai hivatal által használt adatokat úgy manipulálja, ahogyan éppen megfelel a hatalmiak pillanatnyi érdekeinek.
Éppen ezért mindazokat az adatokat, amelyeket a tömegtájékoztatási eszközökben találunk, igen erős fenntartással kell fogadni. Talán mondani sem kell, hogy a „beterjesztők” azt szeretnék, ha mindenki a szavukat Szentírásként fogadná, és maradéktalanul elhinné.
A nép nagy szerencséje, hogy nem élünk már abban a korban, amikor a hivatalos közléseket nem a gyerekmesék szokásos befejező szövegének „kificamított” változatával zárják:
Aki nem hiszi, utánajárunk!
