Az utóbbi napokban nem győztük hallgatni, hogy micsoda eredményeket ért el az Egyesült Arab Emirségek egyik nagyvállalkozójának irányítási tulajdonába került egykori JAT, újabb nevén az AIR Serbia. Az utasok szállításában csúcsot döntött, hiszen tizenegy hónap alatt két és fél millió ember vette igénybe a szolgáltatását, és június 23-a óta, amikor nagy ünnepség közepette, fedélzetén a miniszterelnökkel, felszállt az első, New Yorkba induló gép. Azóta nem kevesebb mint negyvenezren utaztak az amerikai világvárosba.
Ezek a sikertörténetek az emberek legnagyobb részénél meglehetősen gyorsan feledtették a tényt, hogy a tulajdonképpen tönkrement JAT hatalmas adósságait a szerbiai adófizetők pénzéből fedezték, mert az arabok csak így voltak hajlandók beszállni a stratégiainak nevezett üzletbe. Nem túl nagy pénzért ugyanis megkapták a légitársaság részvényeinek negyvenkilenc százalékát, s ezzel együtt az irányítás jogát is.
Mintha akkor az Etihad vérszemet kapott volna az európai légi piacon való terjeszkedésre, mert jelentős részeket vásárolt fel az olasz és az egyik német légitársaságból, valamint még két másik, az ókontinensen kívüliből.
Mint általában lenni szokott, a közvélemény folyamatosan csak arról értesült, hogy micsoda bomba üzletet kötöttek az Arab Emírségek! A napokban azonban kibújt a szög a zsákból. Kiderült ugyanis, hogy az európai részekben óriási, 2,5 milliárd veszteség halmozódott fel, és az Etihad minden bizonnyal kénytelen lesz kivonulni Olaszországból, Németországból, s minden valószínűség szerint Szerbiából is. A szóban forgó területen irányító elnök-vezérigazgató már nem sokáig fogja koptatni az eddig igen kényelmesnek bizonyult bőrfotelt.
Talán azt nem kell külön hangsúlyozni, hogy az arabok és az európaiak is – egyelőre – tagadják a visszavonulásuk lehetőségét, de számos jel arra mutat, hogy a közeljövőben megteszik.
Vajon milyen sors vár az Air Serbia társaságra? A hivatalosan közölt értékelés szerint az idén a szerbiai cég 1,2 millió dinár tiszta nyereséget fog elkönyvelni. Ez az összeg már magában véve is nevetséges, hiszen 10 000 eurós profit nem igazán jelent üzleti sikert, mivel nagyjából ennyit kap havonta egy jobb multicég első embere.
Ezt a várható „eredményt” pedig még inkább értéktelenné teszi a belgrádi vezetés által nem nagyon hangoztatott tény, hogy a múlt évben az Air Serbia 29 millió dinár állami támogatást kapott.
Ha összegezzük a társaság szerbiai részével kapcsolatos nyilatkozatokat (dicsekedést) és a tényeket, megválaszolatlanul marad a kérdés, hogy az utasszállítási rekord mögött milyen ügyviteli eredmény lapul.
Egyelőre, természetesen, arról sem esik szó, hogy mi fog történni a honi légiforgalmi társasággal, ha az arabok kivonulnak? Bizonyos híresztelések szerint Abu-Dzabiban az Etihad jogászai már megkapták a feladatot, hogy készítsenek új együttműködési szerződést, amelyet felkínálnak a szerb kormánynak, s ami – minden bizonnyal – az egykori JAT-ból való kihátrálásukat fogja rögzíteni.
Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz ennek az ára. A másik két érintett országban már most tudni vélik, hogy az arabok jóval a piaci érték alatt szándékozzák eladni a részvényeiket, csakhogy megszabaduljanak az elviselhetetlenül nagy veszteséget „termelő” tulajdonuktól. Ha ugyanez lesz a helyzet az Air Serbia esetében is, kérdés, hogy a belgrádi hatalomnak van-e annyi pénze, hogy visszavásárolja a 49 százalékot. De ha nincs, akkor is kénytelen lesz tenni valamit, hiszen az egyetlen nemzeti légitársaságról van szó, amely a kezdeti, propagandisztikus szárnyalás után esetleg kénytelen lesz landolni.
