Tragédia – még mindig ez az első szavuk az embereknek, amikor szóba kerül a hétfői eset, amikor a zentai hídlábról a vízbe ugráló négy nagykikindai fiatal közül az egyikük életét vesztette. Nem először történik meg, hogy az az elem, amely nélkül nincs élet, emberéletet követel. És a legtöbb esetben nem a Petőfi által a föld legjámborabb folyójának tartott Tisza az oka, hogy egy-egy tragédia után családoknak, barátoknak kell szembesülniük a gyász öt stádiumával.
A zentaiak és a környékbeliek pontosan tudják, hogy minden generációnak, kis túlzással fenegyereknek nevezhető fiataljai a hídlábáról a vízbe ugráltak. Kihívás volt ez sokuk számára, amolyan tiltott szerelem, amelynek a bekövetkezése a szabadság érzésével jár együtt. „Gyönyörű a zuhanás, / alattunk már semmi más, / lakatlan a terület / mindhalálig szigetek” – énekelte Cipő, a Republic megboldogult frontembere. Aki már ugrott le magasból, tudja milyen érzés: nem ritka, hogy az ugrás közben egyesek személyiségüket, vágyaikat jellemző szavakat kiabálnak, vagy teszik ugyanezt saját és a közönség szórakoztatására. A vakmerőség a legtöbb esetben egy napot, hetet, akár hónapot is meghatározó élménnyel zárul. Kivétel, amikor tragédia történik.
Hogy ez megelőzhető-e? A nagy számok törvénye alapján csak nagyon nehezen, de tenni ellene lehet és érdemes is. A nagykorúaknak felelősséget kell vállalniuk a tetteikért. De ha a fiatal felnőttnek senki nem mondta, hogy milyen veszélyes dolgot csinál, akkor ő nincs is tudatában annak, hogy az életét kockáztatja. És hiába a rendőrségi járőrözés a hídon, attól még a fiatalok felmásznak a híd lábán levő lépcsőkön, s majd onnan ugranak le. Tudatosítani kell bennük, hogy az életükkel játszanak, hogy a víz ugyanolyan kemény tud lenni, mint a beton.
Zentának jelenleg három, fürdésre alkalmas helye van: az egyik az utóbbi évtizedben elhanyagolt Halászcsárdánál található, a másik kettő a híd mellett, a bácskai, valamint a bánáti részen. Ide járnak az emberek, de ezek esetében a nyilvános strand fogalma abban merül ki, hogy mindenki használhatja, tehát valóban nyilvános. Attól, hogy a bánáti strandon lehet italt és ételt venni, s lehet zuhanyozni A víz nem iható tábla mellett, még messze vagyunk a nyilvános strand fogalmától. Sehol egy öltöző, néhány wc, de ami még fontosabb, a hétvégeken, amikor rengetegen keresnek hűs menedéket a Tiszában, akkor sincs egy csónak és egy vízimentő a közelben, aki figyel a fürdőzőkre. Évek óta megy a huzavona, hogy kié a bánáti strand, Zentához közelebb van, de már Bánátban található. A két szomszédos önkormányzat összefogással orvosolhatná a problémát, de jelen pillanatban, legalábbis a zentai részről, az tűnik gyorsabb megoldásnak, ha a bácskai részen alakítják ki a nyilvános strandot. Ez azonban nem csak abból kell, hogy álljon, hogy a helyi kommunális vállalat emberei időnként takarítanak, gyomlálnak, s kihelyeznek egy táblát, amely megerősíti a fürdőzőket abban, hogy nyilvános strandon vannak, ahol a kutyák nem zavarhatják meg a nyugalmukat. És legalább egy vízimentő és egy csónak is része kell, hogy legyen a nyilvános strandnak.
A hídlábról való ugrálás csak nagyon nehezen ellenőrizhető, hiszen éjszaka is kivitelezhető. Aki le akar ugrani, ne legyenek senkinek afelől kétségei, meg fogja tenni, megtalálja majd a módját, idejét. Azonban legalább nappal egy vízimentő rendreutasítása és figyelmeztetése talán elérheti azt, hogy akkor sem próbálkoznak majd, amikor nem figyeli őket senki.
A Halászcsárda üdülőtelepének egy helyi civil szervezet igyekszik visszaadni régi pompáját. Hogy a hídnál levő két strand valamelyike közül az egyikre nyugodt szívvel azt lehessen mondani, hogy ez egy nyilvános strand, ahhoz pénz kell. Pénz a hely rendezésére, takarítására, öltözők és wc felállítására, vízimentő alkalmazására. Nemsokára itt a szeptember, amikor megindul az alkudozás, hogy a jövő évi költségvetésből mennyi pénzt kap a kultúra, a sport, a civilek... Hogy a zentai önkormányzat komolyan gondolta-e a nyilvános strand létrehozását, decemberben kiderül. Talán megérdemlik a helyi adófizető polgárok, hogy jövőre a felújított strand legyen a nyár fő témája, ne pedig egy tragédia.
Legyen példa a különleges szellemi képességekkel és anyagi háttérrel született gróf Széchenyi István, akinek az életéről A Hídember címmel filmet is készítettek. A zentai polgárok olyan személyeket keresnek, akik a meglévő híd mellé strandot létesítenek, az sem baj, ha a közösség pénzét költik erre. Jelige: Hídember. Jelentkezési határidő: december vége.
