Az éjszakának titkai vannak. Ismeretlen állatok ébrednek a kertben, a szoba felé vámpír oson, a telihold fényénél szerelmesek omlanak egymás karjába. Félelmek, álmok, csillaghullás – az éjszaka a lehetetlen megvalósulása… – olvashattuk a hétvégén nagy sikerrel lezajlott Olvasás Éjszakája elnevezésű olvasásnépszerűsítő programsorozat ismertetőjében, amelynek elsődleges célja a nemzeti írott kultúra értékeinek felmutatása, a könyves kultúra és az olvasás örömforrásként való bemutatása, illetve a társadalom olvasásképének frissítése volt.
Azt ugyan egyelőre nagyon nehéz lenne lemérni, mennyire sikeresen valósultak meg ezek a hosszú távú célkitűzések, az azonban egészen bizonyos, hogy a programsorozat ráirányította a figyelmet az olvasásra, valamint annak legfőbb problémaköreire is, amelyek persze nem új keletűek, hiszen évek óta újra meg újra szembesülünk azokkal már-már tendenciába hajló jelenséggel, amelyek az olvasás népszerűségvesztését eredményezik. Újra meg újra szembesülünk, mégsem történik semmi kézzelfogható, tehetnénk hozzá rosszallóan, de vannak, akik azt mondják, az is kérdéses, hogy történhetnek-e egyáltalán kézzelfogható dolgok, visszafordíthatóak, vagy legalábbis megállíthatóak-e egyáltalán azok a folyamatok, amelyek a leginkább kihatnak az olvasás és ezen belül a könyvolvasás népszerűségének csökkenésére. Akármelyik álláspontot is képviseljük, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a kultúréjszakázás napjainkban az egyik legközkedveltebb és talán az egyik legműködőképesebb marketingfogás is egyben, éppen ezért korántsem meglepő, hogy azok, akik az olvasás népszerűsítését szeretnék szolgálni, segítségül hívták céljaik elérése érdekében.
Nem kell különösebben nagy szakértőnek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk, a könyv szerepe a tömegkommunikációs eszközök széles körben való elterjedése nyomán jócskán átértékelődött, ahogyan annak megállapításához sem kell különösebben nagy szakértelem, hogy ezen átértékelődés jelei elsősorban a fiatalok olvasási szokásaiban mutatkoznak meg. A fiatalok kezébe ugyanis manapság egyre ritkábban kerülnek könyvek. A magyar fiataloknak mindössze 7 százaléka olvas naponta, 16 százaléka pedig heti rendszerességgel teszi ezt. A havonta kötetet forgatók aránya 14 százalék, az annál ritkábban olvasóké pedig 35 százalék. Ugyanakkor a fiatalok 28 százaléka bátran bevallja, hogy egyáltalán nem olvas könyvet, derült ki a magyarországi Ipsos Médiakutató néhány hónappal ezelőtt közzétett közvélemény-kutatásából, amely a 15 és 25 év közötti fiatalok könyvolvasási szokásait volt hivatott vizsgálni.
Ha a válaszok mögött meghúzódó okok nem is mindig egyértelműek, magyarázatokban, vagy talán inkább magyarázkodásokban, ahogyan az általában lenni szokott, nincs hiány. A kutatás készítői ugyanis vizsgálatuk során megállapították, a fiatalok igen sokféle önigazoló érvet sorolnak fel arra vonatkozóan, miért nem fontosabb része mindennapjaiknak a könyvolvasás. A megkérdezettek közül a legtöbben, 55 százaléknyian az időhiányra hivatkoztak, de sokan, egészen pontosan 45 százaléknyian elismerték, hogy őket bizony nem érdeklik a könyvek. Viszonylag nagy arányban, 32 százalékban, azt említették indokként, hogy nem köti le őket az olvasás, 31 százaléknyian pedig azzal próbáltak mentséget találni maguknak, hogy drágáknak találják a könyveket.
A magyarázkodásba hajló válaszok megalapozottsága és helytállósága ugyan megkérdőjelezhető, ám mindez nem változtat a tényeken. Még akkor sem, ha tudjuk, a könyvek népszerűségének csökkenését sokan magyarázzák azzal a világszerte fellelhető jelenséggel is, miszerint a fiatalok körében nagyobb népszerűségnek örvend a képernyőn történő olvasás, mint a hagyományos nyomtatott alapú. A képernyők iránti vonzalom persze a közösségi oldalak és az egyéb weboldalak böngészése tekintetében nem meglepő, hiszen ezen felületek más módon nem érhetők el, azt azonban nehéz megállapítani, hogy mindez hogyan jut kifejezésre a különféle kiadványok elektronikus változatának figyelemmel kísérésében, azaz az elektronikus könyvolvasás milyen mértékben helyettesíti a fiatalok életében a hagyományos könyvolvasást. A Szonda Médiakutató közvélemény-kutatása ezen a téren némiképp ellentmond a feltételezéseknek, ugyanis a felmérés során az derült ki, hogy a fiatal felnőttek körében lassan terjednek az e-könyvolvasók, ugyanis a megkérdezetteknek mindössze 2 százaléka rendelkezik ilyen eszközzel, illetve csupán további 7 százalék gondolkodott már azon, hogy be kellene szereznie egyet. Bár kevesen használják, ám a megkérdezettek egyharmada szerint az elektronikus könyveké a jövő, előbb-utóbb népszerűbbé, elterjedtebbé válnak majd, mint a papírra nyomtatott könyvek. A fiatalok csaknem fele azonban úgy véli, nem lesz igazán nagy áttörés, a kulturális fogyasztásban továbbra is helye marad majd a hagyományos könyvformátumnak is.
Mindezen vélekedések annak ellenére is némi bizakodásra adhatnak okot, hogy maguk az adatok nem túlzottan biztatóak. Még akkor is, ha annak tekintetében, hogy mennyire szabad komolyan venni a különféle közvélemény-kutatásokat, mennyire szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni, megoszlanak a vélemények. Abban ugyanakkor a szakemberek is egyetértenek, hogy a kérdést korántsem szabad félvállról venni. Nem is annyira a könyvek miatt, mintsem a gyermekek miatt. A különféle vizsgálatok ugyanis azt is kimutatták, hogy a diákok jelentős részének tanulmányai során nem sikerül kellőképpen elsajátítania az olvasás technikáját. Azok számára, akik gyengén olvasnak, igen nagy erőfeszítést jelent az olvasás, ráadásul ha nem értik meg azt, amit olvasnak, akkor természetes, hogy nem is lelik benne örömüket, sőt, esetenként kifejezetten taszítja őket az olvasás. Nem kell csodálkoznunk azon, ha azok, akik ilyen problémákkal küszködnek, nem szívesen olvasnak. Azon viszont bizonyára igencsak elcsodálkoznánk, ha tudnánk, milyen sok diákot érint mindez.
Bár az önvizsgálat nem mindig kellemes, olykor nem árt időt szánni rá, hiszen ezáltal döbbenhetünk rá azokra a mulasztásokra is, amelyeknek következményei egyebek mellett a diákok olvasási és szövegértési nehézségeiben, valamint az ilyen nehézségekkel küzdő gyermekek folyamatosan növekvő arányában is lemérhetőek. Mindez azonban már igen komoly oktatási és nevelési kérdés, amelyben rendkívül fontos feladat hárul nemcsak a szülőkre, hanem a pedagógusokra is, akiknek nem megfelelő felkészültsége komoly következményekkel jár. Olyan következményekkel, amelyeknek kiküszöbölésére már semmiféle marketingeszköz, semmiféle kampány nem alkalmas.
Arra viszont talán az Olvasás Éjszakája program is alkalmas lehet, hogy olyasféle szemléletváltás következhessen be az oktatás és a nevelés terén, aminek eredményeképpen nagyobb hangsúlyt kaphat majd az, hogy a gyermekek idejében elsajátítsák az értő és elemző olvasás alapjait. Talán sokan felkapják a fejüket, azt gondolván, hogy ez lehetetlen. Csakhogy az Olvasás Éjszkája elnevezésű olvasásnépszerűsítő programsorozat ismertetőjében éppen azt állt: az éjszaka a lehetetlen megvalósulása…
