Hosszú huzavona után a bűnüldöző szerveknek sikerült bejutniuk a Srbijagasba, és megkezdték az egyik legnagyobb szerbiai állami vállalat ügyvitelének ellenőrzését. Őket megelőzően az állami számvevőszék és a korrupcióellenes ügynökség is vizsgálódni szándékozott, de Dušan Bajatović vezérigazgató, a Szerbiai Szocialista Párt kimagasló kádere az első bekéredzkedéskor egyszerűen kizavarta őket.
Az állami szervekhez való ilyen goromba viszonyulás sejtetni engedte, hogy erre jó oka volt. A múlt hét elején azonban nem volt lehetősége megismételni e „hazafias” fellépését, mert a belügyminisztérium gazdasági bűnözéssel foglalkozó szakemberei ügyészségi meghagyást is vittek magukkal.
Hogy milyen eredménnyel járnak, arra minden bizonnyal néhány hónapot kell várni, de ha valóban függetlenül, kizárólag szakértelmükre támaszkodva végzik munkájukat, lesz néhány, nem is kis meglepetésük a nyilvánosság számára.
Annál is inkább, mert a számvevőszék már korábban olyan adatokra bukkant, amelyek az átlagembert legalábbis megbotránkoztatják.
Elsősorban kiderült – a bennfentes politikai körök számára eddig sem volt titok–, hogy a Srbijagas nem közvetlenül, hanem két cég közvetítésével vásárolja a gázt az oroszoktól, s ennek következtében havonta legalább 4,7 millió dollárt veszít az ország. Hogy miért van szükség közvetítőkre, azt aligha kell magyarázni. Ebből még inkább kilóg a lóláb, ha tudjuk, hogy az egyik közvetítő cég éppen a Srbijagastól bérel irodát, és mindössze négy(!) alkalmazottja van.
Az utóbbi időben a vezérigazgató folyamatosan arra panaszkodott, hogy nehezen tudja megfizettetni a kinnlevőségeket, s emiatt a vállalatban hatalmas veszteség halmozódott fel. Arról azonban egy szót sem ejtett, hogy házon belül milyen méretű pazarlás folyik.
A számvevőszék megállapítása szerint ugyanis két évvel ezelőtt nagyjából 200 millió eurót költöttek el, teljesen megkerülve a közbeszerzés előírásait. Többek között ügyvédi szolgáltatásra 10 millió dinárt terveztek, de ötször ennyit fizettek ki.
Az egyik újvidéki céggel szerződést kötöttek takarítószolgálat igénybevételére. Ez 17 millió dinárba került, de a szakemberek megállapítottak, hogy ez az összeg még csak köszönőviszonyban sincs az elvégzett munka értékével.
Közvállalatról lévén szó, komolyabb összegek esetében kötelesek a kormánytól engedélyt kérni. Dušan Bajatovićot ez nem igazán érdekelte, s a nyereségből(!?) 98 millió dinárt szétosztott a dolgozók között, 86 millió dinárt pedig hűségpénzként utalt ki a – szerinte – arra érdemesülteknek.
Gyanítható, hogy elsősorban a vezetői garnitúrát érte ilyen szerencse, akárcsak a pancsovai műtrágyagyárban, ahol a menedzsment 13,5 millió dinárt vett fel túlórapénz címén.
Az úton-útfélen elpanaszolt veszteségek ellenére 50 millió dinár jutott reklámra, és 28 millió reprezentációra.
Mivel egyértelműen a hatalmiakhoz igen közel álló cégről és egyénről van szó, nagy kérdés, hogy mi lesz a nagy vehemenciával bejelentett vizsgálatok eredménye. Lehet, hogy a fentieken kívül mást is találnak a belügyesek, de – államérdekre, ügyviteli titokra hivatkozva – könnyen megeshet, hogy eltitkolják az ország népe előtt.
Annyi bizonyos, hogy a vörös-fekete koalíció vezérei ezúttal darázsfészekbe nyúltak. Okkal feltételezhető ugyanis, hogy a 46 éves, a Verbász melletti újsóvéi (Ravno Selo-i) születésű Bajatović nem fogja olcsón adni a bőrét, hiszen kora ifjúsága óta politizál, és eddig sikerült túlélnie a különféle változásokat. Mi több, jelenleg is a parlament biztonsági és védelmi bizottságának elnöke. Ebben a tisztségben igazán könnyű hozzáférni olyan, egyénekre és pártokra vonatkozó, adatokhoz, amelyeknek a nyilvánosságra hozatalával való fenyegetőzés megóvja őt az esetleges jogi atrocitásoktól. Főleg, hogy az egyház számára sem közömbös egyénről van szó. Tavalyelőtt ugyanis a Szerb Pravoszláv Egyház iránti „hűségével és barátságával kiérdemelte” a Konsztantin császár Érdemrendet, amelyet maga a pátriárka nyújtott át neki.
Ilyen hátszéllel tehát nem csoda, hogy a Srbijagasban azt csinált, amit akart, és pazarolhatta a közpénzt, egészen a csődig.
