Jóformán meg sem melegedett a bársonyszék a kipúderezett kormány új tagjai alatt, máris egymásnak esett a régi és az új nómenklatúra két tagja. A gazdasági miniszter ugyanis köntörfalazás nélkül kijelentette, hogy meg fogja szüntetni a külföldi beruházásokat népszerűsítő ügynökséget, mivel az eddigi munkájával kapcsolatban súlyos visszaélésekre derült fény.
Tudni kell, hogy ez az ügynökség (volt) a megmondhatója annak, hogy melyik beruházó kap állami támogatást az új munkahelyek megnyitására. Mivel nem kis összegről van szó, elsősorban a határokon túlról érkezők szinte sorba álltak az ígért munkahelyek után járó kalapnyi pénzért. Hogyisne tették volna, mikor a beígért munkahelyekért 4–10 ezer eurót vehettek fel. S talán ők már akkor tudták, hogy a kapott pénzért vállalt kötelezettségüket akár meglehetősen lazán is kezelhetik, mivel kevés az esély arra, hogy őket bárki ellenőrizze.
Az átalakított kormány felállásával azonban – úgy tűnik – merőben megváltozott a helyzet. Az új tárcavezető, legalábbis egyelőre ez derül ki, komolyan vette a feladatát, és uralkodásának első napjaiban elemzést kért a szóban forgó témával kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy az 55 000, a költségvetésből támogatott munkahelyből mindössze 16 000 nyílt meg, holott egyes érintett cégek felvették az ezért járó pénz jelentős részét.
Akik a közelmúltig nem tettek eleget kötelezettségüknek, a minisztérium vissza szándékozik követelni a csaknem 1,5 millió eurót. Ezzel azonban még nem tartja lezártnak az ügyet, hiszen az annak idején pályázó cégek kötelesek voltak banki garanciát is mellékelni kérelmükhöz. Nos, ezen a téren némi gubanc mutatkozik, mert akik a Vajdasági Fejlesztési Banktól, az Agrobanktól, vagy a belgrádi Gazdasági Banktól kaptak kezességet, nem sokat érnek vele, mivel az említett három pénzintézmény tönkrement.
Egyébként a gazdasági minisztérium egy közleményben részletezi mindazokat a visszaéléseket, amelyeket az elemzés felfedett. Az adatok és a különféle furcsaságok láttán egyszerűen megáll az ember esze, hogy egy, az Európai Unió felé törekvő és a legnagyobb gazdasági gödörből kimászni próbálkozó országban a vállalatok és vállalkozók kizárólag azt tartják lényegesnek, hogy miképpen lehetne átverni a nép pénzéből gazdálkodó államot és könnyen hozzájutni az eurómilliókhoz.
Az is térségünkre jellemző, ahogyan az ügynökség első embere reagált. Nemes egyszerűséggel hazugságnak nevezte a gazdasági minisztérium kimutatását, és azzal vádolta meg a tárca vezetőjét, hogy az ő személye ellen folytat kampányt.
Nos, ezt az elcsépelt védekezési formát errefelé igen gyakran alkalmazzák. Akit ugyanis stiklizés közben elkapnak, vagy személyes bosszút, vagy politikai üldöztetést emleget. A baj csupán az, hogy az adatok egyike sem tér ki a személyére, ő pedig egy szóval sem tagadja (igaz, nem is ismeri be), hogy a felsorolt törvénytelenségek megtörténtek.
A külföldi beruházásokat népszerűsítő és a különféle állami szubvenciókat bőkezűen osztogató ügynökséggel kapcsolatos visszaélések nyilvánosságra kerülése után felmerül az átlagemberben a kérdés, hogy vajon Szerbiában még hány ilyen mondvacsinált állami cég van, amelynek vezetői szórják az emberek pénzét? S vajon hányan fognak nem csak politikailag, de jogilag is felelni ezért?
Ezt a kérdést itt is most felesleges megválaszolni, hiszen a végkimenetel könnyen sejthető.
