Igen sok és kellemetlen kérdést kapott az utóbbi időben a sporteseményeken történt incidensek miatt Aleksandar Vučić, a kormány alelnöke, a Szerb Haladó Párt (SZHP) első embere. A szerbiai tájékoztatási eszközök, beleértve a konzervatív és a bulvárlapokat is, sorozatban jelentették meg azokat az írásokat, riportokat, amelyek arról szóltak, hogy az állam nem tud mit kezdeni a huligánokkal, akik még egyes politikusok védelmét is élvezik. A Crvena zvezda–Partizan labdarúgó-mérkőzésen történtek, amelyekre korábban még nem volt példa (többek között tábortüzek a lelátón), és az, hogy Belgrádban nem lehetett megtartani a büszkeségnapi felvonulást, mert a rendőrség nem tudta garantálni a résztvevők biztonságát, egyre több problémát okozott Vučićnak, aki többszörösen is érintett volt a dologban, például azért is, mert a biztonsági szolgálatok működését koordináló irodának, amely meghozta a döntést, ő a vezetője. Így várható volt, hogy a haladók vezetője kitalál majd valamit: és láss csodát, így is történt, ugyanis Vučić a héten bejelentette, az SZHP főbizottsága hamarosan döntést hoz arról, hogy a párt tagjai nem tölthetnek be tisztségeket a sportszövetségekben és a sportklubokban. A döntés még meg sem született, Bratislav Gašić, a haladók alelnöke, Kruševac polgármestere már vissza is vonta jelölését a Szerbiai Teniszszövetség elnöki posztjáról (Vuk Jeremićet váltotta volna ezen a poszton). A másik „távozó” Zoran Babić lett, akit két hónappal ezelőtt választottak meg a Szerbiai Vízilabda-szövetség elnökének, de jó pártkatonához illően, ő is jelezte, benyújtotta visszavonhatatlan lemondását. Szinte biztos, hogy Slaviša Kokeza, a Crvena zvezda Labdarúgóklub alelnöke is távozik majd, annál is inkább, mivel már október elején jelezte, hogy hibásnak érzi magát a klubban kialakult helyzet miatt.
Kis kitérővel megemlíthető, hogy Szerbiában nem új keletű dolog az, hogy egy politikus helyet kap valamelyik sportklub vezetőségében. Elég csak a magát sportvárosként emlegető Zentát megnézni, ahol az asztaliteniszezőknél a polgármester tanácsadója, a birkózóknál a városi képviselő-testület alelnöke, a kajakosoknál pedig az alpolgármester szerepel a vezetőségben. Persze senki ne gondolja, hogy a politikusok tolakodnak, ők keresik meg a sportklubokat. Fordítva zajlik ez egész Szerbiában, mégpedig egyetlen egy ok miatt: amely egyesületnek nincs egy kis hátszele, egy kis segítsége, az bizony nagyon gyorsan nagyon komoly anyagi gondokkal szembesül majd.
Visszatérve Vučićhoz és a haladók kivonulásához a sportklubokból, a kormány alelnöke nem találta fel a meleg vizet, ugyanis tíz évvel ezelőtt Božidar Đelić, akkor még pénzügyminiszterként a Blic napilapnak adott nyilatkozatában külön kiemelte, hogy „nem lenne szabad engedni, hogy a politikusok bármilyen funkciót is betöltsenek a sportklubokban”. Đelićnek, aki később a kormány alelnöke lett, ez a felszólítása süket fülekre talált: a politikusok szépen lassan minden sportklubban megjelentek, a legmagasabb posztra pedig Dragan Đilas jutott, akit 2011-ben megválasztottak a Szerbiai Kosárlabda-szövetség (KSS) elnökének. Đelić szavainak valamelyest ellentmondott Aleksandar Šoštar, a Szerbiai Sportszövetség első emberének kijelentése, aki azt mondta, „ha a politikusok megfelelő módon kapcsolódnak be a sportba, s rövid időn belül bebizonyítják, hogy hasznos a jelenlétük, akkor sikeresnek tekinthetők”. Hasonlóan gondolkodik a Szerbiai Röplabda-szövetség főtitkára, Slobodan Milošević is, aki „támogat minden alkalmas személyt, akinek vannak kapcsolatai és befolyása, hogy segítsen a sportkluboknak, sportszövetségeknek. Azonban, ha valaki csak azért vállal funkciót a sportklubban, mert politikus, akkor az nem jó, mert mi fog történni, ha a politikus pártja már nem lesz hatalmon? A sportban szerepet vállaló politikusnak muszáj lenne ismernie azt a sportklubot és azt a sportágat, amelyben szerepet kíván betölteni. Ha valaki rátermett és megfelelő arra a posztra, akkor azt szívesen látják mindenhol, függetlenül attól, hogy politikusról, orvosról vagy mérnökről van szó”.
Ahogy látszik is, megoszlanak a vélemények a politikusok sportban történő szerepvállalásáról, Vučić mégis úgy döntött, hogy a SZHP magas rangú párttagjai ne vállaljanak semmilyen funkciót a sportban. Ennek két oka lehet: az egyik, hogy valóban le akarnak számolni a huligánokkal, és rendet szeretnének tenni a pénznyelő sportklubokban, amelyek feneketlen kút módjára tüntetik el az adófizetők pénzét (is). És a rendrakás bizony nem megy úgy, hogy a sportszövetségekben, sportklubokban ott ülnek a Szerb Haladó Párt tagjai. Már azért sem megy, mert igen kellemetlen lenne, ha barátot, ismerőst kellene fülön csípni és a bíróságig cipelni, hogy hová tűntek a milliók, vagy hogy miért falazott a huligánoknak. És a párt népszerűsége is csökkenne, ha magas rangú beosztottjairól kiderülne, hogy nem tettek semmit se, és az ő idejük alatt tovább nőtt az adósság.
A másik ok, ami miatt Vučić meghozta a döntését, már politikai indíttatású (lehet). A már említett Gašić, aki a párt elnökének határozata miatt nem lett a teniszszövetség elnöke, azt nyilatkozta, hogy „az SZHP nem akarja elkövetni a Demokrata Párt azon hibáját, miszerint a párttagjait a klubok és a sportszövetségek élére helyezte”. Politikai leszámolásnak tűnik ez a helyzet, ugyanis Gašić csak a DP-t említi, nem véletlenül, hiszen a Szerbiai Szocialista Párt tagjai, Branko Ružić tárca nélküli miniszter és Aleksandar Antić közlekedési miniszter kinevezésükkor elhagyták a sportot. Előbbi a Partizan Labdarúgóklub alelnöki, utóbbi pedig a Crvena zvezda Labdarúgóklub igazgatóbizottsági elnöki posztjáról távozott. Az SZHP döntött, a sportot felhasználva megpróbálja kiradírozni a szerb politika térképről a DP-t, amely Belgrád után Szabadkát is elveszítette. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Zoran Babić, az SZHP parlamenti frakcióvezetője kedden bejelentette távozását a vízilabda-szövetség éléről, egy nappal később pedig a Szerbiai Képviselőházban a munkahelyek elveszítése miatt népirtással vádolta meg a demokratákat. „Az előző összetételű kormány idejében jellemző elbocsátások, a munkanélküliek számának a növekedése, valamint a vállalatok tulajdonának elherdálása nem más, mint genocídium. Önök bocsátották el a munkásokat. A DP felelős azért, hogy a munkanélküliek számát, valamint a bűnözést és a korrupciót illetően vezető helyen állunk Európában”.
Hogy mi lesz, és egyáltalán lesz-e válasza a DP-nek ezekre a dolgokra (azon kívül, hogy Babićtól nyilvános bocsánatkérést követelnek), hamarosan ki fog derülni. Jól mondta Tomislav Karadžić, a Szerbiai Labdarúgó-szövetség elnöke: „mozgalmas december elé nézünk, nem fog unatkozni a közvélemény”. Ha pedig Vučić két legyet szeretne ütni egy csapásra, akkor a címben a vagy szót és-re kell cserélni...
