Tudjuk, hogy nagy úr a kényszer. Különösen akkor, amikor pénzről van szó. Ha a szükség rákényszeríti az embert, szinte bármit képes megtenni azért, hogy a fönícia találmányhoz hozzájusson. Régebben az ember rokontól, szomszédtól, ismerőstől kölcsön kért, ma pedig, újabban egyre hosszabb töprengés után, elsétál a bankba és kölcsönt vesz fel. Legtöbben már a döntés meghozatala előtt tisztában vannak azzal, hogy a pénzintézmény „segítsége” igen komoly terhet ró a családra, hiszen a kamatok vészesen megközelítették (vagy már el is érték?) az uzsorát. Ennek ellenére belevág a nagy kalandba, az örök optimista ember azon gondolatával, hogy majdcsak lesz valahogy.
A bankok azonban kevésbé derűlátóak a kiadott pénz megfizettetését illetően, ezért a legtöbb esetben zálogot kérnek a kölcsönt kunyerálótól. Hosszú éveken keresztül ez általában ingatlan volt, amit könnyen be lehetett táblázni, és – ami a bank számára igen fontos – viszonylag könnyen értékesíthető volt. Ebből eredően, és az életszínvonalunk csökkenésének következményeként, csak az utóbbi egy-két évben ezrek veszítették el lakásukat, házukat. Arról nem is szólva, hogy a lízingre vásárolt gépkocsik tízezreinek igen bizonytalan a sorsa.
Korábban a törvény csak a ház, lakás, szántóföld elzálogosítását tette lehetővé. Mostanában ez a lajstrom igencsak kibővült, s ha bankhitelt akarunk felvenni, biztosítékként nyugodt lélekkel felkínálhatjuk az autónkat, bútorunkat, állatainkat, vagy műkincseinket. Sőt a labdarúgókkal kereskedők akár egy értékesebb szerződése is megfelelő fedezet lehet.
Elvileg ez rendben is van, de a közelmúltban számos példával találkoztunk, amikor az ingatlan valós értékének a többszörösét jegyezték be, s amikor az adós nem tudott, vagy nem is akart fizetni, könnyű szívvel mondott le róla, hiszen ő járt jól. Ilyen ügyletekből kifolyólag csak az utóbbi egy évben három pénzintézmény is csődbe ment, a bíróságok pedig alig győzik az ezzel kapcsolatos bűnügyek letárgyalását.
Egyébként az ember nem is gondolná (ha nem találkoznak bizonyos adatokkal), hogy Szerbia vállalatai és polgárai milyen mértékben adósodtak el. A szakemberek szerint jelenleg ugyanis több mint 30 milliárd euró a betáblázott és elzálogosított ingatlan és vagyontárgyak értéke.
Amikor szükség mutatkozik az adósságnak a biztosíték eladása útján történő behajtására, a hitelező sincs könnyű helyzetben. Abban az esetben lehet biztos, hogy pénzét visszakapja, ha az ingatlan (lakás, ház) a város, település központjában van. Ezek az építmények még ma is viszonylag gyorsan gazdára találnak. Éppen ezért az értékük is lényegesen eltér a kültelki létesítményektől. Eladásuk pedig annál is inkább –viszonylag – könnyű, mert az első árverésen a hitel felvételekor megállapított érték 60 százaléka a kikiáltási ár. Persze az iránta való érdeklődés következtében elérheti a 100, vagy még nagyobb százalékot, de ilyesmire nem sok példa akad. A második árverésnél már csak 30 százalék az indulás. Megtörténhet tehát, hogy egy 20 000 euróra értékelt ingatlan mindössze 6000 euróért kel el. S ez a veszteség szinte mindig és kizárólag az adóst terheli. A banknak csupán az a fontos, hogy visszakapja a pénzét. Mindegy milyen áron.
Persze a zálogként elfogadott vagyontárgyakkal kapcsolatban a bank is vállal bizonyos kockázatot. Számos esetben a lefoglalt háztartási gépek vagy egyéb értékek a többszöri árverésen sem találnak új gazdára. Nos ebben az esetben a hitelező bottal ütheti kiadott pénzének a nyomát. Az ilyen ügylet a veszteséglistára kerül. Tulajdonképpen ezekkel az esetekkel magyarázzák a bankok a hatalmas kamatokat is. Más szóval: a rendszeresen törlesztőkkel fizettetik meg a nekik rosszul, vagy sehogyan sem fizetők által okozott kárt.
Végül azt is érdekes tudni, hogy a fentebb említett 30 milliárd euró mennyit ér Szerbiában.
Az esetleges összehasonlítás igen egyszerű: az egész köztársaság éves költségvetése 10, a tavalyi társadalmi termék értéke (az úgynevezett GDP) pedig 30 milliárd euró.
A bankhitelekkel kapcsolatosan zálogba csapott ingatlanok és ingóságok értéke tehát azt jelenti, hogy – áttételesen – a hitelintézmények kezébe kerül(t) az ország egy teljes évi bevétele.
