A kormány még a tavaly döntött arról, hogy végre rendet teremt az építkezések ügyében. Az utóbbi évtizedekben ugyanis az ország minden lakott településén gombamód szaporodtak az engedély nélkül felépített házak, ügyviteli helyiségek, garázsok. Az önkormányzatoknál „tevékenykedő” építési felügyelők gyakorlatilag semmit sem tettek ennek a törvényellenes folyamatnak a megállapítása érdekében, s ma már eljutottunk oda, hogy – hozzáértők szerint – 1,3 millió épületnek nincs megfelelő építési dokumentációja. Jobb helyeken, tehát a törvényt követő államokban, ilyen esetben a tulajdonosnak záros határidőn belül legalizálnia kell a létesítményt, ellenkező esetben jön a markoló, és rövid egy nap alatt eltünteti az épületet. Természetesen az ezzel járó költségeket a vétkes polgárra taksálják.
Mint annyi más esetben, Szerbiában ezzel kapcsolatosan is merőben más a helyzet. Az elmúlt másfél évben az illetékes minisztérium valósággal könyörgött az illegálisan épített objektumok tulajdonosainak, hogy legalizálják az építményt. Mindenféle kedvezményeket ajánlott fel, de mindez csak részben járt eredménnyel. Az akció kezdete óta hozzávetőleg 700 000 polgár nyújtotta be a kérvényét, s várható, hogy még 100 000-en teszik meg. A fennmaradó félmillióval kapcsolatban semmi hír. A „vétkesek” a fülük botját sem mozdítják a jogi helyzetük rendezése céljából. Pedig igazán nem sok pénz a 100 euró, amennyibe kerülne az egész hercehurca. Főleg, ha tudjuk, hogy két-három évtizeddel ezelőtt a családi házat építők, a tervrajz költségei mellett, különféle illetékek címén, a maihoz viszonyítva kénytelenek voltak jóval többet befizetni az akkor is pénzéhes államnak. Arról nem is szólva, hogy mindössze három évvel ezelőtt egy közönséges, 20 négyzetméter hasznos területű víkendház legalizálása valamivel több mint 250 euróba került.
Már odáig fajult a helyzet, hogy a minisztérium azzal is megelégedne, ha a tulajdonosok csupán bejegyeztetnék az objektumot, ha már nincs pénzük legalizálására.
Joggal merül fel a kérdés: miért ilyen engedékeny az állam? Nos, a válasz többrétű, de pofonegyszerű. Aki ugyanis bejelenti, hogy engedély nélkül épített valamit (legyen az palota vagy szilárd anyagból készült tyúkól), az adóhivatal azonnal listára veszi, és már küldi is a vagyonadó-végzést és -csekket.
A másik, ennél is sarkalatosabb probléma, hogy a „fejesek” közül igen soknak van ilyen (de még milyen!) építménye. És nem a zentai Keceli-telepen vagy a Gödrökben, hanem – szerbiai viszonylatban – a mondén üdülőövezetekben, például a Zlatiboron. A politikusok mellett néhány agyonszilikonozott „pevaljka” sem akart lemaradni, s már némelyiküket bontással fenyegették, mivel védett övezetben építkeztek, az ügy azonban gyorsan elaludt, s azóta is mélyen szunyókál. Őket valószínűleg nem fogja érinteni az egyre csak élesedő fenyegetőzés, hogy: indulnak a buldózerek!
Tételezzük fel, hogy csakugyan lebontják a jogalap nélkül felépült családi házakat, nyaralókat. Mennyibe kerülne ez az államnak? Mert – s ez is igen érdekes – a minisztérium szerint a költségek nem a jogtalanságot elkövetők, hanem a helyi önkormányzat kasszáját terhelik. Márpedig a szakemberek szerint egy 100–200 négyzetméteres ház eltüntetése legalább 2000, de esetenként 5000 eurót is felemészt.
A hozzávetőleges számítások szerint tehát nagyjából 100 millió eurójába kerülne az adófizető polgárságnak egy ilyen akció, hiszen 500 000 építmény eltüntetése nem kerül kevés pénzbe. És ezen a ponton, minden bizonnyal le is áll a választási kampányban bizonygatott nagy buzgalom.
Ha az összeghez hozzászámítjuk az ügyben érintett érinthetetleneket, máris megcáfolhatjuk a fenti címet.
Egészen biztos, hogy nem rombolják le Szerbia egyhetedét, még ha illegálisan is épült fel.
