Életünk jelentős része azzal telik el, hogy különféle tárgyakkal vesszük magunkat körül. Nap mint nap reggeltől estig fáradhatatlanul dolgozunk, hogy ha eljön a fizetésosztás napja, akkor a nagy bevásárlóközpontban telepakoljuk a kocsit mindenféle tárgyakkal: kellenek poharak, szükség lenne egy új garnitúra csészére, az egyik szobában a csillárt is ideje lenne lecserélni, a fürdőszobából hiányzik egy kisszekrény, a konyhafiókból egy konzervnyitó, a dolgozószobából egy lámpa, egy ágynemű-komplett sem ártana, abból jó, ha sok van, tágas a szekrény, elfér benne, kell egy sakktábla, elegem van abból, hogy folyton a gép ellen sakkozom, kell valami növényvédő szer a virágoknak, és persze fűnyíró, vagy legalább egy sarló a burjánzó pázsitnak, és egy új elosztó is szükségeltetik, meg villanyégők, de milyen az a ház, ahol nincsen madzag, fogó és csavarhúzó, kalapács is kell meg különböző méretű szögek, létra és étkészlet, egy kis szőnyeg a hálószobába és egy polc a nappaliba, de egy új nadrág is nélkülözhetetlen, meg az a könyv, amit már hónapok óta el szeretnék olvasni, és venni kell sok tisztítószert, hogy minden ágyat, asztalt, széket, ajtót és ablakot tökéletesre fényesítsünk, és egy új monitorra és CD-lejátszóra is szükség lenne, de azt majd legközelebb, kerti asztalt pedig majd keresünk az interneten, akárcsak könyvespolcot az évek során összegyűlt pár ezer kötetnek.
Az idő múlásával tárgyak garmadájával vesszük körül magunkat. És valamennyihez egyaránt ragaszkodunk. Mindent gondosan őrzünk és vigyázunk, még a fogyóeszközök dobozaitól is nehezen válunk meg, mert valamire csak jól jönnek egyszer, rozsdás csavarokat, dunsztgumikat vagy festéktől összeszáradt ecseteket tartogatunk bennük, tárgyainkkal telepakoljuk a szekrényeket, a szobák sarkait, az ágyak alját, a nyári konyhát, a fészert, a garázst, amiről úgy ítéljük meg, hogy huzamosabb ideig nem vesszük hasznát, felcipeljük a padlásra, ahonnan majd tíz-húsz év múlva darabokban hozzuk le. Mindenfelé körülöttünk tárgyak vannak, akkora mennyiségben, hogy az újabb tárgyak beszerzésére irányuló rohanás közepette a régiekről sokszor teljesen megfeledkezünk, amelyek leginkább csak egy költözködés során kerülnek ismét elő, mintegy véletlenül, a sose használt fiókból, az ingek mögül, vagy valamelyik polc aljáról, kézbe vesszük őket, és arra gondolunk, hogyan kerültek ezek a dolgok egyáltalán hozzánk, és mióta vannak itt. Nem lehetetlen, hogy ily módon egy csomó megfakult fényképre is rábukkanunk. Nézzük kábán a rég elfelejtett pillanatfelvételeket, fejünket csóválva bámuljuk azt a sok-sok idegen arcot, egyet közülük különösen, hihetetlen, csóváljuk meg a fejünket, majd a megfelelő kupacba vetjük a régi fotográfiákat, nincs időnk az elérzékenyülésre, hiszen tárgyak ezrei várnak még rendszerezésre.
