Az újvidéki Čistoća közvállalat munkásai a múlt héten sztrájkba léptek, mert két hónappal késtek fizetéseik. Az elmúlt pár évben már többször előfordult, hogy a Čistoća pénzügyi nehézségekkel küzdött, ami nem is számít nagy csodának, ha tudjuk, hogyan működnek a városi közvállalatok.
Az önkormányzat minden hatalomváltáskor teljesen megváltoztatja a városi közvállalatok vezetőségét, menedzsmentjét, így azokból a tervekből, amelyeket az előző igazgatóság előirányzott, nem lesz semmi. Mivel már jól bejáródott gyakorlat a vezetőségek cserélgetése, azokat nem is érdekli a közvállalat sorsa, két-három-négy évet töltenek vezető posztokon, aztán továbblépnek. Felelősséggel senki sem tartozik munkájáért, mivel nem is azért választották meg őket, hogy jól dolgozzanak, hanem a pártok így helyezik el azokat a kádereiket, akikben megbíznak, akik kiérdemelték hűségükkel a jó fizetést. A Čistoćában sincs ez másként, az utóbbi hónapokban több tucat pártkáderrel duzzasztották fel a közvállalatot, természetesen számukra nem volt előirányozva a városi költségvetésből pénz, így valakitől el kell venni, hogy jusson mindenkinek. Az új „munkások” persze nem szakemberek vagy terepmunkások, hanem zömében a közvállalat adminisztrációjában töltik munkaidejüket, azok viszont, akik a város tisztaságára ügyelnek, kétszer-háromszor kisebb fizetést kapnak. Nem csoda hát, hogy a munkások egy része fellázadt, nehéz ezt józan ésszel megemészteni, főleg akkor, ha évekig „molesztálják” őket. És lám, milyen egyszerű megoldani a hirtelenjében kialakult munkafelesleget! A közvállalat új vezetősége felfüggesztette állásából azokat a munkásokat, akik a múlt héten sztrájkoltak, az egyetemista munkaközvetítő által foglalkoztatott harminc dolgozónak pedig egyszerűen felmondtak. Az adminisztráció természetesen nem csatlakozott a múlt heti munkabeszüntetéshez, így ők érintetlenek maradtak. A Čistoća vezetősége a pártkáderek foglalkoztatásán túl nem volt képes megoldani a közvállalat egyik legnagyobb problémáját, ez pedig a kóbor kutyák elszaporodása a városban. Újvidéken, olyan városrészekben mint a Liman 3, vagy a Kínai negyed nem ajánlatos sétálgatni, főleg gyermekekkel nem, mert a kutyák falkákba verődve rohanják le az embereket, személygépkocsikat, rendkívül veszélyesek. Ha megtörtént a baj, és valakit megharapnak a kutyák, ügyvédek garmadája áll rendelkezésre, hogy a Čistoća közvállalattól kártérítést követeljen az áldozat, és nagyjából sikerrel is jár. Óriási összegeket fizetett ki a közvállalat kártérítés címén, ebből már több állatmenhelyt építhettek volna meg a városban, de úgy tűnik, eddig még nem jutott el a Čistoća vezetősége. De mit is lehet elvárni el egy olyan menedzsmenttől, amely tagjainak semmi köze a köztisztasághoz, és csak azt nézik, hogyan szedjék meg magukat az alatt a pár év alatt, amíg pozícióban vannak?! Munkaidő alatt kávézókban, éttermekben nyújtózkodnak, szolgálati személygépkocsikkal furikáznak a városban, dőzsölnek naphosszat, és erre természetesen büszkék. Ők a fiatal pártkáderek mintapéldái, ha felnőnek, feltornázzák magukat a politikai hierarchia ranglétráján, akkor majd ők is nagy fekete autókkal rohangálhatnak, parkolhatnak engedély nélkül, mint elődeik, mert nem tartoznak senkinek sem felelősséggel.
Ha valóban kirúgják a Čistoća közvállalat tiltakozó munkásait, akkor felvetődik egy elég egyszerű kérdés: ki viszi el ezt a rengeteg szemetet? Ha újabb pártkádereket vesznek fel a helyükbe, azok biztos nem hajlandók szemétkihordással foglalkozni, adminisztrálni meg lassan nem lesz mit. A városi vezetőség elérkezett addig a pontig, amikor már többé nem képes kezelni támogatóinak étvágyát, a funkcik felélik a város összes tartalékát, ellehetetlenítik a működését, itt az ideje, hogy a polgárokban megérlelődjön a gondolat: a szemétnek a kukában a helye!
