Még nem is körvonalazódott az új kormány összetétele, a Munkaadók Uniója máris bejelentette, hogy követelni fogja a Vučić-kabinettől a gazdaság és az államigazgatás tíz területén a reformok minél gyorsabb és mélyrehatóbb végrehajtását.
Mivel több mint ezer kis-, közép- és nagyvállalkozás vezető szakembereinek véleménye és állásfoglalása alapján állították össze a listát, nem meglepő, hogy az első öt helyen a gazdaságra vonatkozó tételek szerepelnek. Igaz, hogy a vezető helyen az állami szektor rendszabályozása áll, végtére innen indul minden. Ezt követi az adórendszer, a szürkegazdaság elleni kíméletlen harc, az adóigazgatóság átalakítása, a gazdasági társulásokra és a csődeljárásra vonatkozó törvény feltöltése egyértelmű tartalommal.
Érdekes, hogy a politikusok és a szakértők által hónapok óta meglovagolt nyugdíjrendszer ebben a „tízparancsolatban” az utolsó helyre szorult. Vajon ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem a nyugállományban levők járandóságaival van a legtöbb baj, hanem főként azokkal, akik ilyen-olyan irodában ülnek és vég nélkül gyártják a tömény bürokráciát?
A vállalatok vezetői nem átallották félreérthetetlenül kimondani, hogy a közszférában dolgozók szolgáltatásai egyenesen rosszak, s ők, mármint a gazdaság tényezői, nem hajlandók a jövőben is finanszírozni ezt a mamut-rendszert.
Aligha lehet vitatkozni arról, hogy a Munkaadók Uniójában levőknek teljesen igazuk van, hiszen napjainkban a munkaviszonyban levőknek több mint negyven százalékát a költségvetésből élők képezik.
A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell, hogy nem az egészségügy és az oktatásügy az a terület, amelyiken jókorát kell(ene) szorítani a nadrágszíjon, hiszen az elmúlt év(tized)ekben bebizonyosodott, hogy fiatal és okos, képzett emberek, valamint szolidan működő egészségügy nélkül csak tovább csúszhatunk a lejtőn.
Éppen a hatalmas állam- és közigazgatási apparátus az egyik oka annak, hogy az állam kénytelen egyre gyakrabban külföldi hitelt felvenni, mivel a hazai bevételek kevésnek bizonyulnak a költségvetés kiadásainak lefedésére. Manapság már ott tartunk, hogy csupán az idén több mint egymilliárd eurót leszünk kénytelenek előteremteni kizárólag a hitelek kamatrészleteinek törlesztésére.
Az adórendszer esetében a szóban forgó közteher behajtását illetően van igen nagy gond. Az eddigi kormány javasolta, a parlament pedig különösebb vita nélkül elfogadta a törvényt, amely szerint növelni kell a vagyonadót. Ez a pénz ugyanis az önkormányzatokat illeti, mivel az állam eléggé megnyirbálta a központi kincstárból átutalandó összeget, kénytelen volt lehetőséget teremteni az alsóbb közigazgatási szinteknek a hiány pótlására. Állítólag lesznek olyan községek, amelyekben az eddigi vagyonadót a duplájára növelik. Ugyanakkor az adóhivatal ül a babérjain, s alig tesz valamit a neki járó pénz inkasszálása érdekében. Arról nem is szólva, hogy Szerbiában jelenleg több mint egymillió jogtalanul épült és be nem jegyzett létesítmény van, és ezek után a tulajdonosok – természetesen – nem fizetnek adót. Márpedig, hozzávetőleges számítások szerint, ez képezi az ország épülettömegének egynegyedét.
Szóval van bőven tennivaló ezen a téren (is). Már csak az a kérdés, hogy a Munkaadók Uniójának székházából a kormányépületben szállító és a „tíz parancsolatot” tartalmazó kőtáblán szereplő követeléseket az új kormány elfogadja-e vagy pedig korunk e Mózesét be sem engedik az állam legfőbb végrehajtó szervének előcsarnokába.
