(Fotó: Beta)
Most már a nyolcadikosok is tüntetnek?! Igen. A minap mintegy 500 belgrádi végzős általános iskolás követelte a kisérettségi eltörlését. Honnan az az ötlet, hogy az utcán, az oktatási minisztérium épülete előtt próbáljanak hangot adni követelésüknek?
Ők 1999-ben, 2000-ben születtek, és a családi történetekből valószínűleg sokat hallottak arról, hogyan is nézett ki az, amikor a kilencvenes években, 2000-ben szüleik középiskolásként, egyetemistaként tiltakozó sétákra, rezsimellenes tüntetésekre jártak, hogyan zajlott le Milošević hatalmának megdöntése. Emlékezzünk csak vissza, akkoriban is milyen sok tizenéves vett részt a tüntetéseken. A 2000-es években is megtörtént, hogy a középiskolások a nagyobb városokban az utcára vonultak, az egyetemisták pedig minden évben az oktatási minisztérium vagy a kormány épülete előtt igyekeznek érvényt szerezni követelésüknek. Tehát, volt honnan példát venni, ötletet meríteni ezeknek a nyolcadikosoknak is. Akciójuk nem járt sikerrel, a miniszter fogadta három képviselőjüket és kitartott álláspontja mellett, hogy a kisérettségit meg kell tartani, azzal, hogy az árvíz által leginkább sújtott területek nyolcadikosai augusztusban tehetnek záróvizsgát, számukra is lesz férőhely a középiskolákban. Srđan Verbić oktatási miniszter fő érve az volt, hogy az általános iskolai eredmény alapján nagyon nehéz eldönteni, hogy ki jusson be a legnépszerűbb gimnáziumokba, középiskolai szakokra, kell a vizsga, mert az ezen elért pontszámok egyfajta szűrőt jelentenek. Azt hozta fel példának, hogy tavaly, amikor csak az általános iskolai eredmény alapján zajlott a középiskolákba való felvétel, a legnépszerűbb belgrádi gimnáziumba 180 Vuk-díjas pályázott, több mint ahány elsőst egyáltalán fogadni tudnak ebben az elit középiskolában. Egykoron minden nyolcadikos osztályban egy, esetleg két diák érdemelte ki a Vuk-díjat. Néhány éve pedig az egyik kollégám a kisváros nyolcadikosai ballagásáról szóló tudósításában arról számolt be, hogy a 60 végzős általános iskolás között 12 Vuk-díjas volt, tehát minden ötödik diák. Ez elképesztő arány, és bele sem merek gondolni, hogy hány hármast, négyest kellett „kis jóindulattal” ötösre változtatni, hogy ilyen eredmény születhessék. A különböző iskolákban kapott ötösök között túl nagy az eltérés, nagyon is különböző szintű tudás áll egy-egy osztályzat mögött. Korábban a felvételi vizsgán, most pedig a záróvizsgán kiderülhet, hogy a színötös tanuló alig néhány pontot ér el, nincs reális tudás az osztályzata mögött, bár arra is volt már példa, hogy a jeles tanuló sokkal jobban teljesített, mint ahogyan az az osztályzatai alapján várható lett volna. Tehát, a kisérettségin az iskola, a tanár is vizsgázik. De a Vuk-díjasok dömpingje, az osztályzatok felemelésének divatja csak a jéghegy csúcsa. Az elmúlt két évtizedben minden oktatási miniszter az oktatásügy megreformálásáról beszélt, de egyiknek sem volt ereje, ideje hozzákezdeni az egész nagy, lomhának tűnő oktatási rendszer tényleges megváltoztatásához, korszerűsítéséhez, ahhoz, hogy tényleg olyan tudást kapjanak a diákok, amit alkalmazni is tudnak a mindennapi életben, a leendő munkahelyen. Történtek változások, ezt esztelenség lenne tagadni, de sajnos ezek a rendszer egészét tekintve kevésnek bizonyulnak. Ha a teljes képet nézzük, nem csoda, hogy most az új miniszter egy tévéinterjúban azt mondta, most kettes osztályzatot adna az oktatásügynek.
Verbić azt is mondta, hogy nem lehet üvegbúra alatt tartani a diákokat, nem lehet minden erőfeszítéstől megkímélni őket. Persze, ezzel egyáltalán nem növelte népszerűségét sem a záróvizsgától rettegő nyolcadikosok, sem a szüleik körében. Ijesztőnek tűnik, hogy most csupa ismeretlen feladatot kapnak majd a záróvizsgán, nem lehet bemagolni, hogy az ötös kérdésre a b válasz a helyes. Persze, most rémisztő, hogy idén az anyanyelvi és matematikai teszthez egy kombinált teszt is járul, amelyben öt tantárgyból szerepelnek majd feladatok. A próbateszteken nem születtek túl jó eredmények, bár, ahogyan hallottam, volt olyan iskola, ahol a nyolcadikosok jól szerepeltek anyanyelvből és a kombinált teszt akadályait is szép sikerrel vették, viszont matematikából várakozáson alul teljesítettek.
Gondoljunk arra, hogy amikor a kilencvenes évek elején bevezették a középiskolai felvételit, az első években nem volt felvételi felkészítő füzet, akkor is ugyanígy teljesen ismeretlen feladatokkal kellett megbirkózniuk a nyolcadikosoknak, de ennek ellenére sokan a maximális 20 pontot teljesítették anyanyelvből és matematikából ezen a tesztelésen. Igaz, hogy a mostani fiatal generáció különbözik az akkoritól, de badarság lenne annyira lenézni a tanárokat, hogy azt feltételezzük, a nyolc év alatt épp semmit sem sikerült megtanítaniuk vegytanból, történelemből, földrajzból, fizikából, biológiából, és annyira lebecsülni a diákokat, hogy egy fikarcnyi tudás sem ragadt rájuk az órákon ezekből a tárgyakból. Ha most eltörölték volna a kisérettségit, vagy egyáltalán nem pontoznák a kombinált tesztet, akkor ennek lenne egy negatív üzenete, hogy minden szabályt fel lehet rúgni, és ki lehet bújni a tudás, a rátermettség bizonyítása alól, nem kell a sikerért megdolgozni. Azt sugallná, hogy a plusz munkára, erőfeszítésre nincs is szükség, holott az életben minden sikerért plusz idő és energia ráfordítással, keményen meg kell dolgozni. Lehet, hogy ez banálisan hangzik, „prédikálásnak”, hamis szólamnak tűnik. De ugyanilyen hamis az a kép, hogy minden egyes iskolában, minden tantárgyból csak értelmetlen adathalmazokat bifláztak be nyolc év alatt a diákok és szinte semmit sem tanultak meg az általános iskolai évek alatt. No, persze a puding próbája az evés, így a nyolcadikos diákok tudásának a próbája is a június közepén rájuk váró záróvizsga lesz.
Ha valamiért tüntetni kellene, akkor az az lenne, hogy az oktatási rendszer teljes átalakítása, korszerűbbé és alkalmazható tudás-centrikussá tétele mielőbb induljon el, kezdjenek már végre hozzá.
