Egymást érik a kellemetlen meglepetések a polgárokat az adóhivatal(ok) részéről. Nemrégen ugyanis a lapok hírül adták, hogy a községek négy-ötszörösére emelték a vagyonadót, hiszen valahogyan pótolni szeretnék azt a hiányzó mennyiségű pénzt, amit a központi költségvetés az idén megvon tőlük. Mivel ezt a lehetőséget a kormány biztosította a községek, városok számára, őt terheli a következményekért is a felelősség. A többszörösére emelt adó minden bizonnyal kihat az ingatlanok iránti érdeklődésre, s ezzel együtt a keresletre is. Tehát forgalmi adó címén nyilvánvalóan kevesebb pénzre számíthat az államkassza.
Ez a negatív példa most már nem egyedülálló. A napokban ugyanis a kis- és középvállalkozások tulajdonosai nem kis elkeseredéssel vették tudomásul, hogy az átalányadójuk ezután legalább ötven, de sokuknak száz százalékkal nagyobb, mint eddig. Ha összegszerűen akarjuk bemutatni a növekedést, tudnunk kell, hogy azok a vállalkozók, akiknek az éves forgalma nem érte el a 8 millió dinárt, havonta 27–43 ezer dinárt fizettek. Ezentúl kénytelenek lesznek ennek a dupláját leszurkolni a telhetetlen állam asztalára.
Kérdés azonban, hogy a belgrádi és a vajdasági légkondicionáló berendezések karbantartóinak, a fuvarozóknak és mindazoknak a személyeknek, akik szolgáltatások végzésével igyekeznek eltartani magukat és családjukat, egy hónap alatt sikerül-e 50 – 90 ezer dinárt csak az adó törlesztésére összegyűjteni. A munkájuk árát ilyen arányban aligha emelhetik meg, hiszen akkor a legjobb esetben is megfeleződik a megrendelések száma. Tehát még annyit sem keresnek, mint eddig. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a vállalatok jövedelme az elmúlt hat év alatt 30–45 százalékkal csökkent, tavalyelőtthöz képest pedig tízezer-ötszázzal több magánvállalkozás szűnt meg, mint amennyi új működni kezdett.
Az elmondottak alapján szinte képmutatásnak tűnik a miniszterelnök többszöri bejelentése, hogy a nemrégen összeállt kabinet új gazdaságpolitikával rukkol elő, és a magánvállalkozások az eddiginél nagyobb támogatásra számíthatnak.
Tudjuk, hogy az adóhivatal az államvezetés egyik keze (amellyel minden lehető pénzt igyekezik a vállalkozásoktól és a polgároktól elvenni). Márpedig a vagyonadó és az átalányadó ilyen mértékű növelése kizárólag az ő feladata és hatásköre, s mint ilyen, szöges ellentétben áll a kormányelnök populista nyilatkozataival.
A szakemberek és a hivatalos statisztikai adatok szerint Szerbia gazdaságának 90 százalékát a kis- és középvállalkozások képezik. Ha tehát az állam az ő működésüket teszi lehetetlenné, saját maga alatt vágja a fát. Akik ugyanis nem képesek, vagy nem hajlandók megfizetni ezt az újabb harácsot, egyszerűen bezárják a boltot és a továbbiakban feketén fognak dolgozni. Mert valamiből nekik is meg kell élniük!
Vajon az a célja ennek a kormánynak, hogy a gazdaság működése visszatérjen abba a kerékvágásba, amikor a jelenlegi politikai hatalom (a vörös-fekete koalíció), a kilencvenes évek első felében, első virágzását élte?
A hozzáértők már most bizonygatják, hogy július az árak és az infláció növekedésének a hónapja, vagy kezdete lesz. Nos, emlékezhetünk azokra az évekre, amikor a Milošević és Šešelj köré tömörülők képezték az ország „erejét” és szinte minden szerbiai polgár milliárdos volt. Sokan annak az időszaknak a felemlegetésekor is megborzadnak. Akkor a hazafiasság nevében kellett éhkoppon tengődni, most pedig attól kell tartanunk, hogy a megfelelő káderekkel nem, de a félrevezetett szavazóbázis félkegyelméből csaknem abszolút hatalommal rendelkezők „vak vezet világtalant” módjára irányítják az ország gazdaságát.
Ha még sokáig terhelik az embereket, akkor végül elfogynak az adófizetők. S akkor a semmi több lesz a kevésnél?
