Az elmúlt negyed században sok minden a körmére égett a mindenkori aktuális hatalomnak, a jelenleginek azonban az a hálátlan feladat maradt, hogy igen széles népréteget, pontosabban a nyugdíjasokat érintő, meglehetősen népszerűtlen intézkedéseket vezessen be. Az ország anyagi helyzete olyannyira elfajult, hogy teljesen értelmüket vesztették azok a „keménykedések”, amelyeknek éppen az államkassza fokozottabb ütemű feltöltése volt a cél. Sok évvel ezelőtt, de már a politikai félfordulat után a pénzügyi rendőrség, az egészség- és a nyugdíjbiztosítási alap ellenőrei szinte egymás kezébe adták a vállalatok kilincsét, s nem ritkán, sőt rendszerint mindhárom alap ugyanazt a munkát végezte el.
A cél egyértelmű volt: nyomára jutni azoknak a trükközéseknek, amelyekkel a cégek vezetői elmismásolták az adók és a járulékok fizetését. Az ellenőrök terjedelmes jegyzőkönyveket készítettek, majd maradt minden a régiben. Amely igazgatók közel voltak a tűzhöz, vagyis az uralkodó politikai garnitúrához, nem estek kétségbe a sokmilliós hátralékok miatt, hiszen befolyásos barátaik egyetlen telefonhívással gyakorlatilag semmissé tették az ellenőrök olykor több hétig tartott feltáró munkáját.
Újabban (évek óta) szinte senki sem ellenőrzi az adók és járulékok megfizettetését, ennek következtében mindkét alap meglehetősen súlyos anyagi helyzetbe került. A nyugdíjakat az ország csak úgy képes – egyelőre – rendszeresen biztosítani, hogy a költségvetésből évente több száz milliárd dinárt utal át a rokkant- és nyugdíjbiztosítási alapnak, az egészségügyben uralkodó helyzetről pedig jobb nem beszélni.
Pedig a nemzetközi pénzintézetek minden esetben, amikor Szerbia újabb hiteleket kunyerál, elismétlik az immár közismert feltételeiket: megreformálni a nyugdíjrendszert, jószerivel drasztikusan csökkenteni az állami szektorban dolgozók létszámát, és olyan megoldást találni a folyamatosan veszteséges közvállalatokkal kapcsolatban, amely szavatolja, hogy különféle támogatások címén nem fejik tovább az államkasszát.
Nos, ezúttal a nyugdíjreformról van szó.
Már eddig is számos elképzelés látott napvilágot, a közelmúltban azonban kezdett kivehető alakot ölteni a végső megoldás. A kormány, pontosabban annak első embere elsősorban azt akarja elérni, hogy senki se kapjon mindaddig nyugdíjat, amíg le nem dolgozza a teljes szolgálati időt és nem éri el a szükséges életkort. Azt azonban nem zárja ki, hogy valaki korkedvezménnyel kapjon nyugdíjas státust, de annak ára lesz.
Arról van szó ugyanis, hogy a jelenleg nyugállományban levő nők fele nyugdíjazásakor nem érte el a szükséges életkort, míg a férfiak esetében ez nem kevesebb 70 százaléknál. A tavaly nyugdíjba vonultaknak 45,8 százaléka, az életkorát illetően, lemaradt az előírt „plafontól”.
Az elképzelés szerint aki a korkedvezményes megoldást választja, számolnia kell azzal, hogy minden hiányzó év miatt 4 százalékkal alacsonyabb lesz a járandósága. A szerbiai átlagnyugdíj (25 000 dinár) esetében ez havi 1000 dinárt tesz ki. És a maximális engedmény csak 5 év lehet.
Tudni kell azonban azt is, hogy ez a megoldás nem szerbiai találmány. Németországban már sok évvel ezelőtt alkalmazni kezdték, ugyancsak az évenkénti 4 százalékos levonást, Magyarországon ez 4,8, Ausztriában 4,6, Montenegróban pedig 4,2 százalék. Csupán Törökország lóg ki ebből a sorból a maga 2 százalékával.
Könnyen megeshet, hogy a kormány már július folyamán dönt ebben az ügyben, sőt arra is van esély, hogy újévtől a nők életkorát nyugdíjba vonuláskor 6 hónappal meghosszabbítják. Ennek eredményeként 2020-ban ők is csak akkor hagyhatnak fel a munkával, ha betöltik a 63. életévüket.
Nem kétséges, hogy a nyugdíjbiztosítási törvény ilyen vonatkozású módosításával komoly összeget takaríthat meg az állam – a nyugdíjakon. De mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik ugyan dolgozni szeretnének, de a remélt munkahelyüket még ki tudja meddig az „öregek” foglalják el? Félő, hogy az aktív dolgozók és a nyugdíjasok létszámának aránya tovább fog romlani, hiszen jelenleg 1 703 000 személy van munkaviszonyban, a mindegy, hogy milyen alapon nyugdíjat élvezők száma pedig 1 722 000.
Talán ha a kormány az új munkahelyek létrehozására összepontosítana, nem kellene a leendő nyugdíjasoktól minden hiányzó esztendőért elvenni egy piros bankót.
