Népszerűsége szempontjából a mindenkori hatalom minden bizonnyal jobban járna, ha nem tenné közzé a közvállalatokra vonatkozó gazdasági mutatókat, hiszen akkor a balga adófizető polgár nem szerezne tudomást arról a pazarlásról, amely évek/évtizedek óta folyik az állami cégek egy részében.
A napokban a sajtóban is megjelent közlések szerint ugyanis tavaly a közvállalatok kétszer akkora veszteséget termeltek, mint Szerbia egész gazdasága. Az utóbbiaknál ugyanis a legutóbbi zárszámadás során 23 milliárd dinárt tett ki a mérleghiány, az állami cégeknél pedig 51 milliárdot. Persze ez az összeg csak a végső egyenleg. Ha ugyanis részletezzük a dolgot, kiderül, hogy a közlekedési és a közraktározási közvállalatok 62, a szendrői vasgyár 15, a Srbijagas kereken 50, a belgrádi útkarbantartó vállalat pedig 4 milliárd dinár veszteséget jegyzett. Ennek ellentételezéseként a Telekomnak 15 milliárd dinár volt a többlete, a kőolajipar pedig 52 milliárd dinár profitot valósított meg. Az utóbbi esetében nem igazán érthető, hogy miért került a közvállalatok sorába, hiszen nem túl régen az egyik előző kormány azt 400 millió euróért töltőállomásokkal, feldolgozókapacitásokkal és az ország területén található lelőhelyekkel együtt eladta az oroszoknak, vagyis a NIS-nek, tulajdonjogilag, nem sok köze van Szerbiához.
Az sem mellékes körülmény, hogy amíg a gazdaságban tavaly csaknem tizenkilenc ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, és a munkaviszonyban levők már nem érik el az egymilliót, addig a közvállalatokban ezerkétszáz emberrel többet tartottak nyilván, mint egy évvel korábban, és a teljes létszám túllépte a kilencvennyolcezret.
A fenti adatok – természetesen – csak a 2013-as gazdasági évre vonatkoznak. A költségvetésből már Isten tudja mióta több mint kiadós összegekkel támogatott közvállalatok azonban a korábbi év(tized)ekben sem törekedtek, hogy ügyvitelüket nyereségessé tegyék, s minden esztendőben jókora veszteséget „produkáltak”. Nos ez a veszteség-felhalmozás újévkor több mint 2800 milliárd dinárra duzzadt. Vagyis az évek során az állami cégek csaknem 25 milliárd eurót(!) prédáltak el. Tudomásunk szerint eddig senkit sem vontak felelősségre az ország csaknem egyéves nemzeti jövedelmének elvesztegetése miatt.
Pedig a mindenkori kormány égre-földre esküdözött, hogy a közvállalatok igazgatói csak és kizárólag szaktudásuk alapján kerülhetnek egy-egy cég élére. A gyakorlatban azonban ebből semmi sem valósult meg. Rendre párthű embereket neveztek ki, s az sem zavarta őket, hogy az illető képzettsége köszönőviszonyban sincsen az adott vállalatvezetéshez szükséges szaktudással.
Csoda-e hát, hogy a politika irányítása alá tartozó vállalatok lassan megeszik az állam fejét?
