Ha nyár, akkor nyaralás. Jól ismert közhely ez, amely különösen nyárelőn, de szinte egész éven át visszaköszön az újsághirdetésekből, a tévés és internetes reklámokból. Mindezt támogatja életmódunk és társadalmi beidegződéseink is, amelyek szerint kell egy-két hét paradicsomi állapot a szürke hétköznapok elviselésére. Ami lehet, hogy így is van, bár nem biztos. Mindenesetre a nyár és a nyaralás így csinál(hat) belőlünk nyaralót.
Mégis hol, mikor, miért és mennyiből nyaraljunk? Megengedhetjük-e magunknak a nyaralást? Szükségünk van-e egyáltalán a nyaralásra? Ezek a kérdések szinte mindenkiben felmerülnek. Kezdve a gyerekektől az idősekig, mert mindenkinek mást jelent a nyaralás, amit sok esetben meghatároznak az illető vagy családja anyagi lehetőségei és igényei. Az ember szerintem három ok miatt vállalkozik a nyaralásra. Ez lehet az önfeledt pihenés, az ismeretlenbe vonzó kalandvágy és a társadalmi presztízs. Ezek jelentkezhetnek együtt, de akár külön-külön is.
Sokan egész nyáron nyaralnak, bár ki sem mozdulnak a falujukból és városukból. Ők az otthon nyaralók. Vannak ismerőseim, akik számára a Tisza-part és kemping jelenti az édent és az önfeledt pihenést. Júniustól szeptemberig a folyóparton múlatják az időt fürdőzéssel, pecázással, csónakázással, főzéssel és barátkozással. A nyári szabadságolás után is folyamatosan visszajárnak a szabad idejükben. Varázslatos világ ez az alföldi rónán. A hűsítő ártéri erdő, amelynek árnyéka mindig felüdít, és kiváló hely sátorozásra és bográcsos és rostélyos ételek készítésére. A vidék varázsát mégis a lassan folyammá növekvő szőke Tisza adja, amelynek habjaiba merülve egész nap elringatózna az ember, de a habjain is csónakban, kajakban vagy kenuban ülve. Viszont ismerek olyan helyben nyaralót is, akinek a helyi strandfürdő a mindene, és az egész nyarat ott tölti. És olyan személyt is, akinek az otthoni barkácsolás, a ház körüli munka jelenti az önfeledt pihenést. A nyaralás számára egyenlő a nyári szabadságolással, amikor néhány hétre kiszállhat a munkahelyi mókuskerékből.
A nyaralásra rászánhatjuk magunkat kalandvágyból is. Ilyenkor többnyire távoli helyek az utazás célpontjai, bár ez nem szükségszerű. Lehet az úti cél fesztivál, folyóparti kemping vagy a tengerpart. Az teljesen mindegy, hiszen a kaland és nyaralás módja a lényeges, minél többet látni és megélni. Mindezt a megszokottól eltérően, akár a társadalmi szokások felrúgásával, és nyilván minimalizált költségen. Magyarán, ilyenkor a nyaraláshoz javasolt egy retúr busz- vagy vonatjegy, bár ez sem szükségszerű. Továbbá egy kisebb hátizsákra való ruhanemű és kevéske pénz, ami épp csak futja az élelemre, hogy legalább ne éhezzük. És a többit, illetve magunkat, ezután bízzuk a gondviselésre. Ez többnyire nagy kaland szokott lenni, amire főleg a fiatalok vállalkoznak. Később ezeket a nyaralásokat szoktuk a felejthetetlenek közé sorolni, amelyeket tényleg kár lett volna kihagyni.
Végül, de nem utolsósorban maradnak a társadalmi presztízst szolgáló nyaralások. Szerintem vannak ilyenek. Amikor a pihenés és a szórakozás mellett az is fontos, hogy megmutassuk a világnak és magunknak, hogy mi idén is el tudunk jutni. Mindezt aztán pillanatról pillanatra közzétesszük valamelyik közösségi oldalon is. Ezeknek az utazásoknak a célpontjai többnyire viszonylag távoli és népszerű nyaralóhelyek szoktak lenni, amelyek emiatt meglehetősen drágák is, bár ez nem szükségszerű. Ezeknek a nyaralásoknak szerintem két fajta üzenete lehet a többi ember felé. Az egyik a hivalkodó: nézzétek, én itt vagyok, ti meg otthon most irigykedhettek rám. A másik a biztató: nézzétek én itt vagyok, gyertek el ti is, mert csodálatos ez a hely.
Mindenesetre nyaralni jó mindenféle módon. Azt, hogy ki milyen indíttatásból vállalkozik rá, az szinte teljesen mindegy. A lényeg, hogy élvezzük ki a nyaralást bárhol is vagyunk családunkkal, barátainkkal vagy akár egymagunkban.
