Emlékszünk még, hogyan is kezdődött a XX. labdarúgó-világbajnokság? Brazília és Spanyolország ajándék tizenegyest kapott Horvátország, illetve Hollandia ellen, a mexikóiak két szabályos gólját nem adta meg a játékvezető. Az első pár nap után már mindenki bundát kiáltott, volt olyan, aki bejelentette, ezután egy meccset se néz majd meg, nem érdekli a világbajnokság. Aztán szépen lassan lecsillapodtak a kedélyek, igaz, a Bosznia-Hercegovina–Nigéria mérkőzésen Edin Džeko meg nem adott gólja és a nigériaiak találata, amelyet szabálytalanság előzött meg, még adtak egy hullámlökést azoknak, akik mindenért a játékvezetőket és az őket kijelölő, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség égisze alá tartozó testületet hibáztatták.
A bírói bakikat nem lehet eltörölni, de ezen a világbajnokságon szerencsére nem az emberi hibák, hanem a technológia alkalmazása került a figyelem középpontjába. A torna elején még vicces volt, amikor Xabi Alonso magabiztosan értékesített büntetője után a gólvonal-technológia hasznosságáról igyekeztek mindenkit meggyőzni a FIFA emberei, s megmutatták, hogy a labda áthaladt a gólvonalon. Ezt a vak is látta – mondták sokan, s nekik volt igazuk, hiszen nem volt ember a földön, aki megkérdőjelezte volna a gólt. Nem úgy a Franciaország–Honduras meccsen, amikor Benzema kapufája és a hondurasi kapus szerencsétlenkedése után gólt ítélt a játékvezető. Ő már tudta, hogy igaza van, hiszen jelzett a karóra: a labda teljes terjedelmével átment a gólvonalon. És hiába mutatták a hondurasiak a kivetítőn, hogy Benzema lövése után nem kellett volna gólt ítélnie, a brazil Ricci arra kérte őket, nézzék meg a következő jelenetet is. És akkor már az egész világ láthatta, hogy Valladares a saját kapujába paskolta a labdát. Ezzel el is dőlt, hogy évekkel később a brazíliai világbajnoksággal kapcsolatban a többség két dologra emlékszik majd: az egyik a vb-győztes csapat neve, a másik pedig a gólvonal-technológia.
Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényében arról ír, hogy Márton és Jusztika a háború végére annyi pénzt gyűjtött, amennyi elég volt egy ház megvételére, azonban egy hetet késtek a vásárlással. Minden idők legrémisztőbb inflációjában a házra összespórolt pénzből kenyérvágó kést és bilit vásároltak. Amikor a főhős megkérdezte az apját, miért pont kést és bilit, az volt a válasz: ezekre volt szükség.
A focirajongók helyzete fordított: ők a kamu tizenegyesektől jutottak el a Belgium–Egyesült Államok nyolcaddöntős mérkőzésig, amelyen 120 percnyi tömény izgalmat, rengeteg helyzetet és három gólt látott a közönség: a belgák 18-szor, az amerikaiak pedig 5-ször találták el a kaput. Franciák, németek, brazilok, kolumbiaiak: ott folytassák, ahol a belgák és az amerikaiak kedd este abbahagyták. Miért, miért? Azért, mert a labdarúgás szerelmeseinek most erre van szükségük.
