A politikai elit népszerűsége szempontjából kár volt eladni a szerbiai kőolajipari vállalatot. Mint ugyanis nemrégen kiderült, ezzel tulajdonképpen összehasonlítási alapot teremtettek a több nagy állami cég és a NIS működését illetően.
Minden bizonnyal sokan emlékezünk a két váltással korábbi kormány azon érvelésére, hogy a mindössze 400 millió euróért elkótyavetyélt naftások hosszú éveken keresztül veszteséggel dolgoztak, s tulajdonképpen csak nyűg voltak a költségvetés nyakán. Legjobb megoldás volt tehát, hogy minél előbb megszabaduljanak a vállalattól.
Nos, az oroszok ezt valószínűleg nem így gondolták, mert azóta gatyába rázták az egész miskulanciát, s ma már minden évben akkora profitot valósítanak meg, amennyit vételárként kifizettek. Más szóval, ha most visszaajándékoznák a szerb államnak, akkor sem veszítenének semmit. Erről persze szó nincs, hiszen bolond az a háziasszony, aki levágja az aranytojást tojó tyúkot.
A NIS mint viszonyítási alap azóta bebizonyította, hogy például a villanygazdaságra ebből a szempontból ráférne a magánosítás.
Talán mondani sem kell, hogy nagyon hálátlan dolog összehasonlítani a NIS-t, az EPS-szel, de bizonyos tanulságokat azért le lehetne vonni.
Az oroszok keze alatt ugyanis a NIS állandó munkaviszonyban levő dolgozóinak létszáma megfeleződött. Az akkori 12 ezerből ma már csak 6 ezer van, s a keresetek sem verik a legmagasabb jegenyefa tetejét.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy a Nagy Testvér 5 ezer embert meghatározott időre szóló szerződés alapján foglalkoztat, és nekik akkor mond fel, amikor éppen akar.
Egyes optimista szakemberek azt remélik, hogy hasonló „átalakításra” (értsd: leépítésre) kerül sor a villanygazdaságban is. A valamikor egységes vállalatot képező cég keretében ma tizenhárom gazdasági társaság működik, és ez szinte kizárólag az irodai személyzet számának ugrásszerű megnövelését eredményezte. Vannak olyan témakörök ugyanis, amelyekkel kapcsolatosan egyazon adatot tizennégyszer(!) kezelnek. Az egy helyett.
A szétcincálás másik „eredménye”, hogy nem kevesebb, mint 600 felső- és középszintű igazgatójuk és több mint 50 főnökük van. A különféle adminisztratív munkálatok sokszorozódása folytán az EPS évente legalább 15 millió eurót veszít.
A veszteségek minden bizonnyal kisebbek lennének, ha a politika nem szólna bele a villanygazdaság működésébe. Az ugyanis egyáltalán nem titok, hogy számos (állami) nagyvállalat időtlen idők óta nem fizet sem a gázért, sem pedig a villanyáramért, mert ha szóba került a kikapcsolás, „fentről” szóltak, hogy „na, azt mégsem!” Az így elmaradt bevételt valamiből pótolni kellett volna, de a dolog olyannyira elharapódzott, hogy már a becsületesen fizető fogyasztókra vonatkozó áremelések sem segítettek.
Ennek ellentmondani egyetlen igazgató sem mert, hiszen pártvonalon került a több mint jól fizető munkahelyre, s azzal nemigen foglalkozott, hogy a felsőbb helyről történő kézi irányítás következményeként esetleg csődbe juthat a vállalat.
Egyes szakemberek szerint teljesen szükségtelen privatizálni a villanygazdaságot annak érdekében, hogy eredményesen gazdálkodjon. Csupán azt kell lehetővé tenni, hogy a vezetőit ne a párthovatartozás, hanem a szaktudás szerint válasszák meg, akik nem tartoznak majd elszámolással és alázattal az ilyen-olyan pártvezérecskéknek, hanem igyekeznek bebizonyítani, hogy a szakmában ér valamit a bőrük.
Ha kizárólag a miniszterelnök utóbbi időben elhangzott nyilatkozataira támaszkodunk, akár elhihetnénk, hogy hamarosan erre is sor kerül, hiszen folyton folyvást azt szajkózza, hogy a továbbiakban a pártkönyvecske senkinek sem nyújt védelmét.
Ez a duma azonban a gyakorlatban még nem nyert létjogosultságot. Jól példa erre a kőolajipartól leválasztott Srbijagas, ugyanis amíg egykori anyavállalata Szerbia legkifizetődőbb cégévé vált, a szocialisták által irányított – még mindig – közvállalat a legnagyobb veszteséget valósította meg.
Végső ideje volna eltüntetni a védőernyőt a pártkáderek feje felől, s a gyárkapuban felemelni az Amerika-ellenes tüntetéséken oly gyakran látott táblát. Csak a „gringo” helyett a „pártkönyvesek” szót kellene felírni.
Valahogy így: Pártkönyvesek, go home!
