Az ország lesújtó pénzügyi helyzetének javítására előirányozott, oly sokat emlegetett reformcsomagok meghatározó szegmensei azok az intézkedések, amelyekkel a kormány a szürkegazdasági tevékenység felszámolását célozza meg. Mint ahogy a körülírás is mondja, az illetékesek különböző lépésekkel próbálják meg megállítani az ország területén folyó törvénytelen kereskedelmet, árucsempészetet, hiszen ezen folyamatok miatt több milliárd dinárt veszít évente az állam (lévén, hogy ezen tranzakciók után senki sem fizet adót). Ez talán még nem is lenne akkora probléma, viszont mindenki tudja azt, hogy a feketepiac mellett, az ország óriási közszférájának eltartása, a veszteséget termelő állami cégek pénzelése, a szerkezetátalakítás alatt álló vállalatok profittermelési útvesztői már eleve annyira megterhelik az állam zsebeit, hogy azt még a lenge szél is erősen tépázza.
Azonban, az nem mondható el, hogy a kormány nem könyvelhet el némi sikert is az elkeseredett gazdaság-élénkítő harcban: a Költségvetési Tanács a közelmúltban kiadott adatai ugyanis arról tanúskodnak, hogy a jövedéki adóból befolyó összeg 17 milliárd dinárral növekedik ez évben az üzemanyag-jelölés révén. A szóban forgó procedúra még február elején kezdődött el. Célja a törvénytelen úton áruba bocsátott hajtóanyagok kiszűrése. Az állam úgy „füleli le” az illegális üzemanyagot, hogy mintát vesz belőle, és ha nem található benne az a kémiai anyag, amelyet az általa jóváhagyott – tehát törvényesen forgalomba került – hajtóanyagaival ellátott, akkor a szóban forgó kőolaj-származékot kivonja a forgalomból.
Slaviša Petković, a kereskedelmi minisztérium műszaki ellenőrzőosztályának vezetője a Tanjugnak elmondta, hogy április tizenötödike óta összesen hetven tonna illegális üzemanyagot vontak ki a forgalomból, és a tüzetes vizsgálat még csak most kezdődik, hiszen eddig csak a nagykereskedelmi vállalatokat ellenőrizték le, a kiskereskedelmieket és a közlekedési vállalatokat pedig még csak most veszik sorba.
Azonban üröm is került az örömbe, hiszen a Költségvetési Tanács arról is beszámolt, hogy az illegális dohánykereskedelem ellen folytatott harcban az állam csődöt mondott, amely miatt a jövedéki adó ezen ágából 99 milliárd dinár helyett csak 77 milliárdot fog zsebre vágni.
A tanács tagjai rámutattak, hogy az állam „elkeseredett küzdelmében” a törvénytelen dohánykereskedelem ellen annyira elvérzett, hogy még növekedett is az illegális cigaretta és vágott dohány feketepiaca.
Ezen adatok mentén több illetékes is megjegyezte, hogy a szürkegazdaság elleni harcban az országnak a jelenleginél sokkal hatékonyabb fegyverekre lesz szüksége a sikeres szerepléshez.
Ivan Miletić, az Amerikai Gazdasági Kamara szürkegazdaság ellen harcoló bizottságának vezetője szerint a meglevő törvényeket szigorúbban kéne alkalmazni, jobban össze kéne hangolni az illetékes állami szervek munkáját, és egy speciális büntetőjogi szerv létrehozását szorgalmazza az illegális kereskedelem felszámolására.
Ezzel szemben Maja Ilić, a Munkafelügyelőség munkatársa rámutatott, hogy az ellenőrök munkája csak lassú ütemben haladhat, hiszen egy felügyelőre 1326 bejegyzett vállalkozás jut. Mint megjegyezte, ilyen arányok mellett csak lépésekben haladhat a feketemunkások felmérése is, amely szintén a szürkegazdaság elleni harc része.
Ha már az árnyékgazdasági tevékenységeknél tartunk, meg kell említeni az élelmiszer-csempészetet is, amelyen szintén milliókat bukik évente az ország. A jobbára Magyarországról érkező termékek átlagos évi forgalma – becslések szerint – megüti az egymilliárd eurót, ámde az adóhivatalnak mindössze 700 millió eurós áruforgalomról van hivatalos dokumentuma.
Ebből a szempontból talán ez a szürkegazdaság leginkább olyan szegmense, amely kellemetlen társadalmi témákat is felvet az állam számára. Ugyanis, általában azok a határokhoz közel élő polgárok foglalkoznak árucsempészettel és illegális értékesítéssel, akik más módon egyszerűen képtelenek maguknak egzisztenciát teremteni a kedvezőtlen (értsd: csak elméletben létező) munkavállalási lehetőségek miatt. Persze, azok sem mondhatják azt, hogy „élnek mint hal a vízben”, akik munkaviszonyban vannak, hiszen az oly sokat emlegetett átlagbér (kb. 45 ezer dinár) bizonyítottan még sokszor a tisztességes megélhetésre sem elég. Az csak hab a tortán, hogy ekkora fizetésről is sokan csak álmodnak. Így nem is csoda, ha valaki „feketézik”, hiszen ezzel nem azt a fránya, gonosz államot akarja meglopni, hanem csupán saját minimális szükségleteit próbálja úgy-ahogy kielégíteni.
Annak ellenére, hogy az üzemanyag-jelölés hatékony intézkedésnek bizonyult abban, hogy az államkasszába valamennyivel több pénz folyjon be, talán az államnak először azokat a pénzfaló gondokat kéne megoldania, amelyek végül ahhoz vezettek (veszteséges állami cégek, előnytelen magánosítások, nepotizmus), hogy a polgárok a törvénytelen kereskedelem irányába forduljanak.
