Annyira egyértelmű, hogy már gyomorforgató, hogy a Szerb Haladó Párt Vajdaságban is teljhatalomra törekszik. Nagyon jó érzékkel felfogták, hogy tulajdonképpen csupán egyetlen ember állhat az útjukba, hiszen népszerűségénél fogva ő a legnagyobb „ellenség”. S ez Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke. Ha őt sikerül kimozdítani, végső esetben politikailag, jogilag és – nem utolsósorban – emberileg lejáratni, akkor szabad lesz az út. S ezért semmi sem drága. Vagy akár Kopeczky László, egykori neves humoristánk szavaival élve: A cél eszközösíti a szenteket.
Hogyan lehet legeredményesebben megtörni egy, a saját igazában biztos önfejű zentait? „Feketére” kell festeni a körülötte levőket, hogy végül ő maga légüres térbe kerüljön.
Az egykori radik (akik Milošević vezetésével részt vettek a Nagy-Szerbia „megteremtésében”) újabban a Vajdaság Erdőgazdaság közvállalatot, pontosabban igazgatónőjét, a Vajdasági Magyar Szövetség káderét, Takács Mártát „tűzték ki a falra”.
A közvállalat igazgatói tisztségére kiírt pályázatra hárman jelentkeztek, s a bizottság megállapította, hogy mindannyian eleget tesznek a feltételeknek, a minden bizonnyal eddigi eredményes munkája alapján Takács Mártát javasolta igazgatónak. Az egyik jelölt azonban kiderítette, hogy a hölgy a pályázat lezárása után nyújtotta be a büntetlen előéletéről szóló igazolást, tehát jogilag a kérvénye nem volt előírásosan „felszerelve”. Az ügy a Vajdasági Felső Bíróságra került, ahol szentesítették ezt a megállapítást.
A jelenlegi vajdasági koalíció ellen már huzamosabb ideje nemtelenül ágáló egyik, egykor szebb napokat megért, de ma már a tömegtájékoztatás peremére szorult orgánum teljes mellszélességgel vetette rá magát a témára, hiszen ez egy újabb alkalom a Pajtić-kabinet lejáratására.
Aligha lehet vitatni a Felső Bíróság határozatát, hiszen a szóban forgó intézmény azért létezik, hogy a törvény szerint véleményezze és elbírálja a hozzá kerülő dokumentumokat. Ez rendjén is van, csupán az a furcsa, hogy a minden bizonnyal a Vajdasági Erdőgazdaság közvállalat igazgatói posztjára ácsingózó dél-bánáti pályázó az elmúlt két évben egyetlen alkalommal sem hallatta a hangját, pedig – éppen a közvállalatokkal kapcsolatban – lehetett volna kifogásolnivalója. Bizonyára eszébe sem jutott a törvényesség figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos bírósági eljárás megindítása azon közvállalati igazgatók ellen, akik fittyet hánytak a 2012-ben elfogadott törvényre, amely megszabja a fizetésük felső határát. Ők azonban igyekeztek saját zsebre „játszani”. Pedig nem kevés pénz került ilyen módon a folyószámlájukra.
Az agyontámogatott, s mégis folyamatosan veszteséges közvállalatok vezetői kitartóan megszegték a kizárólag rájuk vonatkozó törvényt, s igyekeztek minél jobban belemarkolni az adófizetők által – kényszerűen – beszolgáltatott összegbe. Ez nem tűnt fel sem az illetőnek, sem a kormánynak, sem a rosszhírű joghurt-forradalomnál egy sokkal kifinomultabb, de ugyanolyan agresszív módszerrel a tartomány bekebelezésére készülő hatalmi többségi pártnak.
Úgy tűnik, van ennél fontosabb dolguk. Például az, hogy annak a szakembernek, aki néhány évvel ezelőtt felvállalta egy gazdaságilag romhalmaznak számító közvállalat vezetését, és azóta példaértékűvé tette, mennie kell, mert a munkahelye jól fog jönni egy pártkatonának aki eddig nem juthatott a zsíros falatokhoz. Nem baj, hogy az illető esetleg nem sokat ért az erdőgazdálkodáshoz. Majd belejön. Ha nem, hát lesz egy újabb nyűg a kormány (és az adófizetők) nyakán. Fontos, hogy minden irata rendben van, és idejében benyújtotta azokat az illetékeseknek.
Ha őszinték akarunk lenni, illik bevallanunk, hogy Takács Márta elmozdítása, vagy ennek kísérlete várható volt, hiszen egy patriarchális környezetben egy nő sikeres munkája sokaknak szemet szúr. Hogy egyéb, vele kapcsolatos körülményt ne is említsünk.
Az elmúlt két évben elherdált milliók nem számítanak, csupán egy, a büntetlen előéletről szóló igazolás a lényeges. De nagyon.
