Öntsd le magad egy vödör jeges vízzel! – szólít fel az az új őrület, amely mind nagyobb népszerűségnek örvend a különféle közösségi oldalakon, ahol a hírességek, a közszereplők, sőt, még a politikusok közül is mind többen és többen töltik fel az erre vonatkozó kihívás teljesítését igazoló fényképeiket, illetve videofelvételeiket. A kihívás lényege az, hogy annak, aki szembesül vele, huszonnégy órán belül egy vödör hideg, lehetőség szerint jeges vízzel nyakon kell öntenie magát, ha viszont ezt nem teszi meg, akkor adományával segítenie kell az amyotrophiás lateralsclerosis alapítvány munkáját, vagy esetleg mindkettőt együtt kell megvalósítania.
A jeges vízzel való leöntésre irányuló akció annak a kampánynak a részeként indult, amelynek keretében az amyotrophiás lateralsclerosis (ALS), más néven Lou Gehring-betegség elleni harc fontosságára próbálják felhívni a figyelmet. Mint ismeretes, az ALS az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó végzetes betegség, amelynek során a beteg fokozatosan elveszíti mozgásképességét, majd végül a légzést irányító izmainak a működése is megszűnik. A feljegyzések szerint a betegség 1939-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor végleg kettétörte a New York Yankees baseballcsapat híres tagjának, Lou Gehringnek a karrierjét.
A betegség elleni harc fontosságát hirdető akció világszerte megosztja a közvéleményt, vannak, akik azt nehezményezik, hogy sokan inkább leöntik magukat jéggel, mintsem hogy adományozzanak, de olyanok is akadnak, akik azt hangoztatják, hogy a cél valójában nem is annyira a jótékonykodás, mintsem inkább az önzetlenségnek álcázott nárcizmus. Akár egyetértünk az ilyen típusú vélekedésekkel, akár nem, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a tények magukért beszélnek, és egyértelműen az akció sikerességét támasztják alá, hiszen a nem hivatalos adatok szerint, amíg az ALS alapítvány a tavalyi év augusztusáig mindössze huszonötezer dollárt tudott összegyűjteni, addig az idén ez a szám ugyanebben az időszakban jócskán meghaladta a két és fél millió dollárt.
Az akció ugyan ambivalens érzéseket vált ki, de nézzünk rá a végeredményre, és ne gyűlölködjünk az alapjában jó cél érdekében létrejött idióta videók miatt, szólít fel az egyik népszerű magyarországi internetes portálon a témával foglalkozó cikkhez kapcsolódó hozzászólásában a honlap egyik látogatója, majd felteszi a kérdést, vajon mennyivel lenne hatásosabb az üzenet, ha depresszív képekkel bombáznák a népet, ahogyan azt sok egyéb jótékonysági akció esetében teszik. Egy másik hozzászóló úgy fogalmaz, neki semmi baja nincs a magamutogatással, ha amellett tesznek is valamit a jó cél érdekében, majd hozzáfűzi, annak, akit zavar, nem kell odafigyelnie erre az egészre, hiszen ártani senkinek sem ártanak vele. Egy harmadik azt hangsúlyozza, lehet, hogy sokak számára idegesítő a sok jeges videó, az azonban, hogy huszonötezer dollár helyett az idén már több mint két és fél milliót kapott a szervezet, magáért beszél.
Lehetetlen lenne felsorolni azoknak a világsztároknak és neves közéleti személyiségeknek a nevét, akik a világ valamelyik pontján bekapcsolódtak az akcióba. Az erre vonatkozó felhívás még az Egyesült Államok elnökét is elérte, aki azonban úgy döntött, nem csinál magából bohócot, hanem helyette jelentős összeggel támogatja az alapítványt. De nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon és Szerbiában is mind többen kapcsolódnak be a sokak által félreértelmezettnek minősített akcióba, hiszen az elsődleges elképzelések szerint csupán azoknak kellene magukra borítaniuk a vödörnyi jeget, akik nem hajlandók adományukkal segíteni az alapítvány munkáját, mára viszont már ebben a tekintetben is igencsak összemosódtak a határvonalak, ami ha reálisan vizsgáljuk a kérdést, a lényeg szempontjából nem is különösebben jelentős, hiszen az akció célja elsősorban a figyelemfelkeltés, ami minden kétséget kizáróan meg is valósul. Sokkal inkább a mód az, amelyet a fanyalgók közül a legtöbben kritizálnak, mondván, az akcióban részt vevők némiképp elviccelik ezt a komoly betegséget. A betegségben szenvedők, valamint az érdek-képviseleti szerveik illetékesei azonban, ahogyan az nyilatkozataikból is kiolvasható, jobbára hálásak azért, amiért az akció ilyen mértékben ráirányítja a figyelmet a betegség elleni küzdelem fontosságára, illetve ezáltal jelentősen hozzájárul az adománygyűjtés sikerességéhez is.
Akadnak olyanok is, akik azt hangsúlyozzák, nemet mondani a kihívásra még nem jelent egyben adakozást is. Az elfogadása viszont nem ennek az ellenkezőjét fejezi ki, csak az adakozás nem látványos, nem kap érte lájkokat az illető. Az akció lájkgyűjtésre irányuló momentuma ellen már mozgalom is indult, amely 3+1 pontból áll, amelyek a következőképpen hangzanak: Ne önts magadra jeget! Ne posztolj magadról videót vagy fotót a közösségi médiában! Csak adakozz egy jótékonysági szervezetnek, kérd erre a rokonaidat és barátaidat is, esetleg, ha tényleg hiszel a céljaikban, jelentkezz önkéntesnek! És készülj fel: jutalmul nem fogsz lájkokat kapni!
Lájkok ide vagy oda, kétségtelen, mielőbb fel kellene ismernünk, hogy rászorulók számára történő segítségnyújtásnak mindenképpen fontos elemének kellene lennie a mindennapjainak. Az pedig, hogy mindezt milyen módon kívánjuk megvalósítani, már legyen az egyéni döntés szabadságának kérdése.
