HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Százhúsz dinár körül jár az euró árfolyama. Ön szerint mi az oka a dinár nagyfokú romlásának?
Beteg a dinár. Nem csillapodik a nemzetközi devizapiacon lejtmenete, mintha görgcsösen ragaszkodna ahhoz, hogy a 120 dináros árfolyamig meg se álljon (vagy még azon túl sem). A múlt hét utolsó napjaiban a pénzváltóirodákban egy euróért 118,5–118,8 dinárt is kellett fizetni, ami azt jelenti, hogy egyéves távlatban a pénzhígulás meghaladja a 3 százalékot, egyhavi szemszögből pedig a romlás egy százalék körüli.
Hogy egyáltalán csillapodik-e vagy netán megáll a dinár gyengülése, szinte megjósolhatatlan, de kifogások, magyarázatok, és ki tudja, milyen indokok bőven akadnak.
Jorgovanka Tabaković bankkormányzó, a Szerbiai Nemzeti Bank első embere szerint a dinár gyengülésének kiváltóoka az ukrán válság miatt kialakult bizonytalanság a nemzetközi pénzügyi piacon, továbbá az USA Központi Jegybankjának (FED) új monetáris politikája, valamint az eurózóna gazdasági helyzete. Mindezek a tényezők a dinár és a környező országok valutáinak árfolyammódosításaihoz vezettek. Épp emiatta gyengül a magyar forint, a román lei és a cseh korona is. Az ukrajnai válság pedig csak elbizonytalanította a beruházókat, akik mimimumra vették külföldi tőkekihelyezésüket, félnek kockáztatni.
Más tényezők is közrejátszanak – állítja az SZNB –, mégpedig a villanyáram, a földgáz és a kőolaj-származékokat importáló vállalatok megnövekedett devízaigénye, és sorolhatnánk tovább... Felmerül azonban a kérdés: ha már a kifogásokról és a kimagyarázosákról van szó, akkor az SZNB miért nem említi a hatalmas, túlméretezett és túlköltekező közszférát, amely immár akkora, amelyet még a németországi gazdaság sem tudna elviselni? Továbbá miért nem szól az államadósság növekedéséről, amely az idén szeptember elején több mint 900 millió euróval volt magasabb, mint július végén, amikor 20,94 milliárd eurót tett ki, vagyis a GDP 64,3 százalékát, jócskán túllépve a 45 százalékos szintet. A költségvetést szabályozó törvény értelmében ugyanis az államadósság nem lehet ennél magasabb.
A dinár elértéktelenedése csak fokozza az ország pénzügyi helyzetét, mert a közadósságok euróban számolják el, ami azt jelenti, hogy még több pénzre lesz szükség a kötelezettségek törlesztésére. Úgyszintén gondban van a lakosság is, főleg azok, akik euróhoz kötött hiteleket vettek fel, mert dinárban kifejezve növekszik a törlesztőrészlet is. A gazdasági élet képviselői pedig attól tartanak, hogy az árfolyam-ingadozás csöppet sem könnyíti külföldi üzleteiket, mert hosszabb távon képtelenek tervezni. Azt sem tudják felmérni, melyik az a határ, amelyiken némileg csillapodna az áringadozás.
Az elemzők szerint, és ugyanezt véli az utca embere is, a dinár értéktelenedése a gazdaság rossz helyzetével magyarázható, és a folyamat immár aligha állítható le. A szerb kormány pénzügyi konszolidációs és gazdaságélénkítő intézkedései még nem ismertek, de ha már alkalmaznák is őket, az eredmények belátható időn belül úgysem lennének érezhetőek. Ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia az idén egyáltalán nem dicsekedhet gazdasági növekedéssel, és hogy a beruházás rég nem tapasztalt alacsony szinten van, akkor miként várhatnánk el a hazai valuta erősödését.
Ha már nincs termelés, csak fogyasztás, honnan lehetne elvenni takarékossági intézkedések címén, mint az állam terhén levő közalkalmazottak béréből és a nyugdíjakból.
Az annyira hangoztatott költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések, melyek egyebek között a közszférában tevékenykedők fizetésnek és a nyugdíjaknak a tízszázalékos csökkentését is jelentik, könnyen összefüggésbe hozhatók a dinár árfolyamának jelenlegi alakulásával.
A cél megvalósításához két közkézen fekvő megoldás létezik. Az egyik szerint, ha valóban a változatlan, fix devizaárfolyamot alkalmazná az SZNB, akkor parára kimutatható bér- és nyugdíjcsökkentéssel kellene számolni, ez a dirket és népszerűtlen húzás azonban mondani se kell, mekkora elégedetlenséget váltana ki. A másik megoldás már nem ennyire kirívó és szembeötlő, de jó pénzpolitikával megoldható. Az elmúlt évek egyik közkedvelt bankormányzójának szavait idézhetnénk, aki a nyugdíjasok kitartó és sokszor erőszakoskodó járandóságnövelési követelményeire annyit válaszolt: „Nem tudtok annyival magasabb nyugdíjat kapni, mint amennyit infláció révén vissza tud venni tőletek az állam.” Tehát, úgy tűnik, ismét ez a „régi szabály” kerül alkalmazásra. Könnyen megeshet, hogy a bérek és a járandóságok dinárban kifejezett összegén nem változtatnak, de a háttérben tervszerű dinárgyengítés folyik, és mire a lakosság feleszmél, valóban azt fogja tapasztalni, hogy bérének és nyugdíjának összege ugyan változatlan, de pénzéből immár egytizedével kevesebbet tud vásárolni, mint korábban.
Úgy tűnik, az idén nyáron az évi szabadságukat idehaza töltött külföldi vendégmunkások sem hoztak jelentős mennyiségű devizát az országba, mert évekig éppen az ő jövetelükkel magyarázták az árfolyam stabilitását, elvétve erősödését.
