Egy idősebb ismerősöm folyton amiatt panaszkodik, hogy nem bírja ezt a nagy nyüzsgést, forgalmat, sokszor lemond aznapi teendőiről, mert nem akar dugóba kerülni Újvidék központjában. A városban a nyár óta valóban nehezebb közlekedni, hiszen ekkor kezdtek bele nagyobb méretű útfelújításokba. Az óriási tumultusban az idősebbek nehezen találják fel magukat, nem képesek, és lehet, nem is akarják megszokni a felpörgött életritmust, amelyet a többszörösére nőt város diktál. Aki sokat közlekedik, könnyen észreveheti, ahogyan az idősebb emberek kissé elveszetten keresik a kiutat a tömegből, az új útkereszteződéseknél nem tudnak merre fordulni, a körforgalmakról nem is beszélve. A nyugdíjasok nagyon nehezen emésztik meg, ha valaki elfoglalja kedvenc parkolójukat, és ennek érdekében még parkoló-őrző brigádokat is szerveznek, például a Limán városnegyedben. A Limánon több kisebb üzletközpont épült az utóbbi időben, reggelente sokan járnak munkára, személygépkocsijukat természetesen valahova le kell, hogy parkolják. Mivel az üzletközpontok mellett nem alakítottak ki parkolókat, a dolgozni járók az épülettömbök parkolóit használják. A közelben három „katonai kúla”, azaz három olyan toronyépület van, amelyeket a múlt század hetvenes éveiben a katonaság tisztjeinek építettek, így természetesen mára már főleg nyugdíjas tisztek lakják, akik nem tűrik az újdonsült „betolakodókat”. A dolog addig fajult, hogy reggelente két-három emberből álló brigádot állítottak fel a nyugállományba vonult tisztek, és azok, akik nem a környék lakói, könnyen megbánhatják, ha ott próbálnak megállni autójukkal. Egy reggel megfigyeltem, amikor az egyik „őshonos” lakó kihajtotta a személygépkocsiját, a brigád árgus szemekkel figyelte, őrizte az üresen maradt parkolót. Nem telt el egy perc sem, jött egy csillogó új Ford, a napszemüveges, menedzser-típusú fiatalember azonnal kiszemelte a megüresedett helyet, és már tekerte is volna a kormányát a parkoló felé, amikor a nyugdíjas brigád elébe ugrott, és különböző tiltó jelzésekkel tudatta a betolakodóval, ide bizony nem jöhet! Ennek az lett a vége, hogy a „betolakodó” jobbnak látta ha odébbáll, így pár középujjas jelzés leadása után elhajtott.
Természetesen nem csak a nyugdíjasok mérgelődnek a nagy forgalom és az útlezárások miatt, azok is idegtépőnek vélik a jelenlegi helyzetet, akik naponta sokat közlekednek a városban, közéjük tartoznak többek között a taxisok is, akik az utóbbi hetekben több újságcikkben is elsírták panaszaikat. Az biztos, hogy az útlezárások azokat érintik leginkább, akik naphosszat a városban cikáznak, de azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy túlzsúfolt városban nincs szükség útfelújításokra. Lehet azon agyalni, mikor lenne a legjobb belekezdeni a munkálatokba, de szerintem még mindig jobb nyáron, mint ősszel vagy télen, amikor az időjárási viszontagságok miatt még jobban elhúzódnak a felújítások.
Arról sem kellene megfeledkezni, hogy nem csak személygépkocsival, vagy autóbusszal lehet közlekedni, sokan járhatnának kerékpárral és gyalog is a munkahelyükre vagy az iskolába, mert Újvidéken meglehetősen fejlett a bicikliút-hálózat.
Útlezárások ide vagy oda, fontos a nyugalom, ne húzzák fel magukat olyan dolgokon, amin nem változtathatnak, ősz van, lazítsanak!
