A törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Annak végrehajtása azonban már kevésbé, s erre – sajnos – igen sok példa van.
A hatályos előírások szerint az állami vállalatoknak, ismertebb nevükön, a közvállalatoknak csupán a Szerbiai Nemzeti Banknál lehet egyetlen devizaszámlájuk. A gyakorlat azonban ettől igencsak eltér. Jó példa erre a Szerbiai Vasutak közvállalat, amely minden évben támogatás címén 10–20 milliárd dinárt kap a költségvetésből. Amint azonban a közelmúltban végzett ellenőrzés kiderítette, a vasutasok különféle ügyviteli bankoknál nem kevesebb mint 35 deviza-folyószámlával rendelkeznek.
Lehet, hogy ez a törvénysértés ki sem derült volna, ha nem röppen fel a hír, amely szerint az egyik számláról 1,6 millió eurót adtak el, s az indoklásban a „fizetések pótlását” tüntették fel. Tették ezt annak ellenére, hogy a munkaügyi törvény egyáltalán nem ismeri a szóban forgó kifejezést.
Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a kormány nemrég menesztette a vasuti vállalat igazgatóját, mivel éppen leváltása előtt két nappal „pótolta” a fizetéseket.
Hogy mennyire nincs rend az említett közvállalatban, már huzamosabb ideje sokan bizonyíthatóan állítják, hogy az ott dolgozó, különféle vezetők igencsak visszaélnek beosztásukkal. Egyikük például a cég kocsijával (és üzemanyagával) folyamatosan taxiszolgáltatásokat végzett. Természetesen feketén.
Egyébként az említett kifizetés mellett még 1,2 millió euró lekerült a folyószámláról. Ebből a pénzből két macedón ügyvédi iroda 21 000 eurót kapott. Ezenkívül a vasút köteles volt 23 000 eurót kifizetni bizonyos szállítási költségekért, de hogy mi lett a sorsa a többi pénznek, az információforrásból nem lehet megtudni.
Ez a nagyvonalú költekezés annál is inkább bosszantó, mert a közvállalat a tavalyi évet 7,7, illetve a hozzá tartozó cégekkel együtt 8,2 milliárd dinár veszteséggel zárta. Annak ellenére, hogy az államtól 16,5 milliárd dinár támogatást kapott.
Az már csak hab a tortán, hogy a polgárok adóját folyamatosan faló vasút igazgatóbizottságának és felügyelő bizottságának tagjai tavaly, bruttóban, több mint 26 millió dinárt kaptak. A vezetőség az egyház, a művelődési, a sport- és egyéb szervezetek iránt sem bizonyult szűkmarkúnak, s azokat is 18,8 millió dinárral segítette.
Az sem mellékes, hogy a bérek kifizetésével kapcsolatos banki tranzakcióra – elvileg – csak akkor kerülhet sor, ha a vasút a megfelelő űrlapon feltünteti, hogy mire szándékozza költeni a pénzt, s a papírt benyújtja a pénzügyminisztériumba, ahol a tárcavezető személyesen aláírja. Természetesen ez az úgymond legális, vagyis a törvényes előírásoknak megfelelően nyitott devizaszámlára is vonatkozik.
A jelek szerint azonban a miniszter hiába zárkózna el az engedélyezéstől, hiszen ha a vasút vezetősége egyik deviza-folyószámláról nem vehet fel pénzt, nyugodt lélekkel utánozhatja a tizenkét évvel ezelőtt elhunyt Eötvös Gábor világhírű zenebohóc immáron szállóigével vált mondását:
„Van mááásik!”
