Fellélegezhetünk, vásárlók, vagy ildomosabb szóval élve: fogyasztók, hiszen a héten hatályba lépett az érdekeinket védő új törvény. Szélesebb vásárlói jogkörök szavatolják, hogy ezután a kereskedők rövidebb időn belül válaszolnak a reklamációkra, lehetővé válik a vásárlók számára, hogy visszaadják az árut és a meghibásodott termék javítása csakis a fogyasztó beleegyezésével történhet. A piaci felügyelőség is nagyobb hatásköröket élvezhet, a fogyasztóvédelmi szervezetek pedig elégedettek, mert az általuk javasolt módosítások többsége bekerült az új törvénybe.
Tehát úgy tűnik, ezután a vásárlás könnyebb és egyszerűbb lesz, és a fogyasztó is jobban boldogul, ha időközben jön rá, hogy nem azt kapta, amit szeretett volna. Míg a korábbi törvény „belátható időn belül” fogalommal élt, ezentúl a reklamációs időtartam 15 napra, illetve 30 napra zsugorodik, ha műszaki berendezésről vagy bútordarabról lenne szó. A törvény szava szerint a kereskedő immáron nem tartogathatja a hibás árut hetekig vagy hónapokig a szervízműhelyekben, amelyekhez eddig még a felügyelőségnek sem volt hozzáférése. Könnyebb lesz a megkárosodott vásárlónak a bírósági szervek előtt történő jogvédelme is, ugyanis az 500 000 dinárnál kevesebb illetékkel terhelő fogyasztóvédelmi perekért nem kell fizetni, de tegyük hozzá, perre csak akkor kerülhet sor, ha a felmerült nézeteltérést sem a fogyasztóvédelmi szervezetek, sem az ügyben illetékes felügyelőségek közbenjárásával sem sikerült rendezni.
Nem fontos ezután, hogy eredeti csomagolásban szállítsuk vissza a boltba a kifogásolható termékeket, például egy nagyobb képernyőjű televíziót, mert gondoljunk bele, ki lesz az, aki hetekig vigyázna a kartondobozra. A korábbi gyakorlat szerint a kereskedő nem volt köteles visszavenni, vagy becserélni az árut, ha már nem volt meg az eredeti csomagolás. Ugyancsak újdonság, hogy a vásárlástól számított fél éven belül a fogyasztó döntheti el, hogy a meghibásodott terméket a kereskedő szervizbe küldi, vagy újat kapjon a helyébe.
Úgy tűnik, hogy a törvényalkotók ezúttal is inkább törődtek az ide vágó rendeleteknek az európai uniós jogszabályokkal való összehangolással, mintsem hazánk népe mentalitásával. Külföldi ismerősök mesélik, hogy ott, ahol dolgoznak, csak a vidékeinkről elszármazott vendégmunkásoknak jut eszébe, hogy a megvásárolt tévékészüléket épp a foci világbajnokság befejeztével vigyék vissza a boltba kitalált kifogásokkal, vagy az egész nyáron át üzemeltetett klímaberendezést, amely épp az ősz beálltával talált meghibásodni. Félő ugyancsak, hogy a szóban forgó új törvény nyújtotta cserelehetőségek miatt sok kisbolt ajtajára kerül lakat, mert a „jogaikkal élő” fogyasztók élni is fognak a törvény nyújtotta lehetőségekkel, mert a kifogásolt áru becserélésére még komolyabb indok sem szükséges. Tehát az érem másik oldala, hogy ki védi meg az eladókat a lelkiismeretlen vásárlóktól.
Az országos gazdasági megszigorítási intézkedések közepette, ahol az eddigi fogyasztói réteget képező közalkalmazottak fizetéseit nyirbálják meg és persze a nyugdíjakat, felvetődik a kérdés, kinek lesz ezután pénze és mersze vásárlásba bonyolódni. Abban az országban, ahol sorjáznak a természeti katasztrófák, ahol a helyreállítás és az újjáépítés korántsem a beígért ütemben halad, ahol, ha a mezőgazdaságban jó termésre van kilátás, minimálisra tapossák a termények felvásárlási árát, ahol a tél közeledtével még szenet sem lehet venni, kinek jut eszébe új háztartási berendezések vásárlásába, vagy komolyabb beruházásokba fogni. Úgy tűnik, hogy ez a törvény is csupán egy azok sorában, amelyekkel az államvezetés meg szeretne győzni bennünket, mily rendezett társadalomban élünk, ahol a bérünkből még vehetünk is valamit. Vásárlóerő már nincs, csak fogyasztói jog.
