Az egészségügyi dolgozók többszörösen ki vannak téve a veszélyeknek, hiszen sokszor fertőző betegeket kell ellátniuk, nem ritkán megsérthetik magukat, a mentőosztagok a különböző terepi kiszállásokkor életmentés során nem ritkán életüket kockáztatják, kórházakban, szakorvosi osztályokon emberhiánnyal küzdenek, a nővérek, technikusok túlterheltek. Most pedig annak ellenére, hogy évek óta nem emelték az egészségügyi dolgozók fizetését, éjjeli ügyeletben vannak, és sokszor munkaidőn túl is maradniuk kell a munkahelyükön, az állami szervek a közszférában dolgozók között az egészségügyisek járandóságait is 10 százalékkal csökkenti majd. Ez felett már nem tudtak szemet hunyni az egészségügyi dolgozók, így tegnap elégedetlenségüknek adtak hangot, egész napos munkabeszüntetéssel figyelmeztettek arra, hogy elégedetlenek az egészségügyben uralkodó körülményekkel. És bár kedden a szakszervezetek tárgyalásokba kezdtek az egészségügyi miniszterrel, a tárgyalások eredményétől függően az egészségügyi dolgozók szerdánkénti munkabeszüntetésével fenyegetnek.
Abból, hogy évek óta tömeg alakul ki a kórházak szakrendelői előtt, az általános orvos pedig a nagy adminisztráció miatt szinte alig érkezik beszélgetni a páciensével, és egyre kisebb az állam által támogatott gyógyszerek listája, tudjuk, a saját bőrünkön érezzük: az egészségügyi rendszerben változásra van szükség.
A politika is érzi ezt, így szinte évente kitalál valami újítást, amelynek a bevezetését az egészségügynek kell megoldani: létszámcsökkentés, könyvelési újítások... A páciensek pedig egyre inkább háttérbe szorulnak. Az egészségügyi rendszerben azonban valós változásra nem kerül sor. Az így is feszült és elégedetlen egészségügyi dolgozók nyakába csak újabb teher szakad. Az elégedetlenségük pedig annak a hátán csattan, aki a legkevésbé érdemli meg, annak, akinek segítségre van szüksége, aki hónapokat, sőt éveket vár egy-egy vizsgálatra, aki betegséggel küzd, aki csak túlélne.
