Nem tudni, hogy hétfőn hány szerbiai iskolában szünetel majd a tanítás, hány oktatásügyi dolgozó gyűlik össze a Belgrádban az aznapra meghirdetett tiltakozó nagygyűléseken. Ezzel akarják a nagy pedagógus-szakszervezetek a gyorsabb és a számukra kedvező döntést kikényszeríteni az oktatási- és pénzügyminisztérium vezetőiből.
Már hosszú hetek óta a közvélemény a pedagógussztrájkkal van elfoglalva. Az oktatási minisztérium és a szakszervezetek közleményháborút folytatnak, és már napok óta mindenki azt találgatja, hogy az első félév végén lezárják-e az osztályzatokat a sztrájkoló tanárok, és ha esetleg nem, akkor az iskolák hány százaléka esetében történik meg, hogy a diákok nem kapnak értesítőt.
Vajdaság esetében jócskán elkéstek a belgrádi szakszervezeti központok ezzel a kilátásba helyezett lehetőséggel, hogy esetleg nem kerül sor az osztályzatok lezárására, a diákkönyvecskék kiosztására, hisz a vajdasági iskolákban 23-a az utolsó tanítási nap, és tudjuk jól, a jegyeket nem aznap szokták lezárni. Az egyik belgrádi szakszervezet sajtószóvivője most szembesült azzal a tizenéves gyakorlattal, hogy a vajdasági iskolákban hagyományosan december 24-e már a téli szünidő első napja, hisz a diákok jelentős része karácsonyt ünnepel. A sajtótájékoztatón rögtön felháborodásának is hangot adott, hogy egy államban hogyan kezdődhet két eltérő időpontban a téli szünidő, valószínűleg bele sem gondolva, hogy a többnemzetiségű Vajdaságban ez az egyetlen igazságos megoldás. A bácskai és bánáti iskolákban igencsak tarka lesz a helyzetkép, hisz a Vajdasági Oktatásügyi Dolgozók Független Szakszervezete úgy ítélte meg, hogy a jövő évi költségvetés elfogadása és a fizetéscsökkentésre vonatkozó jogszabály ismertté válása után nincs értelme sztrájkolni, ezért azokban a zombori, szabadkai, nagybecskereki stb. iskolákban, ahol a tagságuk dolgozik, rendes, 45 perces órákat tartanak az elkövetkezőkben, félévi értesítőt is biztosan osztanak. A Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezethez tartozó vajdasági iskolákban sem lesz munkabeszüntetés, ők a téli szünidő megkezdésééig is 30 perces órákkal sztrájkolnak, és az értesítőt is kiosztják.
Persze, a sztrájkoló tanárok – akiknek a számáról jócskán eltérő adatai vannak a minisztériumnak és a szakszervezeteknek – tisztában vannak azzal, hogy ha nem adják ki a félévi értesítőt, az ellenük fogja fordítani a szülőket. Azt még úgy-ahogy eltűrik a szülők, hogy gyerekeiknek nem 45, hanem 30 perces óráik vannak, de az, hogy lezárt osztályzatok és értesítő nélkül maradnak, elkeseredett dühöt vált ki belőlük.
Ha tényleg bekövetkezne ez a szerbiai iskolák akár néhány százalékában is, nem lepődnék meg, ha a diákok és a szülők kezdenének el tüntetni. Volt már erre példa a kilencvenes évek végén, amikor az iskolák jelentős részét érintő pedagógus-munkabeszüntetés után szombatonként kellett volna pótolni az elmulasztott órákat, sőt a tanév meghosszabbítása is szóba került, a középiskolások a hír hallatán Belgrádban, Újvidéken, Kragujevacon, Szabadkán nagyon jól szervezetten az utcára vonultak, és a minisztérium gyorsan visszavonta ezt a döntését. Persze, az a tudásanyag, amit a diákok a sztrájk miatti néhány hetes kényszervakáció miatt nem sajátítottak el, később hiányzott. Tudjuk jól, a felsőbb osztályokban a tananyag mindig az előzőleg már előadott/elsajátított alapokra, ismeretekre épül, a zsúfolt tanterv miatt nagyon nehéz és időveszteséget jelent mindig az alapoknál kezdeni az ismeretek átadását.
Maradjunk a tényeknél. Már több mint hat hete tart az iskolák egy részében a rövidített órák tartásával a sztrájk, és hétfőn egy napos munkabeszüntetés lesz, mind komolyabban merül fel egyre több emberben a kérdés, hogy nem lett volna-e egyszerűbb azonnal munkabeszüntetéssel kezdeni. Akkor is, ha a törvény csak a 30 perces órák tartásával való tiltakozást tekinti legálisnak. Ha minden iskolában leállt volna a munka, valószínűleg a kormány is komolyabban foglalkozott volna a pedagógusok problémáival, a szakszervezeteknek sokkal rövidebb idő alatt sikerült volna kiharcolniuk a pedagógustársadalom számára megfelelő megoldást. Persze az más kérdés, hogy ténylegesen képes-e a négy nagy pedagógus-szakszervezet általános pedagógussztrájkot szervezni, már csak abból a tényből kiindulva, hogy az oktatásügyi dolgozók 20 százaléka nem tagja egyik szakszervezetnek sem, az iskolák jelentős része nem volt hajlandó részt venni a rövidített órák tartásával való sztrájkban sem, valószínűleg a teljes munkabeszüntetéshez még kevésbé csatlakoznának.
Miközben a pedagógustársadalom, a közvélemény már hetek óta a sztrájkkal van elfoglalva, kevesebb figyelem jut olyan fontos kérdésekre, mint a nagyérettségi 2019-re tervezett bevezetése, vagy a tankönyvtörvény-tervezete, amelynek nyilvános vitája a napokban zárult.
Ez utóbbi esetében egyes szakemberek nagyon komolyan felvetették a kérdést, hogy rendet tesz-e majd a jogszabály a tankönyvpiacon, vagy pedig megfojtja a kis kiadókat? A nagyérettségi esetében pedig joggal merül fel, hogy az illetékesekben megvan-e az eltökélt akarat és az anyagi fedezet ennek bevezetésére. Nem véletlenül említettem eltökélt akaratot, mert ellenállásra kell számítaniuk. Ha a középiskolákban szerveznék meg a nagyérettségit, megszűnne az egyetemi felvételi vizsga, a fakultások biztos bevételi forrástól esnének el. Riasztóan hatna a szülőkre, hogy 5 tárgyból kellene érettségizniük gyerekeiknek, és ez ellenállást váltana ki. Tudván, hogy mennyi botrány volt az elmúlt években az általános iskolások kötelező záróvizsgája körül, ez sem menne simán.
Nagyon fontos lenne, hogy a pedagógusok anyagi helyzete végre megoldódjon, megnyugtató módon befejeződjön a pedagógussztrájk, de emellett is rengeteg mindenre kellene odafigyelniük, reagálniuk a pedagógusoknak, a szakembereknek, a közvéleménynek. Bár, az oktatásügyre (is) az jellemző, hogy bármerre is tekintünk, bármilyen kérdés is felmerül, sürgősen megoldásra váró gondok sokaságával találjuk szemben magunkat.
