Néhány napon belül karácsony lesz, amely Jézus Krisztus születésének földi ünnepnapja, valamint a szeretet ünnepe, az öröm és békesség, a család és a gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe is. Ez az egyik legnagyobb ünnepünk, amire illene méltósággal felkészülni. Ezt szolgálta egykoron és szolgálná ma is az advent időszaka, amelynek kezdete november 27-e és december 3-a közé esik, alapgondolata pedig a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. A várakozás ideje, amely a karácsonyi készülődés mellett a testi, lelki és szellemi megtisztulás ideje is. Az éves számvetés ideje magunkkal és a világgal, amire a legalkalmasabb pillanat a karácsony előtti időszak. Amikor a leghosszabbak az éjszakák, hiszen akkor a legnagyobb a fényesség a belső világban, és az ember akkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkát. Az elődeink ezt a várakozást, a felkészülést és az ünnepet is komolyan vették, megtartották és megélték szigorú rendjét az első pillanatától az utolsóig. Nyilván erre voltak berendezkedve, hiszen a paraszti portákon a november 11-ei Márton-nap nemcsak az újbor és a sült liba fogyasztását jelentette, hanem a gazdasági év végét is, és ezzel egy periódus lezárását is, amivel a leghosszabb éjszakák és legrövidebb nappal időszakában számot lehetett és kellett vetni karácsonyig. Hiszen karácsony böjtjére gondosan rendbe tették, kitakarították a házat, az udvart, a jószág helyét is. Akkorra mindennek a helyén és otthon kellett lennie. A családok a várakozási időszakban együtt és egymással töltötték az időt, mivel csak a legfontosabb ház körüli munkákat kellett elvégezniük. Az élet természetes rendje volt ez, a kemény dolgos időszak után a pihenés, a baráti és a rokoni látogatások ideje következett. Jól emlékszem gyerekkoromból öregapám meséire, aki nagy élvezettel emlékezett vissza, hogyan jöttek össze a rokonok vagy barátok családostul egyszer egyik, másszor másik helyen. Közben beszélgettek és játszottak, megismerték egymás örömét és bánatát, amiből okulhattak is, és ha kellett, akkor segíthettek. Egymással törődtek, készültek az ünnepre, közben jól szórakoztak. A tartalmas szórakozáshoz pedig nem volt szükségük mobilra, internetre, tévére, de még villanyáramra sem. Elég volt egy meleg szoba, egy pakli kártya, hozzá egy kis pálinka, és némi finomság a gyerekeknek.
Többségünk mostanság csak a buszra és a fizetésére vár. Közben a pénzét számolgatja, és osztja-szorozza, hogy elég legyen a nagy karácsonyi bevásárlásra, az ajándékokra és az ünnepi lakomára. Az ünnepi várakozás fennköltsége kikopott az életünkből. Nem nagy különbséget tapasztalok az év többi része és a karácsony előtti napok hangulata között. Szinte ugyanaz a taposómalom: hajtás, munka és alvás napról napra. Az adventi időszakban, akárcsak az év többi részében, a kelleténél kevesebb idő jut a gyerekekre, a barátokra és a rokonokra. A befelé figyelő lelki-szellemi megtisztulásra, valamint a számvetésre még annyi sem, mert az alkalmas pillanatban többnyire csörög a mobil, vagy éppen e-mail érkezett munkaügyben. Az ünnepi várakozás meg többnyire kimerül a nagy bevásárlásban, amely során megvesszük a karácsonyfa alá kerülő hasznos vagy éppen haszontalan ajándékokat, beszerezzük az ünnepi lakomához szükséges hozzávalókat. Ez a szemlélet különösen jellemző a nyugati-keresztény kultúrkörhöz tartozó országokra, ahova mi is tartozunk. Ezekben az országokban a karácsony ünnepét és az ajándékozás szokását igyekeznek kihasználni az üzletek és áruházak, amelyek a szentestét megelőző hetekben reklám- és árukínálat-dömpinggel próbálják bevételüket megtöbbszörözni. Ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az adventi várakozás és a karácsonyi ünnep hagyományos és való lényegét. Ennek ellenére, mindenkinek kívánok hangulatos és családi körben eltöltendő boldog karácsonyt!
